Gyakorlatilag G6 lett a G7-ből

A G7-országcsoport kanadai csúcstalálkozója után Donald Trump amerikai elnök Twitteren bejelentette, visszavonta a csúcs résztvevőinek közös zárónyilatkozatának támogatását. Bár a zárónyilatkozat jogi értelemben nem kötelezi semmilyen konkrét szakpolitikai vállalás betartására az aláíró országokat, az aláírás mégiscsak az világ hét nagyhatalmának egységét szimbolizálta volna.

Bár Trump lépése nagy megütközést keltett, nem volt teljesen váratlan. A találkozó előtt Németország és Franciaország is jelezte, hogy nem fogják aláírni a zárónyilatkozatot, ha az USA nem lesz hajlandó néhány kulcskérdésben megváltoztatni az álláspontját. A francia elnök, Emmanuel Macron konkrétan a kereskedelmet, az iráni atomalkut, és a párizsi klímaegyezményt emlegette, ezekben a kérdésekben várt volna gesztusokat Trumptól.

Macron még azt is felvetette, hogy ha Trump nem egyezkedik, akkor azt is el tudja képzelni, hogy az USA kihagyásával G6-nyilatkozatot adjanak ki. Vasárnap a személyeskedésig fajult diplomáciai vitát követően az EU-s országok jelezték is, hogy az USA aláírása nélkül is ragaszkodnak a zárónyilatkozathoz.

Emmanuel Macron francia elnök a G7-országcsoport kanadai csúcstalálkozóján Trump távozása után azt mondta, a hét ország által aláírandó nyilatkozatban a résztvevők megerősítik, hogy ragaszkodnak a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) fenntartásához, a dpa hírügynökség szerint pedig a konkrét szövegben az is szerepelt, hogy a hét ország továbbra is elkötelezi magát a "szabályokon alapuló nemzetközi kereskedelmi rendszer mellett", küzd a protekcionizmus ellen, és “elkötelezi magát a WTO modernizálása mellett, hogy az igazságosabb legyen".

A kanadai kormány már ki is adta a hivatalos közleményt, hogy a hetek aláírták a zárónyilatkozatot, majd nem sokkal ezután Trump a keddi amerikai–észak-koreai–csúcs miatt Szingapúrba tartó gépről tweetelte ki, hogy a kanadai kormányfő, Justin Trudeau "hamis állításokat" közölt a csúcs utáni sajtótájékoztatóján, ezért az USA mégsem támogatja a közös nyilatkozatot.

Trumpnak konkrétan az volt a baja, hogy Trudeau a találkozót követően azt nyilatkozta hogy július 1-től Ottawa megtorló intézkedéseket hoz az Egyesült Államokkal szemben, amiért az USA az acélimportra 25, az alumíniumimportra 10 százalékos védővámot vetett ki Kanadával, Mexikóval és az Európai Unióval szemben. Az USA a vámokat azért vetette ki, mert szerinte a külföldi konkurencia tisztességtelenül alacsony áron exportál acélt és alumíniumot az Egyesült Államokba, ezzel pedig elsorvasztja az amerikai acélipart.

Az amerikai vám a kereskedelmi partnerek közül az acél esetében Kanadának fáj a legjobban, ugyanis az USA acélimportjából 16 százaléka származik Kanadából. Az amerikai elnök állítása szerint Kanada óriási vámtarifákkal sújtja az amerikai földműveseket, munkásokat és cégeket, ezért is vonta vissza a zárónyilatkozat támogatását, kormánya pedig "az amerikai piacot ellepő" kanadai gépjárművek ellen fontolgat tarifákat.

A kanadai kormányfői hivatal a Twitteren reagált az amerikai államfő megnyilvánulására. Szerintük Trudeau nem mondott semmi olyat a sajtótájékoztatón, amit a csúcs alatt nem közölt egyaránt négyszemközt és nyilvánosan Trumppal. Trump a EU-tagoknak is odaszúrt, amikor azt mondta, az USA állja a “NATO csaknem teljes költségét”, csak azért, hogy “aztán kifosszanak minket a kereskedelmen keresztül”.

Mit akarhat Trump?

Az utóbbi időszak kereskedelempolitikai eseményeinek fényében

Ahogy arról nemrég részletesebben is írtunk, bár kormányzása első évében ennek nem sok jele volt, az utóbbi hónapokban Trump egyre vehemensebb a kérdésben, és felváltva támadja a kínaiakat, mexikóiakat, németeket, japánokat. A harc haszna még egyáltalán nem látszik, de a károk már nagyon is valósak.

