Dániel, Daniella
16 °C
30 °C

Törődj a saját dolgoddal, köcsög!

2018.05.04. 07:27

Tudja, mennyi 1500 milliárd forint? Az 1500 után rakjon még kilenc nullát így: 1500 000 000 000. Ez felfoghatatlan mennyiségű pénznek tűnik, még úgy is, hogy Magyarország éves költségvetésének egynyolcadát teszi ki ez az összeg. Nem mellesleg ekkora veszteség éri a magyar gazdaságot évente csak a légszennyezettség miatt – áll az Európai Bizottság 2017-es levegőminőségi jelentésének Magyarországra vonatkozó kiadványában.

Ebben benne van a légszennyezettség miatt megbetegedő munkavállalók éves szinten hárommillió kihagyott munkanapja, az emiatt a munkáltatókra háruló 72 milliárd forintnyi többletköltség és az az öt és fél milliárd forint, ami az egészségügyet terheli. Ezenkívül a légszennyezettség éves szinten még 14 000 ember haláláért is felelős. Vajon kinek vagy minek köszönhetjük ezeket a döbbenetes adatokat?

Leszakadt vegyi gyárak kéményei eregetik a füstöt a levegőbe? Lehasznált autóinkkal pöfögtetjük tele a környezetet? Esetleg Soros György chemtrailezi tele az eget, hogy több helyük legyen az általa betelepíteni kívánt migránsoknak?

Ezeknél sokkal prózaibb az ok: mi magunk. A légszennyezettség egyik legfőbb oka ma Magyarországon a lakossági szilárd tüzelés, ezen belül is a hulladékégetés.

Magyarországon olyan tiszteletben tartjuk saját személyes terünket (lásd ház, lakás, autó, kert), hogy ha valaki kívülről beleszól bármiféle tevékenységbe, amit ezeken a helyeken végzünk, akkor jó eséllyel az lesz a válasz:

Törődj a magad dolgával, köcsög!

Még akkor is, ha nem feltétlenül kritikát fogalmazna meg az illető. Ha azonban valaki épp a nagymama után maradt hokedlit égeti szép csendesen egy zsák PET-palack társaságában, és megkérik, hogy ugyan ne tegye már ezt, mert büdös és különben is mérgező, akkor szinte garantált, hogy elküldenek néhány szitokszó és halálos fenyegetés kíséretében, ahogy az alább látható:

Az eset Verőcén történt, ahol évek óta súlyos konfliktusokat okoz a hulladékégetés a nyilvánvaló környezeti és egészségügyi károk mellett. Olvasónk, aki a felvételt készítette, néhány éve költözött családjával a fővárosból a faluba, a jobb levegő és egészségesebb környezet reményében. Viszonylag hamar kiderült azonban, hogy városlakó létükre nem ismerték a hulladékégetés ősi hagyományát, amit a helyben élők közül sokan aktívan űznek még ma is, pedig már régóta illegális.

De hát ezt így szokták!

Nem célunk Verőcéről rossz képet festeni, pláne, hogy az ország számtalan másik településén hasonló vagy akár még rosszabb a helyzet, ezért emeljük általánosabb szintre a problémát, és nézzük meg, mi a helyzet ebben az ügyben az országban.

Egy, a Levegő Munkacsoport és a Magyar Szegénységellenes Hálózat megbízásából készült 2017-es közvélemény-kutatásból kiderül, hogy a magyar lakosság harmada valamilyen gyakorisággal égeti a szemetet. Az ezerfős minta 22 százaléka kerti hulladékot éget, 13 százaléka háztartási hulladékot, 6-6 százaléka kezelt fát, illetve műanyagot. Szintén egyharmaduk tapasztalta azt az elmúlt egy évben, hogy a környezetében valaki más égeti a hulladékot.

Amellett, hogy a hulladékok nagy részének égéskor embertelen szaga van –  ami már önmagában elegendő lenne ahhoz, hogy a környezetünk jogosan emeljen kifogást az égetés ellen – , még rendkívül mérgező is. Csak a PVC égésekor felszabaduló dioxin egymagában okozhat meddőséget, torzszülött csecsemőt, impotenciát, bónuszként még károsítja az immunrendszert is és a hormonháztartást, és akkor még nem említettük a mellette felszabaduló foszgént, ami szintén nem a tavasz illatát hozza magával, tekintve, hogy az első világháborúban harci gázként alkalmazták. Az egyéb műanyagok és a különböző kezelt faanyagok és az égetésekor felszabaduló égéstermékek hatalmas mértékben megnövelik a szívinfarktus, az agyvérzés, a máj- és vesekárosodás kockázatát, légzési elégtelenséget, asztmát, tüdővizenyőt és halva születést eredményezhetnek.

A legveszélyesebb, hogy nemcsak a magunk és családunk egészségét tesszük tönkre hosszú távon, hanem a tágabb környezetünkét is. A füstöt messzire hordja a szél, a benne lévő káros égéstermékek pedig lecsapódnak a kertben, a veteményesben, bekúsznak az ajtók-ablakok résein. Egyetlen hulladékégető háztartás kilométeres körzetben tudja elszennyezni a levegőt. Emiatt érthető, hogy miért tiltja jogszabály a hulladékok égetését.

Nyugi, csak fát égetek

A törvény szerint csak a kezeletlen fát szabad égetni. Az sem jó a levegőnek, de nem törvényellenes. Amennyiben a fa valaha lakkozva vagy festve volt – mindegy, hogy milyen régen, milyen vastagon –, vagy ha ragasztott elemekből épült, akkor szigorúan tilos elégetni.

Azaz bútort, osb-lapot, kerítést, fészert, faházat sem szabad elégetni, ahogy a régi ágyat, asztalt és hintalovat sem.

