Amit most Svájc megpróbál, olyat még senki nem csinált

Svájcban vasárnap arról fognak népszavazást tartani, hogy megtiltsák-e az országban működő kereskedelmi bankoknak, hogy pénzt teremtsenek. Az intézkedés támogatói szerint az új szabályozás véget vetne a bankok igazságtalan nyerészkedésének, a bankok túlhitelezésének megszűnése csökkentené a válságok kialakulásának kockázatát, gyakorlatilag nullára csökkenne a bankpánikok kialakulásának esélye, ráadásul a nagybankok csődje esetén nem kellene az adófizetők pénzét bankmentésre költeni.

Az ellenzők szerint ugyanakkor a válságot követően már amúgy is szigorítottak a szabályozáson, az új szabályok mellett is kialakulhatnának bankpánikok, és mivel soha sehol nem volt még ilyen pénzügyi rendszere egy országnak, teljesen kiszámíthatatlan, hogy a gazdasági szereplők hogyan reagálnának a reformra. Arról nem is beszélve, hogy az ellenzők szerint a konkrét javaslat nem részletezi elég pontosan, hogy az új rendszer hogyan működne.

Támogatók: pénzügyi káosz helyett kiszámítható rendszer

A népszavazást kezdeményező svájci civil szervezet, a több mint 110 ezer aláírást összegyűjtő Monetäre Modernisierung érvelése szerint a svájci jegybank 1891-es létrejöttekor kizárólagos jogot kapott pénzkibocsátásra. Azóta viszont a bankjegyek és érmék mellett a gazdaságban forgó teljes pénzmennyiség hatalmas része csak számlán létezik, fizikai formája nincs. Ezt a pénzt a kezdeményezők szerint a svájci kereskedelmi bankok hozzák létre számlapénz formájában, és ebből szerintük csak és kizárólag ők is profitálnak.

Az állami pénzrendszer létrehozását támogatók azt szeretnék, ha az elektronikus pénzt is a jegybank hozná létre, de ennél tovább is mennek. A népszavazási kezdeményezés melletti érveket egy magyar tanár, a Soproni Egyetem Lámfalussy Sándor Közgazdaságtudományi Karának egyetemi tanára, Joób Márk magyarázta el, aki a svájci népszavazás egyik kezdeményezője is (Joób az Unverität St. Gallen Gazdaságetikai Intézetének kutatója is).

A népszavazás kezdeményezői szerint annak ellenére, hogy az emberek többsége úgy tudja, hogy csak a jegybank hozhat létre pénzt, és a bankok csak közvetítőként nyújtanak hiteleket a náluk elhelyezett betétekből, valójában a kereskedelmi bankok is pénzt teremtenek. Hogyan? Vegyünk például egy lakáshitelt: az állami pénzrendszer támogatói szerint amikor egy kereskedelmi bank ilyesmit ad, akkor nem a nála elhelyezett betétekből finanszírozza a hitelt, hanem pont fordítva, hiszen új számlapénzt hoz létre. Így a hitel kihelyezésekor növelik a gazdaságban jelen lévő teljes pénzmennyiséget, a hitel visszafizetésekor pedig csökkentik.

A bankok viszont nem tudnak végtelen mennyiségű pénzt teremteni, ugyanis ha olyanoknak adnak hitelt, akik nem fizetik vissza a pénzt, akkor csődbe mehetnek. Emellett arra is figyelniük kell, hogy egyensúlyban legyenek a pénzügyi forrásaik (betétek és saját tőke) az általuk kihelyezett hitel mennyiségével.

Arra ugyan a bankokat jogszabály kötelezi, hogy bizonyos mértékű saját tőkével és jegybanki tartalékkal rendelkezzenek, ezen felül annyit hiteleznek, hogy nem vállalják túl magukat, és mennek csődbe. A saját tőkére vonatkozó előírást tőkemegfelelési mutatónak hívják, és ez alapján az összes kihelyezett hitelük kockázatának arányában rendelkezniük kell a hitelek összegének egy bizonyos arányával.

