Kínai nyomulás elleni konkrét EU-s eszközt vétóztunk meg

Szerdán írtunk róla, hogy az európai uniós országok pekingi nagykövetei egy közös jelentésben támadtak neki Kína fő külpolitikai-gazdasági projektjének, az Egy övezet, egy út (korábban Új Selyemút) néven ismert, egyelőre elég képlékeny, hivatalosan Kína és Európa, illetve Kína és a Közel-Kelet és Afrika gazdasági összekötését hirdető stratégiának.

A jelentés egyfelől azért érdekes, mert bár akadémiai és gazdasági körökben a fentiek már jó néhányszor megfogalmazódtak, hivatalosan az Európai Unió, illetve az uniós tagországok nem mentek neki még ilyen keményen Peking világgazdasági ambícióinak. Másfelől a 28 EU-tagország közül 27 pekingi nagykövete aláírta, az unióból egyedül a magyar nagykövet nem csatlakozott a dokumentumhoz.

A 444.hu megszerezte a szöveget, amelyet az EU külügyi szolgálata készített a jelentés előkészítésekor. Ez alapján nem csak egy jelentésről volt szó, hanem arról is, hogy az EU megtiltotta volna tagállamainak, hogy a Kínával kötött szerződéseibe belekerüljenek a kínai világrend kiépítéséről szóló terminusok. Ez végül a magyar különutasság miatt nem jött össze.

Közös jövő

Konkrétan arról van szó, hogy amikor Kína mostanában kétoldalú szerződéseket köt más országokkal, a szerződésekbe olyan fordulatokat írnak be, mint például "community of common destiny" (közös végzet közössége) és "community of shared future for mankind" (az emberiség közös jövőjének közössége). Ezek a kifejezések nem fellengzős általánosságok,

A közös jövő kifejezés a kínai elnök, Hszi Csing-ping Gondolatai című művének egyik mottója. Amikor nemrég Hszi Csing-ping jogot kapott arra, hogy élete végéig Kína elnöke maradhasson, a Gondolatokat a kínai alkotmányba is beemelték. A szlogen nemzetközi szerződésekbe emelése így a kínai külpolitikai doktrína elismertetését jelenti a szerződő féllel.

A közös sorsra vagy végzetre utaló kínai kifejezés eredeti jelentésében a diplomaták szerint  benne van, hogy egy visszafordíthatatlan, elkerülhetetlen folyamatra utal, tehát a dokumentumok aláírásával a szerződő fél gyakorlatilag elismeri, hogy elkerülhetetlen, hogy a világ Kína vezetésével épülő szövetségben egyesüljön.

A bírált projekt, az Egy övezet, egy út hivatalos célja, hogy Kínát jelentős infrastrukturális, elsősorban vasúti és kikötői fejlesztéseken keresztül gazdaságilag közelebb hozza Európához, Közép-Ázsiához, a Közel-Kelethez és Afrikához. A pekingi narratíva szerint ezzel mindenki jól jár, Kína az egész térség fejlődését szolgálja. 

Ám az uniós jelentés szerint a dolog valódi célja, hogy a kínai belgazdasági problémákat exportálják: kiszervezzék a kínai építőipar túlkapacitását, új exportpiacokra törjenek be, és biztosítsák nyersanyagokhoz való hozzáférésüket. Más szóval a beruházások nagy részét kínai cégek fogják végezni, kínai hitelből, és az egész csak a kínai külgazdasági célok előmozdítására lesz jó, ahogy például a méregdrága Budapest-Belgrád vasútvonal esetében.

A projektnek ugyanakkor van egy politikai dimenziója is, ugyanis Kína egy olyan új világrend felépítésére törekszik, amit ezzel a projekttel készít elő. Az uniós diplomaták szerint ezzel a nyugati, liberális, jogállamiságon alapuló rend megbontására törekszenek, és helyette egy inkább autokrata kormányzást propagálnak.

Még a lengyelek is akarták a közös állásfoglalást, csak mi nem

Az EU külügyi szolgálata két megoldást javasol a tagállamoknak. Az egyik, hogy szedessék ki a kétoldalú szerződésekből az említett kifejezéseket azzal az indokkal, hogy az ENSZ alapokmánya az irányadó a nemzetközi együttműködéseket illetően. Ennek az alternatívájaként pedig azt javasolják, hogy a "sorsközösségről" és a "közös jövőről" szóló részekhez rakják oda kitételként, hogy ezek a kifejezések a világbékéről és a fenntartható fejlődésről szólnak.

A magyar kormány az uniós tagállamok közül egyedül érvelt amellett, hogy nem kéne elítélni Kínát, hanem "konstruktív párbeszédet kellene folytatni Kínával, Peking narratívájának jobb megértése céljából". A kormány szerint nem alátámasztott, hogy az emlegetett kifejezések sértik az ENSZ alapokmányának irányelveit, és tévedés Kína erősödését és nemzetközi befolyásának növekedését problémaként beállítani, ebben inkább a lehetőséget kéne meglátni.

A vitában a kifejezésekre vonatkozó tiltás mellett érvelt a brit, a francia, az ír, a holland, az osztrák, a spanyol, a svéd és még a lengyel kormány is. A lengyelek azt mondták, tapasztalták a kínaiak részéről a nyomást, hogy a saját doktrínájukat erősítő szövegek kerüljenek be a kétoldalú megállapodásokba és szerintük ez ellen csak közösen lehetne fellépni.

(Borítókép:  A hivatalos látogatáson Kínában tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök (b3) és Hszi Csin-ping kínai elnök (j3) tárgyalása a pekingi Nagy Népi Csarnokban 2017. május 13-án. A miniszterelnök mellett Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter (b2).- fotó: Miniszterelnöki Sajtóiroda / Szecsõdi Balázs / MTI)