Az emberek elsősorban azért égetnek hulladékot, mert egész egyszerűen nem tudják, hogy nem szabad. Persze sokuknak egy hidegebb időszak alatt nem is kérdés, hogy égessenek. Ha választaniuk kell, hogy családostul megfagynak, vagy inkább elégetik a bontott bútort, nyilván az utóbbit fogják tenni, ahogy bárki más tenné a helyükben.

Ha nincs bontott bútor, mert már elégett az összes, akkor is jóval olcsóbb hulladékfát szerezni, mint rendes tüzelőt. Míg utóbbi köbmétere 20 000 forintnál kezdődik, hulladékfát akár 5000 forintért lehet vásárolni. Nyilván kezelt fáról van szó, aminek az égetése törvénybe ütköző és rendkívül káros. Ezt a gyakorlatot csak segítik azok az élelmes „vállalkozók”, akik üzletszerűen szállítják furgonokkal az innen-onnan összeszedett lomot a felhasználóknak, tetten érni őket szinte lehetetlen.

Mit tegyünk, ha égetnek?

Először is szóljunk az égetőnek. Mondjuk el neki, hogy miért rossz, amit csinál, hogyan mérgezi magát, a családját és a környezetét. Ha nem hallgat ránk, vagy agresszió jelét mutatja, akkor szólni kell a hatóságoknak. Súlyos esetben a rendőrségnek is szólhatunk, akik írásban rögzítik a történteket, és akár nyomozást is indíthatnak a hulladékgazdálkodás rendjének megsértése miatt. Nem egyszerű, mert többnyire bizonyítékok kellenek ahhoz, hogy eljárást indítsanak az égető ellen.

A már említett közvélemény-kutatás szerint az égetést észlelők 72 százaléka nem szól és nem is tesz semmit. 20 százalékuk szólt az égetőnek, hogy nem helyénvaló, amit tesz,  anélkül hogy értesítette volna a hatóságokat, és csak 7 százalék tett valaha bejelentést valamilyen hatóságnak ezzel kapcsolatban. Ezek eredményeképpen szinte mindig történt valamilyen intézkedés, de az esetek túlnyomó részében ezek nem vezetnek eredményre, az égetés gyakorlata ettől még nem szűnik meg.

Hogy ez miként lehetséges? Ezt mesélje el, akinek már jócskán van tapasztalata abban, hogy hogyan működik a rendszer:

Ennek ellenére a hivatalos álláspontot képviselő Állami Számvevőszék a 2017-es évet értékelő A levegő minőségének védelmét szolgáló intézkedések című jelentésében elégedettségének ad hangot a hatóságok működésével kapcsolatban:

 A kormányhivatalok hatósági és felügyeleti feladataikat megfelelően látták el.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a légszennyezettség tartósan csökkenő tendenciát mutat, de mellette a jelentés megjegyzi, hogy az összes mért szennyezőanyag-fajtából összesen kettő akadt, ami egyszer sem haladta meg az előírt határértéket. Ezek a kén-dioxid és az ólom voltak. A jelentés külön hangsúlyozza a lakossági égetés során keletkező szennyező anyagok csoportját, amelyek egészségügyi szempontból a legnagyobb problémát jelentik.

Mindenesetre sokan érzik azért, nincs rendjén, hogy környezetükben nem jó a levegő, mert a már többször említett felmérésből az derül ki: a megkérdezettek közel háromnegyede gondolja azt, hogy a hulladékégetéssel kapcsolatban sokkal szigorúbban kellene fellépniük a hatóságoknak. Még többen álltak ki amellett, hogy ezeket a szabályokat mindenkinek be kellene tartania.

Mindezek ellenére csak nagyon kevesen vonják be a hatóságokat, hogy történjen valami változás az ügyben, és még kevesebb esetben történik meg ez a változás. Magyarán a legtöbben csak morognak, annak a pár embernek az energiája pedig, aki hajlandó tenni is valamit, elenyészik a hatóságok adminisztrációtól bénított lomha tehetetlensége folytán, miközben a helyzet marad változatlan.

A huszonhétmilliárdos megoldás

Mivel a legnagyobb mértékű szennyezést télen mérik, nem nehéz megtalálni az összefüggést a fűtés-légszennyezés viszonylatában. Ahol nincs pénz tűzifára, ott hulladékot fognak égetni. Ezért fontos lenne, hogy a valóban rászorulókat komolyabb fűtési támogatásban részesítse az állam.

Hosszú távon a lakóházak szigetelése és a környezetbarát fűtési technológiák alkalmazása lenne a megoldás, ezek azonban beruházást igényelnek, amely még ha belátható időn belül meg is térül, források híján rengeteg embernek esélytelen, hogy szóba jöjjön.

A Levegő Munkacsoport és a Magyar Szegénységellenes Hálózat február végén Lázár Jánosnak írt levelében 27 milliárd forint azonnali elkülönítését kérte a minisztertől, amelyet az államnak a jogsértő és rendkívül káros lakossági hulladékégetés felszámolására kellene fordítania. Ahogy korábban már írtuk, az éves szinten okozott kár ennél jóval nagyobb, 1500 milliárd forint, nem beszélve arról, hogy 14 000 ember idő előtti halálát okozza a lakossági szilárd tüzelés.

Ezek az emberek átlagosan tíz évvel rövidebb ideig élnek. A 27 milliárd forintból 4 milliárdot kampányra, 2 milliárdot a hatóságok megerősítésére, egymilliárdot műszerekre, húszat pedig a rászorulóknak nyújtandó fűtési támogatásra kellene fordítani. Ha azt nézzük, hogy éves szinten 1500 milliárdos veszteséget szeretnénk jelentősen csökkenteni, akkor ez a 27 milliárd forint nem is tűnik soknak.