Az egész világot szívatja Trump keménykedése Iránnal

Donald Trump kedd este bejelentette, hogy az Egyesült Államok kilép a 2015-ben köttetett iráni atomalkuból, döntése az egyezségben részt vevő összes nagyhatalom számára fejvakargatást okoz majd a következő időszakban. A leginkább persze magát Iránt érinti az USA hátraarca, ez ugyanis azt is jelenti, hogy újra kiterjedt gazdasági szankciókkal találja szemben magát az ország (minimum) amerikai részről. 

Ehhez Iránban hozzá vannak szokva, hiszen már évtizedek óta folyamatosan él velük szemben  piaci korlátozás, de épp a 2015-ös megegyezést követően nyílt meg a lehetőség a vergődő gazdaság konszolidációjára. Hiába tűnik úgy egyelőre, hogy Oroszország, Kína és az Európai Unió tartja magát az atomalkuhoz, ebben a folyamatban most komoly törés következhet be. Ebben a cikkben csak a gazdasági hatásokkal foglalkozunk, a politikai következményeket itt szálaztuk szét. 

Megszenvedték a szankciókat

Az Irán elleni szankciók története az 1979-es forradalomig nyúlik vissza, innentől datálható, hogy az Amerikai Egyesült Államok csak nagyon korlátozottan üzletel az országgal, illetve nemzetközi szinten lobbizik azért, hogy mások se tegyék. Irán a maga 77 millió lakosával egy közel Németország méretű - bár kisebb vásárlóerejű - belső piaccal rendelkezik, de a világ legnagyobb gazdaságától való elzártság azért komoly tehertételt jelent számára, ráadásul az amerikai szankciókat 1995-ben kiterjesztették úgy, hogy azokra a cégekre is vonatkozzon, amelyek bármilyen üzletet kötnek az iráni kormánnyal. 

Az iráni atomprogram miatt a szankciózásba az ENSZ is beszállt 2006-tól kezdődően, majd egy évre rá az Európai Unió is csatlakozott, így büntetve az országot az urándúsításért. Ennek nyomán

A nemzetközi korlátozások a gazdaság sok területét érintették a húzóágazat olajkereskedelemtől a hajózáson és a hadiparon át a pénzügyi szféráig. Irán gazdasága megsínylette a szankciókat, a növekedés 2008-ban nulla közelébe esett vissza, majd lassú visszazárkózás után

Igaz, ez nem csak a szankciók következménye volt, közrejátszott benne az elhibázott monetáris politika is, ami az iráni riál drasztikus inflálódását eredményezte. Az év során a pénznem értékének kétharmadát elvesztette a dollárral szemben, és a zsugorodás 2013-ban is folytatódott. A következő évben a szankciók részleges feloldása után - amit az új vezetés ért el azzal, hogy belement az atomprogramról folytatott tárgyalásokba - ugyan jutott némi levegőhöz a gazdaság, de 2015-ben újra csökkenés jött.

Ha csak a makroszámokat nézünk, akkor érdekes módon az rajzolódik ki, hogy a külkereskedelmen nem igazán látszottak meg a szankciók, manapság alig nagyobb a volumene, mint 2015-ben volt. Azonban ehhez még érdemes hozzávenni, hogy 2012 és 2015 között a helyi termelőknek és fogyasztóknak komoly nehézségeket okozott bizonyos alapcikkek hiánya, illetve hogy az iráni ipar erősen függ a bonyolultabb gépek, alkatrészek importjától. Ezek hiába nem képviselnek akkora értéket a teljes kereskedelemben, ami észrevehető, fontos szerepet töltenek be a gazdaságban, és hiányuk sok üzem teljesítményét visszavetette. 

Leszakadó középosztály

A hanyatlás természetesen a háztartások szintjén is lecsapódott, komoly társadalmi leszakadás ment végbe a kétezres évek közepétől induló nyolc éves időszakban: a szegénységi küszöb alatt élők aránya 22 százalékról 40 százalék fölé nőtt.

