A korrupció és az erőszak miatt lesz méregdrága a vanília

A vanília ára az egekbe emelkedett, már most nagyjából annyiba kerül egy kiló vanília, mint egy kiló ezüst. És most, hogy lassan elkezdődik a szüret, valószínűleg még följebb emelkedik majd.

Egy kiló vanília világpiaci ára 500-600 dollár körül van, vagyis 130-150 ezer forint körül alakul, míg pár évvel ezelőtt ennek nagyjából a tizedébe került ugyanez. Mindez annak tudható be, hogy Madagaszkár szigetén, ahonnan a világ vaníliakészletének úgy 80 százaléka származik, éppen nagy vaníliahiány van, részben egy tavalyi ciklon miatt, ami tönkretette a termést, részben pedig azért, mert

ami egyre csak följebb hajtja a kis fekete íztömlők árát, kiirtott erdőket, bebörtönzött aktivistákat, kirabolt farmereket és halált hagyva maga után.

A vanília nem őshonos Madagaszkáron, azt Közép-Amerikából hozták be a francia gyarmatosítók, mára viszont az afrikai kontinens melletti szigetország amolyan vanília-nagyhatalommá vált, a világ termelésének több mint háromnegyede ugyanis innen származik. Terem még vanília a közeli Réunion és Comoros szigetein, meg Indonéziában, de ezek minősége mind elmarad a madagaszkári Bourbon-től. A szigetország exportjában is elég fontos szerepe van a vaníliának, annak 20 százalékát teszi ki.

A madagaszkári vaníliának igazi versenytársa nem is volt, csak a mesterséges vanilin, amit pont azért fejlesztettek ki az édességgyártók, hogy ne kelljen a méregdrága vaníliát megvenniük, aminek az árát ráadásul a madagaszkári kormány jó ideig kartellként szabályozta. Viszont a tudatosabb táplálkozás divatjával újra menő lett mindent igazi vaníliával csinálni, ami újra felhajtotta a madagaszkári csoda árát.

Vaníliás lincselés

Azt gondolhatnánk, hogy ez jó az ottani termelőknek, viszont ők egyrészt elég keveset látnak vissza abból a pénzből, amit a vaníliakereskedők keresnek, másrészt a vanília árának felszökésével a termelőknek egyre jobban meggyűlik a bajuk a bűnözőkkel. Szervezett bandák hol lopkodják a termést, hol csak egyszerűen megfenyegetik a farmereket, hogy baj lesz, ha nem adják oda a cuccot.

A Guardian riportja szerint volt, ahol csak végigjárták a házakat a bandák, és becsúsztattak minden ajtó alatt egy cetlit, hogy este jönnek ennyi és ennyi a vaníliáért, addigra készítsék ki, vagy baj lesz. Ez a fajta elharapózott lopkodás persze nem maradt reakció nélkül, volt olyan falu, ami csak megerősített rendőri védelmet kért a kormánytól, de olyan is egyre gyakrabban előfordul, hogy a falusiak egyszerűen meglincselik azokat, akiket vaníliatolvajlással gyanúsítanak. Az önbíráskodás elterjedése mellett egy másik hatása a vaníliatolvaj bandáknak az, hogy

A vanília egy elég kényes növény, a virágja évente egy napon nyílik csak ki, akkor porozzák kézzel, ezután pedig 9 hónapig tart, mire kifejlődnek a szüretelhető vaníliarudak. Ahogy viszont a vanília ára az égbe emelkedik, és minden korábbinál jobban megéri azt ellopni, sokan már 8 hónap után leszedik, amikor az még nem érett meg teljesen. Ez persze csak fokozza a hiányt, mert kevesebb lesz a rendesen megérett, igazán jó minőségű rúd, amit cserébe még drágább lesz a világpiacon. Ez pedig remekül jön az ország legkorruptabb üzletembereinek, a nem kevésbé korrupt államigazgatásnak és a politikusoknak.

Korrupciós vaníliakrém

A vanília árát pár áttéttel egy másik nagy madagaszkári biznisz, az illegális fakereskedelem is hajtja. A szigetország egyik legnagyobb biznisze a legstandardabb fagyi-hozzávalókon kívül a rózsafa, egy nagyon szép, sötét színű fa, ami standard alapanyag volt a bútoriparban vagy a hangszergyártásban, ebből készült például nagyjából minden második gitár fogólapja.

A rózsafára óriási volt a kereslet, különösen Kínában, ahová a madagaszkári kereskedők a legtöbb fát vitték. És mint sok másik üzletet, a rózsafa-kereskedelmet is jövedelmezőbb illegálisan csinálni, főleg, hogyha meg lehetett kenni a megfelelő embereket, hogy a másik irányba nézzenek. Madagaszkáron pedig pont ez történt, így kialakult egy rózsafamaffia, amelyik a kormányzat védelme alatt működhetett és működhet ma is.

Az állam olyan szinten védi a facsempészek, hogy általában inkább azokat az aktivistákat vágják börtönbe rágalmazásért és hasonlókért, akik megpróbálják feltárni és megakadályozni az iszonyatos erdőirtással járó fakitermelést. Az egyik ilyen, a facsempészek és befolyásos politikusok kapcsolatát feltáró aktivistát, aki a Guardiannek mesélt, például 10 hónapra börtönbe zárták "zendülés keltése" miatt, és bár a nemzetközi felháborodás miatt kiengedték, utána valaki megpróbálta felgyújtani a házát.

Egészen pontosan elkezdtek nagy mennyiségben vaníliát venni, hogy aztán azzal ne csináljanak semmit, így még nagyobb szűkösséget kreálva a piacon. Ez a spekuláció pedig becslések szerint még 5-10 százalékkal feljebb tornászta a vanília árát.

A rózsafabiznisz amúgy már nem pörög annyira, mint régen, főleg amióta egy nemzetközi egyezmény alapján teljesen betiltották ennek a fának a kereskedelmét, pont amiatt, mert túl sokat vágtak ki belőle illegálisan. A maffiának viszont még van befektetni való pénze, a rózsafacsempész hálózatot és útvonalakat egyéb más erőforrások és védett állatok csempészésére használják, hogy aztán az abból befolyó bevételt is vaníliaspekulációra költhessék. 

Hogy meddig lehet feltornászni a vanília árát, azt nem tudni, mindenesetre az emelkedést most már mindenki érzi, a maszek fagyizóktól és pékségektől az olyan óriásokig, mint a fánkozóiról ismert Dunkin vállalat. Az Economist cikke szerint jövőre már jobb lesz a termés, így nagyobb lesz a kínálat és alacsonyabb az ár, bár a lopkodás és a spekuláció nyilván majd akkor is drágtani fogja a fűszert. Idén viszont lehet, hogy érdemes még most betárazni vaníliarudakból, mielőtt már nemcsak az ezüstöt, de az aranyat is lekörözi. A vaníliafogyasztás utáni bűntudathoz pedig jó étvágyat kívánok. 

(Borítókép: Fegyveres őrök vigyáznak egy a szárítás előtt álló vaníliára egy madagaszkári farmon 2016-ban - fotó: Rijasolo / AFP)