Eddig hétszer mentek csődbe, és megint nagy a baj

Három évvel ezelőtt Mauricio Macri azzal az ígérettel nyerte meg a választásokat, hogy újra "normális országot" csinál Argentínából. Ez alatt főleg azt értette, hogy megszorítások árán is stabilizálja az argentin gazdaságot. De az ígéret hosszabb távon arra is vonatkozott, hogy véget vet az argentin gazdaságot időről időre káoszba taszító államcsődök, tőkekorlátozások, egekbe szökő inflációs ráták és elszálló költségvetési hiányok korszakának (az ország 1816, tehát a függetlenségének elnyerése óta hétszer jelentett államcsődöt).

A megszorítások és a reformok beindultak, ennek ellenére megint valami olyasmi történt, aminek Macri elvileg megszüntetésére vállalkozott, a történet pedig már ott tart, hogy

Miután a jegybank 15 százalékos céljához képest az infláció nemrég 25 százalék fölé szökött, az argentin peso zuhanni kezdett a dollárhoz képest. Így amíg tavaly ilyenkor egy amerikai dollár nagyjából 15 pesóba került, szerdán már több mint 23 peso fölé gyengült az árfolyam (bár azóta a bejelentés hatására kicsit visszaerősödött 22 és 23 peso közé).

Az esésre az argentin jegybank olyat lépett a múlt héten, amilyenhez hasonlót Magyarországon nem gyakran látunk: 27,25 százalékról három lépésben 40 százalékra emelte az alapkamatot 8 nap alatt. Azért volt szükség három emelésre, mert a peso esését annak ellenére sem sikerült megállítani, hogy a jegybank igyekezett a pesót a devizatartalék 10 százalékának kiárusításával megfogni.

Az eséshez az is hozzájárult, hogy a befektetők nem csak az argentin állampapírpiacról, hanem az argentin kötvény- és részvénypiacról is elkezdték kivonni a pénzüket.

Felfokozódott a nemzetközi helyzet

A beruházók akkor kezdtek elbizonytalanodni az argentin gazdaságpolitika irányával kapcsolatban, amikor decemberben a jegybank a korábbi 8-12 százalék helyett 15 százalékra emelte az idei inflációs célját, miközben az IMF már eredetileg is 19,2 százalékot, a kutatóintézetek pedig 20 százalékot meghaladó mértéket vártak.

A peso esni kezdett, ugyanakkor önmagában az argentin gazdaság állapota valószínűleg nem feltétlenül indokolta volna, hogy a nemzeti valuta olyan szinten gyengüljön a nemzetközi pénzpiacon, mint amit az elmúlt napokban láthattunk.

A múlt héten elfogadott radikális jegybanki intézkedésekre sokkal inkább azért volt szükség, mert

Ezt a jelenséget egyelőre a kevésbé stabil lábakon álló feltörekvő piacok érzik meg, Törökországban szintén be kellett avatkoznia a jegybanknak, hogy megakadályozza a líra gyengülését.

Hosszabb távon erre a magyar jegybanknak is oda kell majd figyelnie, ugyanis bár a magyar államadósság finanszírozása sokkal kevésbé függ most a nemzetközi piacoktól mint pár évvel ezelőtt, a kedvező nemzetközi kamatkörnyezet időszakának vége a magyar gazdaságra is veszélyt jelenthet.

Visszanyerni a befektetők bizalmát

Az argentin gazdaság annak ellenére került ilyen helyzetbe, hogy Macri elég sok ígéretét megtartotta, és már úgy tűnt, hogy az ország elindul a stabilizálódás útján.

A történet Argentína 2001-es államcsődjével kezdődött, ezt követően két körben az teljes államadósság elég nagy részét újratárgyalták. Az Elliot Management nevű New York-i hedge fund hitelét viszont nem alakították át, az argentinok pedig nem is akarták törleszteni, ami miatt többször is beperelték őket. 2014-ben egy bírósági ítélet alapján az újratárgyalt és újraütemezett hiteleiket sem törleszthették volna tovább, amíg nem fizettek az Elliotnak. Végül nem is fizettek, szóval inkább megint becsődöltek.

így Argentína végül 2,4 milliárd dollárt törleszt, ami csaknem négyszer annyi pénz, amennyit az Elliot eredetileg kölcsönadott.

A hatalomra kerülése után a jobboldali kormány egymás után hozta a baloldali populista kormányok gazdaságpolitikájával totálisan szembemenő intézkedéseket. Azzal kezdték, hogy teljesen eltörölték a marhahús és a hal exportját terhelő vámokat, és csökkentették a szója exportjára vonatkozó vámokat, mindezzel kedvezve az argentin jobboldal történelmi bázisának számító nagybirtokosoknak. A befektetéseket a társasági adó 35-ről 30 százalékra való csökkentésével próbálták meg ösztönözni.

