Orbán megpróbálja a lehetetlent

Átfogó megállapodást szeretnék kötni a magyar nőkkel. A demográfia rajtuk áll, vagy bukik, ez az ő döntésük. (...) A kormánynak az a dolga, hogy ha gyermeket szeretnének vállalni, és el tudják mondani, hogyan mehet ez könnyebben, akkor azt meghallgassuk, megértsük, és nem négy, hanem tizenöt-húsz-harminc évre megállapodást kötni velük a magyar jövőről, hogy a kormány részéről mit tudunk nekik nyújtani.

Az újabb kétharmados választási győzelem után adott első Kossuth rádiós interjújában a kormányfő megint elővette a népszaporulat kérdését, jelezve, hogy az a következő években is kiemelt ügy marad. Ha a Fidesz-KDNP-t nem söpri el valami váratlan esemény a 2022-ben esedékes következő parlamenti választásokig, úgy az eddigiekkel együtt 12 évük lesz egyhuzamban demográfiai céljaik megvalósítására, ami már értelmezhető időtáv: 12 év alatt egy gyerek eljut a csecsemőkortól a hatodik osztályig, egy családot alapító pár három-négy gyereket is vállalhat, ha ezt tervezi.

Ennyi idő után már semmiképp nem mondhatja majd Orbán Viktor, hogy nem volt elég tér vagy idő végigvinni a népesedési koncepciójukat, amiről a héten új részletek is kiszivárogtak. Bizonyos trendek azonban már most, 8 év után is látszanak, nézzük meg, ezek alapján honnan hova jutott el fideszes vezénylettel a magyar családpolitika, és mik a realitások.

Nagyon mélyről indult

A magyarországi népesedési trend az 1970-es évek közepe óta negatív irányú, egyre kevesebb gyerek születik, és ezt alig ellensúlyozzák más folyamatok (pl. bevándorlás). Ezzel párhuzamosan a halálozások száma viszont emelkedni kezdett, majd kisebb kilengésekkel beállt egy magasabb szintre.

Az elmúlt közel négy évtized folyamán több mint 1,1 millió emberrel lett kevesebb a természetes fogyás következtében Magyarországon, ezt némileg kompenzálja a nemzetközi vándorlás pozitív egyenlege, így csak 942 ezer a tényleges fogyás mértéke. A legnagyobb mértékű természetes fogyás még az első Orbán-kormány alatt, 1999-ben következett be, ekkor egy év alatt közel 48,6 ezer fővel csökkent a népességszám, de a következő Fidesz-kormányzás idejére is jutott egy kiugróan rossz év: 2011-ben 40,7 ezerrel apadt a lélekszám.

A KSH előzetes adatai szerint 2017-ben 91,6 ezer gyermek született, és 131,7 ezer lakos halt meg, így a természetes fogyás 40,1 ezer főt tett ki, ami 18 százalékkal meghaladta az egy évvel korábbit. Ha csak ennyit látnánk, akkor nevezhetnénk teljes kudarcnak a kormány demográfiai erőfeszítéseit, azonban ennél komplikáltabb a helyzet, és vannak részsikerek is. 

Nőtt a termékenység

A fogyás elsődleges oka a termékenységi szint csökkenése a magyar nők körében, vagyis átlagosan egy nő kevesebb gyereket szül élete során manapság, mint tette ezt a huszadik század közepe környékén, amikor a magyarországi lakosság még simán reprodukálta magát. A gyakorlatban 2,1-es termékenységi ráta szükséges ahhoz, hogy szinten maradjon a népesség, és ezt a minimumszintet tűzte ki célul az Orbán-kormány is demográfiai programjában. Ami már csak azért is nehezen befutható, mert a legtöbb fejlett országban 2 alatt van már jó ideje a ráta, és ennek oka nem feltétlenül a rossz népesedéspolitika, hanem a demográfiai átmenetnek nevezett jelenség, ami főleg az értékek változásából vezethető le.

Ami viszont jó hír a gyerekvállalást ösztönözni kívánó politikusoknak, hogy a vonatkozó felmérések alapján

A népesség fenntartásához szükséges 2,1-es arányszám mint cél annyit tesz, hogy 100 nőnek élete során nagyjából 210 gyereknek kellene életet adnia (azért nem csak 200-nak, mert vannak, akik nem élik meg a felnőtt kort), de amikor a Fidesz kormányra került, a mutató csak 1,25-ön állt. Ehhez képest sikerként könyvelhető el, hogy a néhány év alatt megfordult a trend:

Ez még mindig messze van a kormány által kitűzöttől, és még ha marad is az irány, a demográfiai folyamatok lassúsága miatt egy évtizeden belül nem várható, hogy önfenntartó szintre jut a termékenység. Ráadásul, mint később látni fogjuk, nem is feltétlen vagy kizárólagosan a kormányzati intézkedések éreztetik a hatásokat ezen a téren. 