Az iráni jegybank adatai szerint egy átlagos háztartás 2007-2008-ban még 14 800 dollárt (3,9 millió forintot) költött javakra és szolgáltatásokra, ez az összeg 2017-ben már csak 12 515 dollár (3,3 millió forint) volt. A háztartások költségvetése folyamatosan zsugorodott 2015-ig, majd a megállapodást követően nagyon enyhe növekedésnek indult, de mint látható, máig nem érte el a korábbi szintet.

Mivel a gazdaság az olajszektort leszámítva strukturálisan továbbra is gyenge lábakon áll, ez nem is túl meglepő; az olajágazat, ami a gazdasági növekedéshez leginkább hozzájárul, az állami büdzsét gazdagítja. A háztartások költségvetésének zsugorodása a középosztály leszakadását hozta, az elemzések szerint az átlag háztartást 15 százalékos, míg

Újra vehettek perzsaszőnyeget az amerikaiak

A lejtmenetnek az 2015-ben kötött atommegállapodás vetett véget, amelyet az USA és Irán mellett Nagy-Britannia, Franciaország, Németország, Oroszország, Kína és az Európai Unió írt alá 2015-ben 21 hónapig tartó egyezkedés után. Irán a nagyhatalmakkal kötött szerződésben vállalta a hadi célokra felhasználható programjainak leállítását, illetve lassítását, elismerte a Nemzetközi Atomenergiai Ügynökség (NAÜ) ellenőrzési jogát.

Cserébe a nemzetközi közösség feloldotta a legsúlyosabb szankciókat, például az olajexport tilalmát és a külföldi bankbetétek befagyasztását, bár a sokrétű korlátozások egy része a mai napig érvényben maradt valamilyen formában. Sőt, az USA újabbakat is bevezetett a rakétatesztekre válaszul, de ezek nem érintették az atommegállapodással kezelt területeket. 

Az egyezség nyomán

leginkább az olajágazat teljesítménye miatt. A 2013-as mélypontkor az olajkivitel 1,1 millió hordóra, a korábbi kb. felére esett vissza, ehhez képest a szankciók feloldása után visszakúszott 2,3 millió hordóra. 2017-ben az iráni államnál várt 8 százaléknál gyengébb, de azért bőven pozitív, 4 százalék körüli volt a növekedési ráta, az IMF előrejelzése szerint az idei évre ugyanez várható. 

A kivitel olajhoz nem köthető részéből érdemes kiemelni az iráni zászlóshajó-termékeket. Ezek agráriumhoz köthető részén, például a pisztácián és sáfrányon a szankciók feloldása nem segített, ugyanis a szárazság hátráltatja a termelést. A pisztáciaexport 1,1 milliárd dollárt tett ki tavaly, ami egy kicsit alacsonyabb ez előző évinél. Az olajon kívüli termékek esetében egyébként a bázis sem volt alacsony, ezek kereskedelme ugyanis sem szenvedte meg látványosan a szankciókat.

Ehhez hozzájárult a riál drasztikus értékvesztése is, ami vonzóbbá tette az iráni termékeket azokban az országokban, amelyek nem vettek részt a korlátozásban. Mérleget vonva viszont mégsem túl pozitív, ha egy ország termékei azért válnak kapóssá, mert közben teljesen tönkremegy a fizetőeszköze, hosszú távon nyilván nem kíván erre építeni egy kormányzat sem. 

A luxuscikkek piacának viszont jót tett a 2015-ös megállapodás, a perzsaszőnyegeknek például a szankciók bevezetése előtt az USA volt a legnagyobb piaca, ahova a kézzel csomózott szőnyegpiacon 30 százalékos részesedéssel rendelkező Irán 2016-tól visszatérhetett. A szankciók vége utáni évben rögtön 90 millió dollár értékben szállítottak szőnyegeket Amerikába, ami felülmúlja a korábbi volument is. 

Trump más országokat is belekényszerítene

Ennek a folyamatnak szakadhat most vége Trump döntése miatt, hiszen hiába írta alá az atommegállapodást Oroszország, Kína, és a legnagyobb európai országok is, az egyezmény sarokköve az amerikai részvétel volt. Egyrészt a nemzetközi pénzügyi rendszer szálainak egyik fő csomópontja az USA,

Másrészt még ha ki is lehet kerülni az Egyesült Államokat, az európai bankok és cégek joggal tarthatnak az amerikai retorziótól, ha Iránnal üzletelnek. Emiatt eddig is csak mérsékelt befektetési érdeklődés mutatkozott európai részről az országban, amit az iráni vezetés sérelmezett is. A befektetői félelem a tőkemozgásokon is látszik, a BBC szerint 2018 első negyedévében 30 milliárd dollárnyi tőkét vontak ki Iránból az amerikai fenyegetőzés miatt. 

