A világ eddigi legnagyobb üzlete: mindenki Szaúd-Arábiát lesi

A szaúdi állami olajvállalat, a Saudi Aramco egészen biztosan a világ legértékesebb cége, noha fogalmunk sem lehet arról, hogy pontosan mennyit ér. Amikor nyolcvanöt éve létrejött, amerikaiak segítették az indulását, innen datálódik az Aramco elnevezés, amely az Arabian American Oil Company rövidítése.

Azóta államosították, és száz százalékos kormányzati tulajdonban igencsak mérsékeltté vált a cég átláthatósága, így például azt sem tudhatjuk, hogy mennyi olajtartaléka van a társaságnak – mondja Pletser Tamás, az Erste olajipari elemzője. A tartalékokról olvasható listákon Szaúd-Arábia 260 milliárd hordóval második szokott lenni Venezuela mögött, de nagy kérdés, hogy a nyolcvanas évekből származó adat mennyire hiteles.

Gigacég

A korlátozott adatközlés ellenére azért vannak tények is a Saudi Aramcoról:

• 65 ezer alkalmazottja van,
• legutóbbi ismert üzleti évében (2016) 310 milliárd dollár volt a bevétele.
• egymaga felel a szaúdi költségvetésért,
• és olyan vertikálisan integrált olaj- és vegyipari konglomerátumot alkot amely több, mint száz olaj- és gázmezőt üzemeltet,
• övé a kitermelt szénhidrogén szaúdi szállítási és feldolgozási kapacitásainak a nagy része, de még Ázsiában és az Egyesült Államokban is vannak finomítói.

Piacra lép

Az Aramco ma még teljesen a szaúdi kormány birtokában van, de az idén az állam el szeretne adni belőle valahol, valamennyi részvényt. Vélhetően a szaúdiak kegyeiért már nagyban versengő New York, London és Hongkong tőzsdéi közül választ majd a királyság ehhez platformot és megint csak valószínűsíthetően 5 százalékot fognak értékesíteni.

Az majd az eladás pillanatában fog kiderülni, hogy az elemzésekben ezer és tízezer milliárd dollár közé tippelt cégérték közül melyikhez járunk majd közelebb. A konkrét jóslatok legalább 2000 milliárd dolláros kapitalizációról szoktak szólni.

Csak összehasonlításképpen, a világ ma ismert legértékesebb cégei (Apple, Google, Microsoft, Amazon) a 700 és 900 milliárd dollár közötti tőkeértéksávban helyezkednek el.

Míg az olaj- és gázipar jobban ismert óriásai (legyen az az Exxon, a Royal Dutch, a Chevron, a Total, esetleg a kínai PetroChina, vagy az orosz Gazprom) mind-mind csak az Aramconál egy nagyságrenddel kisebb kapitalizációt képesek felmutatni, hiszen a felsoroltak legfeljebb 200-300 milliárd dollárt érnek.

Az biztos, hogy amikor eljön az igazság pillanata, az értékelés nagyon nagyrészt az aktuális olajáron fog múlni, és természetesen számít majd az is, hogy akkortájt milyen középtávú árelképzelés uralkodik majd a piacon.

Mi történt eddig?

A szaúdiak már készülnek, de még nagyon szokniuk kell majd a transzparenciát. Az állami tisztviselők, elsősorban az olaj- és energiaminiszter mindig elmondják, hogy csak a jó időzítésre várnak, ahogy legutóbb Amin Nasser, az Aramco vezérigazgatója is megerősítette a Bloombergnek, hogy teljesen készen állnak a tőzsdei létre, de azért ezt érdemes kétségekkel kezelni.

Az év elején a céget ugyan valóban tőzsdén jegyezhető részvénytársasággá alakították át, illetve azt is megtudhatta a közvélemény, hogy a ma 9 fős igazgatóságot 11 fősre bővítik és bár a többséget (hat fő képviseli jelenleg is a királyságot) megtartják az állami tisztviselők, de nemzetközi piaci szakembereket hívnak a testületbe.

Pletser Tamás szerint azonban még sok a feladat és a nyitott kérdés, a tőzsdei léthez új vállalat-irányítási rendszer, meghirdetett osztalék-politika és frissen kialakított corporate governance szabályok is szükségesek, ami annyi feladatot jelenthet, hogy a második félévre tervezett kibocsátás akár csúszhat is.

Magas olajár

Szaúd-Arábia mindenképpen abban lesz érdekelt, hogy az eladás idején magas, vagyis az ő szempontjából kedvező legyen az olajár. Az állami vezetők ezért mindig azt hangsúlyozzák, hogy az esetleges piacra dobás után sem engednek a királyság kormányának árbefolyásoló jogköreiből.

Ez részben hazai szabályozást jelent, de Szaúd-Arábia az OPEC, vagyis az olajexportáló országok szövetségének informális vezetője is, és nagy vívmánynak tartja, hogy 2016 novemberében sikerült az OPEC és az azon kívüli olajtermelők részvételével egyfajta termelés-visszafogást tető alá hoznia (ezt a megállapodást azóta kétszer meghosszabbították).

Vélhetően a részvényeladásig foggal-körömmel fognak ehhez a rendszerhez ragaszkodni, hiszen a korábban 40 dolláros hordónkénti árat ez a megállapodás segített visszaemelni 70 dollárig.