Akkor miért fogyunk rendületlenül?

De mitől fogy nagyjából ugyanolyan nagy ütemben a magyar, ha az elmúlt években többet szülnek a nők? Itt jön képbe a másik tényező, a termékeny korban lévő női populáció létszáma. Ez pedig alacsonyabb most, mint néhány éve, a 15-49 éves nők legtöbb alcsoportjába több ezer fővel kevesebben tartoztak 2017-ben, mint 2016-ban.

Masszív, összesen 17 ezer fős többletet csak a 40-45 és a 45-49 éves korosztálynál látunk, ez azt jelzi, hogy a Ratkó-unokák (az 1970-es években születettek) lassan kiöregszenek a szülőképes korból. Mint az ábrán is látszik, a születésszámoknál jelentkező többlet éppen ezt a két csoportot érinti főképp. Ez azonban nem tudta ellensúlyozni a fiatalabbaknál jelentkező csökkenést,

Az idősebb nőknél mutatkozó többlet is mutatja a korfáról egyébként leolvasható adatot, miszerint az elmúlt pár évben felgyorsult a lakosság elöregedése. A KSH adatai szerint 2018. január 1-jén száz gyermekre 130 időskorú (65 éves és idősebb) lakos jutott.

Ezzel függ össze a harmadik fogyást befolyásoló tényező: a természetes halálozás növekedése. Magyarországon a nyugat-európai országokhoz képest alacsony a várható élettartam, és még alacsonyabb az egészségesen leélt évek száma. Emellett a megfelelő beavatkozásokkal megelőzhető, és az időben igénybe vett egészségügy ellátás segítségével elkerülhető halálozások tekintetében is az unió sereghajtói között állunk. A korfa jelenlegi struktúrjából kiindulva hazánkban a népességfogyás lassításának hatékonyabb eszköze lehetne a korai halálozások elleni fellépés, mint akármekkora beruházás a gyerekvállalás serkentésébe. 

Csak szülne már a középosztály

A kormány mostanáig ez utóbbira egyáltalán nem volt tekintettel, és a következő ösztönzőkkel próbált a demográfiai lejtmenet útjába állni:

• családi otthonteremtési kedvezmény (bár ez legalább ugyanannyira az építőiparnak szól)
• családi adókedvezmény
• diákhitel elengedése a nőknek (2 gyereknél csak a fele, 3-tól felfelé a teljes összeg)
• a lakáshitelből elengednek 1-1 milliót harmadik és további gyerekek vállalása esetén
• gyed extra, diplomás gyed kétéves korig
• bölcsődei férőhelyek növelése

Ezek az intézkedések összességében európai szinten kiemelkedő ráfordítást igényeltek a költségvetés és a nemzeti össztermék arányában. Magyarországon a legutóbbi adatok szerint - melyeket Szikra Dorottya szociológus ismertetett a 444-el - a GDP 3,57 százaléka megy el családpolitikai célokra, míg ez az arány Ausztriában 2,6 százalék, Szlovákiában 2 százalék, Lengyelországban pedig 1,61 százalék.

A pénz nagy része a dolgozó középosztály gyermekeit támogatja, ami nem puszta véletlen, hanem a Fidesz egyéb intézkedéseiben is megmutatkozó társadalompolitikai cél. A mindenkinek ugyanúgy járó családi pótlék összegét a kormány nem növelte 8 év leforgása alatt, és a napokban leköszönt Balog Zoltán nemrégiben azt mondta, továbbra is inkább adókedvezménnyel segítenék a gyereket nevelő családokat, hiába jutalmazza ez arányaiban sokkal jobban a jól keresőket. 

Ennek alapján akár azt is gondolhatnánk, hogy a termékenységi ráta felkúszásáért a jobban kereső rétegek a felelősek, hiszen alapvetően őket célozták az intézkedések. A valóság azonban ennél árnyaltabb:

Legutóbb a G7 számolt utána, hogy a jómódú Közép-Magyarországon és Nyugat-Dunántúlon tartósan visszaesett a gyerekszám, pedig előbbiben egyedülálló módon még nőtt is a szülőképes korú nők száma. Ezzel szemben a legszegényebb részeken, Észak-Magyarországon és Észak-Alföldön pont ellenkező folyamatok játszódtak le, kevesebb nőre több gyerek jutott. Ha ezt az adatot nézzük, kétségessé válik, hogy az állami családpolitika érdeme lenne a több újszülött.

Jobb tervek a láthatáron

Azt a kormány is látja, hogy ez a csomag önmagában nem lesz elég a radikális változáshoz, a bevándorlás viszont a határon túli magyarokat nem számítva szerintük nem jöhet szóba, ami jócskán nehezíti a terepet. Erre válaszként úgy tűnik, a jövőben még nagyobb hangsúlyt akarnak fektetni a család- és (újdonságként) az egészségpolitikára. Ha igazak a híresztelések, a családügy az Emmiből kiválva önálló minisztériumot kaphat Novák Katalin vezetésével, és egy kiszivárgott háttéranyag szerint újabb intézkedések jöhetnek a fogyás megállítására.