Egyelőre nem látni tisztán, mennyire gondolta komolyan Donald Trump, hogy a szigorú amerikai szankciók visszaállítása mellett másodlagos szankciókat is bevezetnének. Ezek azokra a cégekre vonatkoznának, amelyek továbbra is üzletelnek Iránnal, vagyis lényegében ellehetetlenítené más országok beruházásait és ügyleteit Iránban, hiszen

Hogy mennyire keménykedik majd a Trump-kormányzat ezen a téren, az a következő hónapok során fog kiderülni, egyelőre az USA szövetségei csak óvatosan tapogatóznak a témában, és a hírek szerint még maga az amerikai kormányzat is mostanában kezdi az egyeztetést a nagy cégekkel. Elemzések szerint egyébként az sem kizárt, hogy a keménykedés után egy Észak-Koreához hasonló forgatókönyv játszódik le, és Trump hirtelen pálfordulással gesztust tesz a teheráni vezetésnek. 

Az európai cégek is nagy vesztesek

Főleg azt szokás hangsúlyozni, mindez mennyire fájt illetve fájhat a jövőben gazdaságilag Iránnak, ám azt is érdemes végiggondolni, mit veszítenek az egyezmény másik oldalán álló országok. Csak az Egyesült Államokat tekintve is jelentékeny összegről van szó, a fő szankciók eltörlése előtt egy évvel kiszámolták, hogy az 1995 óta tartó állapot összesen 175,3 milliárd dollárnyi veszteséget okozott az USA gazdaságának. 

Ennél is kellemetlenebb lehet a történet az európai gazdaságnak, amely éppen csak kezdett virágzó gazdasági kapcsolatokat kiépíteni Iránnal,

Az elmúlt 3 évben meredeken ível fölfelé, és tavaly 20 milliárd euró összértéket ért el az EU és Irán közti kereskedelem, főleg az import jött fel nagyon. Az érintett európai óriáscégek közt vannak olajipari vállalatok (Total, Shell), autógyártók (Renault), és egy nagy repülőgyártó (Airbus) is. Nem kis bizniszekről van szó, a Renault és iráni partnerek vegyesvállalata 150 ezer autót tervez gyártani ott évente, az Airbus pedig száz repülő eladásáról állapodott meg az országgal, de ebből még csak hármat szállítottak le.

Hatása lesz az olaj árára

Szintén az aggódók között lehet India, ami az elmúlt években masszívan ráállt az Iránból jövő olajra, amelynek importált mennyisége közel megduplázódott 3 éve alatt. A hírek szerint India a közelmúltban kedvezőbb feltételeket alkudott ki magának az olaj árára, az üzletet viszont nyilván veszélyezteti Trump fenyegetése a másodlagos szankciókkal. 

És ha már az olajnál tartunk, ez az a terület, amelyen keresztül a teljes világgazdaságra gyakorolhat némi befolyást az amerikai kivonulás az atomegyezményből. Irán jelenleg napi 2,5 millió hordójával a globális kereslet 3 százalékát látja el. Trump bejelentésére a nyersolaj ára rögtön 4 éves csúcsra szökkent, és várhatóan a korábbinál magasabb szinten is marad, ha az amerikai szankciók nehezítik a iráni kivitelt. (Persze nem csak ez, hanem az OPEC 2015 óta tartó erőfeszítései is hozzájárulnak az olajár emelkedéséhez az utóbbi időben.)

Mindazonáltal most már nehezebb lesz elszigetelni az iráni olajszektort, például mert tavaly ősszel megállapodást írtak alá Törökországgal és Oroszországgal, ők pedig nem valószínű, hogy hátat fordítanak újdonsült partnerüknek, csak mert Donald Trump ezt diktálná. 

Borítókép: graffiti Teheránban. Fotó: Atta Kenare / AFP.