A jegybanki tartalékra azért van szükség, mert ebből tudnak a kereskedelmi bankok készpénzt előállítani: amikor fizikai pénzre van szükségük, akkor a jegybanknál vezetett számlájukról kérnek készpénzkifizetést. Ha vasárnap megszavaznák az állami pénzrendszert, akkor a kereskedelmi bankok többé csak a saját tőkéjükből, vagy az ügyfelek által betét formájában rájuk bízott pénzből tudnának hitelezni, tehát a tőkemegfelelési mutató 100 százalékra ugrana.

Ez a kezdeményezés támogatói szerint megvédené a betéteseket a bankpánikok esetén, hiszen ilyen esetekben pont az a probléma, hogy a bankoknak nem áll rendelkezésére annyi forrás, hogy az összes hitelezőjét egyszerre ki tudja fizetni.

Jelenleg a jegybankok az alapkamat meghatározásán keresztül tudják a leginkább növelni vagy csökkenteni a gazdaságban jelen lévő pénz mennyiségét. Az alapkamatot a jegybank a kereskedelmi bankoknak fizeti a bankok által a jegybanknál elhelyezett betétek után. Ha magas az alapkamat, akkor a bankoknak jobban megéri a jegybanknak adni a pénzüket, így ez a pénz kikerül a forgalomból, tehát csökken a pénzmennyiség. Ha a kamatot csökkentik, akkor a bankoknak jobban megéri a piacon tartani a pénzt, hiszen így több nyereséghez jutnak.

A jelenlegi rendszerrel szemben kritikus közgazdászok szerint ugyanakkor a bankok gazdasági fellendülések esetén túl nagy kockázatot vállalnak, és ezzel túlhiteleznek, míg rosszabb időszakokban pedig a valós lehetőségeknél kevesebb hitelt helyeznek ki, amivel korlátozzák a gazdaságot. Ha viszont a jegybank nem a kamaton, hanem a konkrét pénzmennyiség meghatározásán keresztül lenne hatással arra, hogy mennyi pénz van egyszerre a gazdaságban, akkor ezek a ciklusok eltűnnének.

A svájci bankok szerint a régi rendszer teljesen rendben van

A kezdeményezéssel szemben a svájci jegybank és a bankok is nagyon kritikusak. Szerintük ugyanis az állami pénzrendszer bevezetése jelentősen leszűkítené a bankok hitelezési mozgásterét, ami a gazdasági növekedést is korlátozná. A kezdeményezéssel részletesen foglalkozó tanulmány szerint a gazdaságban jelen lévő teljes pénzmennyiség és a hitelezés mértéke között nem olyan erős az összefüggés, ahogy a népszavazás kezdeményezői azt vélik, ezért aztán a túlhitelezéstől és a buborékok kialakulásától sem védene az új rendszer.

A rendszer kritikusai szerint az új felállás a 2008-ashoz hasonló válságtól sem védené meg a bankokat, ugyanis abban az esetben az amerikai ingatlanpiacról indult a pénzügyi fertőzés, tehát csak a svájci bankrendszer átalakítása még nem oldaná meg a nemzetközi piacról a svájci gazdaságba begyűrűző kockázatokat.

A nemzetközi hatások miatt kritikus az említett tanulmány azzal az állítás szemben is, hogy a rendszer megakadályozná a bankpánikok kialakulását. A tanulmány Izland példáját hozza fel - ahol a válság után szintén felmerült az állami pénzrendszer bevezetése, de végül a tervből nem lett semmi -, ahol az ország három nagybankja is becsődölt a 2008-as válság hatására, ugyanakkor a tanulmány szerint itt nem igazán a kisbefektetők rohama okozta a problémát, hanem a külföldi befektetők devizapiaci műveletei, amihez a betétek védelmi szintjének nem sok köze van a pénzügyi kockázat szempontjából.

A jegybank végül pedig azért is feleslegesnek tartja a reformot, mert az álláspontjuk szerint a jelenlegi eszközeikkel, és a 2008 után szigorúbbra szabott szabályrendszeren belül is garantálni tudják a pénzügyi rendszer biztonságát, ugyanakkor ezt a rendszert még soha sehol nem próbálták ki a világon, ami hatalmas pénzügyi kockázatot hordoz emiatt magában. A májusi közvélemény-kutatási eredmények alapján pedig nem is nagyon kell izgulniuk, ugyanis akkor a svájciak csaknem 55 százaléka volt a terv ellen, miközben az egyértelmű támogatók aránya csak 35 százalék körül alakult.