Ezek közt szerepel a bölcsődei férőhelyek további, 50 ezer főről 90 ezer főre bővítése, a szülés körülményeinek javítása, és belengettek további anyagi juttatásokat is, amelyek elsősorban a fiatalokat és a főállású anyákat segítenék. Előkerül az anyák rugalmas munkavállalásnak elterjesztése a munkaadók anyagi ösztönzésével és a jogszabályi környezet kiigazításával. Ezen a területen már folyik is a szakmai munka, úgy tudjuk, az Emmi népesedéssel foglalkozó háttérintézményében, a Családbarát Ország Nonprofit Közhasznú Kft.-nél  például folyamatban van a családbarát munkahely ernyővédjegy kidolgozása, és a hozzá kapcsolódó állami kedvezményekre vonatkozó javaslatok elkészítése. 

Az újonnan meghatározott célok közt szerepel a 25-28 évesek családalapításának fokozottabb támogatása, elsősorban azt szeretné a minisztérium, ha a 25-28 évesek gyerekvállalási kedve nőne, és nem csúszna egyre későbbre az első baba születése. Ezt elérni valódi bravúr lenne, a családalapítás idejének kitolódása ugyanis nem magyar sajátosság, hanem nemzetközi trend, ami a fiatalabb generációk eltérő tanulási- és karrierútjával, a jellemző életformák és vallott értékek megváltozásával van összefüggésben. Emellett a háttéranyagban újdonságként

amiből úgy tűnik, most már van rá szándék, hogy népességfogyásnak ezzel a vonatkozásával is kezdjenek valamit a döntéshozók.

A legelhanyagoltabb területeket kéne felforgatni

Ezek szépen hangzó tervek, de a legfontosabb részeket megvalósítani már nem lesz olyan egyszerű, mint adókedvezményeket szórni a középosztályra, amelyek ráadásul csak felemásan váltják ki a kívánt hatást. A kiemelt célként megfogalmazott javítást a halálozási mutatókban például

ami a költségvetésből irdatlan összegeket, az új tárcavezetőtől pedig komoly szakmai hátteret és az eddiginél erősebb kormányzati akaratot kíván majd. Mostanáig inkább a strukturális problémák szőnyeg alá söprése jellemezte az egészségpolitkát, 180 fokos irányváltásra lenne szükség a változáshoz, és akkor is éveknek kellene eltelnie az első eredményekig.

A munkaerőpiac családbaráttá tétele sem fog menni egyik napról a másikra, itt ugyanis az új ösztönzőkkel sok évtizedes gyakorlatokat, szokásokat kell felülírni, különösen a munkaadói oldalon. A jogszabályokat pedig be is kell tartatni, amíg ez nem működik a mostaninál szigorúbban, addig hiába szavaz meg az orsszággyűlés a kismamáknak kedvezőbb törvényeket, a munkaadók simán áthághatják azokat, többnyire bármiféle retorzió nélkül.

És van több olyan aspektus is, amivel az Emmiből kikerült háttéranyag továbbra sem foglalkozik, pedig fontos tényezői lennének a gyermekvállalás ösztönzésének. Az egyik ilyen a köznevelési intézmények színvonala, nem csak bölcsődére van ugyanis szükség a felnövés során.

Ha a középosztálybeli szülők már nem szívesen adják a utódaikat a lezüllesztett állami iskolákba, akkor eleve azzal számolnak, hogy egy gyerek iskoláztatási költsége több millió forint lesz érettségiig. Ilyen körülmények között az emberek kétszer is meggondolják, vállaljanak-e második, harmadik gyereket, hiszen lehet, hogy annak már nem tudnák kifizetni a magánoktatását.

Szintén ide tartozhat a nemek közti egyenlőség elősegítése, ugyanis azt is statisztikák igazolják, hogy a termékenység pozitív összefüggést mutat az ezt jelző genderegyenlőségi mutatóval. A nemek közti egyenlőség sok tényezőből áll össze, a hagyományos munkaviszonyon kívül ide tartozik például az oktatáshoz való hozzáférés, a fizetetlen reproduktív munkák végzésének arányosítása, a nőkkel szembeni erőszak visszaszorítása, és a nők reprezentációja a hatalomban. Az index értéke alapján alegutóbbi méréskor (2015-ben) Magyarország 50,8 ponton állt, amivel az utolsó előtti uniós összehasonlításban (egyedül Görögországot előzve), míg az átlag 66,2 pont. A lista élén viszont több olyan országot is találunk, amelynek termékenységi rátáját megirigyelhetnénk, ilyen például Svédország, Hollandia és Franciaország is.

Borítókép: Orbán Viktor / Facebook.