A Trump-kormány májusban azt is belengette, hogy 150 milliárd dollárnyi kínai importra védővámot vet ki, majd júniusra a 150 milliárdból már csak 50 milliárd lett. A kínaiak erre arányos válaszlépést ígértek, de ebben az ügyben még folynak a tárgyalások.

Trump ezzel párhuzamosan kilátásba helyezte, hogy 25 százalékos védővámot vet ki a külföldről behozott autókra. Eközben pedig az Európai Unió is beszállt a buliba, és azzal fenyeget, hogy a maga sérelmei miatt visszatámad, mert nincs más választása. Korábban az is egy reális forgatókönyvnek tűnt, hogy Trump szövetségesként tekint majd az EU-ra, hogy közösen fenyítsék be a kínai cégeket képviselő kínai államot.

Az egyik, talán fő ok, hogy Trump kabinetjében is belső harcok folynak. Az utóbbi időben hiába távoztak a vezetés felső köreiből azok a kormánytagok és tanácsadók, akik a kereskedelmi kérdésekben mérsékeltebb megközelítést támogattak; a kereskedelmi háború híveinek ellenzék hiányában most egymással sikerült összebalhézniuk.

A New York Times forrásai szerint a szembenállás lényege, hogy a kormány egy része gyors és jól kommunikálható győzelmet akar felmutatni, míg egy másik, ideológiailag elkötelezettebb csoport nem elégszik meg egy látványos, de rövid távú győzelemmel, ők hosszú távú, Kína részéről nagyobb és alapvetőbb változtatásokat megkövetelő megállapodást akarnak.

Kína és Észak-Korea

A másik probléma, hogy az elnök egyszerre akarja megoldani a kereskedelmi ügyeket és az észak-koreai kérdést, és mindkettőnek Kína a kulcsa. Phenjan megrendszabályozása érdekében Trump Peking közbenjárására van utalva, hiszen Kína Észak-Korea egyetlen támasza. Emiatt gazdasági kérdésekben kevesebb tér marad a nyomásgyakorlásra: Kína tudja, hogy könnyen keresztülhúzhatja a koreai terveket, ezzel pedig valamilyen szinten kordában tudják tartani Trumpot.

És valóban voltak jelei, hogy Washington kemény fellépésével jelentős engedményeket csikarhat ki: Dél-Koreával nemrég újratárgyalták kereskedelmi egyezményüket, és Peking is hajlandónak mutatkozott arra, hogy többet importáljon az Egyesült Államokból, illetve nagyobb hozzáférést adjon az amerikai és más külföldi cégeknek a sok szektorban zárt, illetve erősen a hazai cégek felé lejtő kínai piachoz.

Ugyanis spekulációk szerint Trump azért lengette be az autóipari védővámokat, hogy ezzel kicsit ráijesszen Kanadára és Mexikóra. Az elnök hatalomra jutása óta próbálja újratárgyalni az állítása szerint „munkahelygyilkos” Észak-amerikai Szabadkereskedelmi Egyezményt (NAFTA) e két országgal, de a tárgyalások az utóbbi időben megfeneklettek. A fenyegetés azt szolgálhatja, hogy a kanadaiak és mexikóiak engedjenek az amerikai nyomásnak.

Ennek fényében nem is meglepő, hogy a csúcson Trump a NAFTA-val kapcsolatban azt mondta, hogy "meglehetősen közel" vannak a megállapodáshoz, és hogy a végeredmény vagy egy jobb NAFTA lesz, vagy az Egyesült Államok külön megállapodásai Kanadával és Mexikóval.

Amennyiben ugyanakkor mégis jönnének az autóipari védővámok, az Németországnak is nagyon fájna, valamint a német autóipar kvázi részeként Magyarországnak is, amely mintegy 210 millió eurós mínuszt szenvedhet el a vámok közvetlen hatásaként.

Végül pedig arról sem érdemes elfeledkezni, hogy Trumpot az is motiválhatta, hogy nem nézett volna ki túl jól, ha fajsúlyos kérdésekben az általa képviselt álláspontból a szövetségesei nyomására az észak-koreai tárgyalások előtt két nappal mutatott volna be egy látványos hátraarcot.

(Borítókép: Donald Tusk, Theresa May, Angela Merkel és Donald Trump a G7 csúcstalálkozón - fotó: Leon Neal / Getty Images Hungary)