Pénz, pénz, pénz

Márpedig a magas ár nem csak az eladás miatt, de az ország költségvetése miatt is létszükséglet Rijádban. A szaúdi költségvetés sokáig még elképesztő pazarlás mellett is egyensúlyban volt a 100 dolláros olajárnál, de a 40 dolláros olaj akkora sebet ejtett a büdzsén, hogy 10-15 százalékos hiány tátongott. Ennek ellensúlyozására

• szaúdi dollárkötvényeket kellett kibocsátani,
• több tízmilliárd dollárral kellett visszafogni a költségvetés kiadási oldalát,
• kisebb értékesítésekkel hozzá kellett nyúlni a Public Investment Fund szuverén alap vagyonához is,
• és ekkor merült fel először az 5 százalékos Aramco-pakett eladása.

Utóbbiból 2000 milliárd dolláros cégérték esetén 100 milliárd dollár származhat, amely több évre egyensúlyba tehetné az országot,

Kiadások

De miért kell ennyi pénz? Szaúd-Arábia a kis öbölmenti államokkal szemben népes (32 millióan lakják), nem olyan könnyű jól tartani a lakosságot. Az olajon kívül nagyon szegény, gyakorlatilag csak a mekkai és medinai zarándokok milliós tömegéből van még külső bevétele, de mégis nagyhatalmi törekvésekkel bír.

A fél éve hivatalosan is trónörökössé előlépő, de az apja, Szalmán király alatt már az elmúlt években is a legfontosabb döntések mögött sejtett Mohamed Bin Szalmán koronaherceg ellentmondásos személyiség. Még csak 32 éves, szorgalmas, felkészült, és nagy vívmánya, hogy bátor reformokat igyekszik bevezetni, bizonyára jó szándékból is, de ez azért is fontos, mert a lakosság is ezt követeli, és az uralkodócsalád azért egy kicsit mindig tart az istenadta néptől.

Nemrég megvette a világ legnagyobb jachtját 500 millió dollárért, míg egy francia kastélyért 300 millió dollárt adott ki.

Ha az uralkodó az Aramcot jól el tudná adni, az nagyban segítené az ország transzparenciáját. Ám ha nincsenek gazdasági sikerei, akkor könnyen belebukhat abba, hogy Szaúd-Arábiát a királyi család és a vahabita egyház, vagyis a muszlimok egy szélsőségesebb irányzata vezeti, és utóbbiaknak aligha tetszik a sok nyitás, a változás.

Nemzetközi költségek

Ráadásul nem csak a belső elégedettségre kell költeni, de az említett nagyhatalmi törekvésekre is. A szunnita Szaúd-Arábia és a síita Irán állandóan verseng, ütközik, hol vádaskodással, hol jemeni bombázásokkal, hol Katar elszigetelésénél, vagy az iraki és szíriai polgárháborúkban kerülnek egymással szembe.

Groteszk módon a legtöbbet egyébként azzal segítene a büdzséjén Rijád, ha nyíltan is lőné Teheránt, mert egy Irán-Szaúd-Arábia fegyveres konfliktus esetén nagyon kilőne az olajár. Szerencsére azért a beláthatatlan következményekkel bíró Patyomkin-háború nem merült fel a felekben.

Ám a szaúdiaknak így is rengeteg költséges beavatkozása van a térségben, sőt a szélesebb arab világban is (támogatások, szankciók, fegyverüzletek).

Mit lép Amerika?

Végül az Aramco szempontjából, még ha a névvel ellentétben már nincs is közvetlen amerikai befolyás a cégben, meghatározó az Egyesült Államok. Egyrészt, mert nagyrészt ő veszi meg a szaúdi olajat, másrészt, mert Rijád ártörekvéseit is ő törheti le a leginkább.

gyorsan képes reagálni az olajár alakulására. A napi 10 millió hordós kitermelésből ugyanis már több a palaolaj (51 százalék), mint a hagyományos, és ezek a kapacitások gyorsan be tudnak lépni.

A várakozások szerint rövid határidővel akár 6 millió hordóra is emelkedhet a ma 5 millió hordó palaolaj-kihozatal, ami azért a szaúdiak ellen hat. Szaúd-Arábia csak abban bízhat, hogy az amerikai munkaerőpiac nehezen ad mostanában az olajkitermeléshez szükséges képzett fizikai munkaerőt.

Nagypolitika

A koronaherceg abban bízhat, hogy az Egyesült Államok mostanában nagyon barátságos. Az örökös Irán – Szaúd-Arábia vetélkedésben az Egyesült Államok nagyjából tíz évente váltogatja, hogy kire fogad. A nyolcvanas évek előtt, a sah idején még Iránt támogatta, aztán az iszlám forradalom győzelme után sokáig egyértelműen Szaúd-Arábiát.

Barack Obama ismét Teherán felé nyitott, amiből Donald Trump azonnal visszavett és Rijád felé fordult. Ha van ágazat, amelyben a politikai viszonyok meghatározóak, akkor az a nemzetközi olajkereskedelem. A világ legnagyobb olajcége esetében ez hatványozottan igaz lesz.

Borítókép: Simon Dawson / Bloomberg / Getty Images Hungary.