Szintén nagyon fontos és szimbolikus intézkedés volt a dollárra vonatkozó árfolyamszabályozás eltörlése. Az argentin peso sokáig túlértékelt volt a dollárral szemben, mert Christina Kirchner kormánya valutakorlátozásokkal akadályozta meg a tőke kiáramlását az országból. A 2015-ös kormányváltás után aztán átálltak lebegtetésre, aminek következtében egyből 30 százalékkal értékelődött le a peso.

A nemzetközi befektetőknek kedvező intézkedésről szóló döntés meg is hozta a gyümölcsét, ugyanis az argentin állam hosszú idő után vissza tudott térni a nemzetközi hitelpiacra: 2017 nyarán majdnem négyszeres túljegyzés mellett 2,75 milliárd dollárnyi százéves államkötvényt adtak el, ami az argentin pénzügyminisztérium szerint azt bizonyította, hogy visszanyerték a befektetők bizalmát.

Visszacsinálták a rezsicsökkentést, de a piac még ezt se értékelte

De nem csak az üzleti élet szereplőinek kedvező, hanem a szegényebb argentinoknak kifejezetten fájó intézkedéseket is elfogadtak. Kirchner egyik fontos népjóléti intézkedése volt az olaj állami ártámogatása, aminek eltörlése az energiárak 300 százalékos növekedéséhez, és az üzemanyag drágulásához vezetett – a dolog fonáksága, hogy pont ez járult hozzá az infláció elszállásához.

Az IMF megkeresése előtt Macri azzal tudta ideiglenesen megnyugtatni a piacokat, hogy bejelentette, a 2018-as költségvetési hiányszámot 3,2 százalékról 2,7 százalékra módosítják. 

A költségvetési hiányok lefaragása ugyanakkor nem most kezdődött, és már eddig is sok társadalmi rétegnek jelentettek komoly érdeksérelmet. Tavaly az oktatási rendszert érintő forrásmegvonások miatt még Rihanna is beszólt Twitteren Macrinak, de a közszférát érintő tömeges leépítés is komoly társadalmi ellenállást váltott ki (amellett, hogy az előző kormányzat túlfizetett politikai kinevezettjei is elvesztették a zsíros állásaikat).

A megszorításokkal már amúgy is torkig lévő argentin lakosság elég nagy részét sokkolta Macri bejelentése, hogy az IMF-hez fordulnak hitelért. A kontextushoz persze az is hozzátartozik, hogy Argentínában sokan gondolják úgy, hogy 2001-ben az ország az IMF által megkövetelt megszorítások miatt jutott csődbe.

A válságot követően Nestor és az őt az elnöki pozícióban követő felesége, Christina Kirchner politikája pontosan az IMF által a hitelért cserébe előírt szakpolitikák - mint például a peso árfolyamának lebegtetése vagy a konzervatív költségvetési politika - ellentétét igyekezett megvalósítani.

Sokak szerint ugyanakkor a Kirchner-kormányok propagandájukkal is sokat tettek azért, hogy az argentin átlagember fejében a szervezet neve a gazdasági hanyatlással és megszorításokkal kötődjön össze. Persze ha figyelembe vesszük, hogy a 2001-es válság következtében az argentinok ötöde vesztette el a munkáját, miközben a tiltakozások során több mint húsz ember meghalt, valószínűleg Kirchnereknek azért nem volt olyan nehéz dolga ebben az ügyben.

És bár a retorika szintjén az IMF sokat változott a 2008-as válság óta eltelt időszakban, egy 2016-os tanulmány alapján a szervezet még mindig nem igazán tud a saját maga által is célként kitűzött "szegénybarát" mentőcsomagot összehozni, így az argentin lakosságnak is komoly áldozatokat kell majd valószínűleg meghoznia a nemzetközi szervezet hiteléért cserébe.

Mindez pedig nem lesz egyszerű menet, ugyanis már Macri megszorításai is komoly nyomot hagytak a politikus népszerűségén, támogatottsága 50-ről 35 százalékra esett tavaly év vége és idén május között. Egy esetleges kormányválság pedig a megszorítás és IMF-ellenes ellenzék megerősödését hozhatja, Görögország esetében pedig már láthattuk, hogy egy ilyen szcenárió mivel járhat együtt (semmi jóval).

Borítókép: az IMF-fel kötendő megállapodás ellen tiltakozók 2018. május 9-én. Fotó: Eitan Abramovich / AFP.