Ha fél a Terminátortól, csukja be az ajtót

1997-ben a Wired magazin megpróbálta megjósolni az összes nagyobb társadalmi és gazdasági trendet egészen 2020-ig. Néhány dolog bejött, de a cikkben azért egészen elképesztő jóslatok is megjelentek. Például 2020-ra becsülték az emberiség Marsra szállását, és azt várták, hogy az USA-ba érkező képzett bevándorlók hatására a hagyományos családmodell népszerűsége nagyot nő a 2000-es évek elejére. Ezenkívül 2012 óta elvileg már a rák minden formájának gyógyíthatónak kellene lennie, ha bejött volna a magazin jóslata.

A cikk – hacsak nem történik a következő két évben csoda – azt is tévesen jósolta meg, hogy 2020-ra a világ összes autója hidrogénmeghajtású hibrid lesz, ugyanakkor a mindenféle iparágra és technológiára kiterjedő elemzésben egy darab szó nem esik az okostelefonról, ami amellett, hogy a PC-hez kötött nethez képest még jobban leegyszerűsítette és felgyorsította a kommunikációt, konkrét iparágakat változtatott át és hozott létre a sharing economy kialakulásával.

Ez alapján is látszik, hogy a jövő nagy technológiai változásait elég nehéz pontosan előrejelezni, ugyanakkor az Európai Bizottság által minden évben megszervezett Brüsszeli Gazdasági Fórumon idén két olyan ember vitatkozott a témáról, akik az utóbbi évek nagy „mi lesz a gazdasággal, a technológiával és mindennel" jellegű vitáiban hivatkozási alapnak számítottak, és azért bőven voltak érdekes meglátásaik.

Az egyikük Robert Gordon, a Northwestern University professzora, aki 2016-ban arról írt könyvet, hogy az USA-ban a válság után azért nem várható a válság előtti időszakra jellemző magas gazdasági növekedés, mert az 1970-es évekig tartó nagy innovációhoz hasonló mértékű újításokból kifogyott a gazdaság, ráadásul a növekvő egyenlőtlenségek, az elöregedő népesség, az oktatás minőségének stagnálása az új gazdasági kihívásokhoz képest nem is vetít előre komoly változást.

A vita másik résztvevője az a Jeremy Rifkin volt, aki szerint pedig éppen hogy egy óriási forradalom előtt állunk. Rifkin 2014-es könyvében arról írt bővebben, hogy ahogy az internet a kommunikációt, úgy fogja forradalmasítani az energetikát a megújuló energiaforrások elterjedése, ez a két technológia együtt pedig a közlekedésben az automata, GPS-alapú járművek elterjedésével egy a jelenlegihez képest radikálisan más gazdasági rendszert fog létrehozni. Ebben a legalapvetőbb dolgok ingyen lesznek, és az emberek többsége önkéntes munkát fog végezni. Rifkin ráadásul Angela Merkel német kancellár tanácsadója volt, és gondolatai Li Ko-csiang kínai miniszterelnököt is inspirálták Kína 13 ötéves tervének megalkotásakor, ezért is elég releváns, hogy miként vélekedik ezekről a dolgokról.

De nézzük részletesebben is, hogy miért látják ennyire máshogy a jövőt.

Túl vagyunk már a nagy forradalmakon

Gordon szerint a digitalizáció, a robotizáció és a mesterséges intelligencia valójában már nem akkora újdonság, és

Az 1950-es években megjelentek az első számítógépek, az első robotot a General Motors a 1961-ben kezdte el termelésre használni, és a mesterséges intelligencia is egy legalább húszéves technológia.

A közgazdász ezt számokkal is alátámasztotta: 2010 óta csak nagyjából 0,5 százalékos az éves átlagos termelékenységnövekedés, aminek egyszerűen az az oka, hogy az új találmányok hatása már nem akkora, mint a régebbieké. Ehhez képest az ezt megelőző időszakban az USA-ban és Európában is nagyjából 2,5-3 százalékos növekedés volt jellemző a nyolcvanas évektől a kétezres évek elejéig. A 0,5 százalékos korszaknak viszont már vége van, és a következő időszakban 1-1,5 százalékos fellendülés reális, de ezt már nem a nagy innovációk hajtják majd.

A 19. század végén és a 20. század elején olyan technológiák alakították át radikálisan az emberek életét, mint például

• az elektromosság, aminek köszönhetően létrejött többek között a világítás, az áramellátás, az elektronikus szórakoztató és háztartási eszközök, valamint a légkondicionálás;
• és a motor, ami a közlekedést forradalmasította azon keresztül, hogy a lovat autóra, buszra és villamosra cserélte;
• ezek segítségével pedig teljesen átalakult a kommunikáció a telefon, a rádió és a tévé létrejöttével és elterjedésével;
• a vegyipar pedig létrehozta a modern gyógyszereket, és az ipari termelést is átalakította a műanyag elterjedése.

Közben a munka világa is teljesen átalakult: amíg ugyanis az USA-ban az 1870-es években a lakosság hatalmas része dolgozott a mezőgazdaságban az időjárás szeszélyeinek és más komoly veszélyeknek kitéve, addig 1950-re ezeknek a tömegeknek egy nagy része már fűtött irodákban dolgozott. Lovas kocsi és hajó helyett az utazás idejének jelentős csökkentésével Boeinggel utazunk, a füstös nyílt láng helyett villanykörtével világítunk, a fürdőszoba korábban luxus volt, a 20. század közepére viszont már széles tömegeknek állt rendelkezésére a nyugati világban, miközben 1900 és 1950 között kétszer annyit nőtt az átlagos várható élettartam, mint 1950 és 2000 között.

Robotok: uncsi

A hatvanas években kezdődő harmadik ipari forradalom már kisebb ugrást jelentett Gordon szerint:

Ráadásul ennek a forradalomnak a nagy áttörései már végbementek: az újragépelés helyett a PC szövegszerkesztője időt nyer nekünk az elgépelések kijavításával, számológép helyett Excel-táblával egyszerűbben tudunk bonyolultabb műveleteket elvégezni, papír helyett számítógépen tároljuk az adatot, amiben ráadásul sokkal egyszerűbben tudunk keresni is, és a fax, majd az e-mail megjelenésével a kommunikáció is felgyorsult.

A közgazdász azzal a narratívával kapcsolatban is szkeptikus, hogy a robotok, az automatizáció és mesterséges intelligencia rövid időn belül mindent felforgat (ezzel a következtetéssel a téma egyik komoly kutatója, Erik Brynjolfsson nem ért egyet, a vele készült interjúnkat itt olvashatja el).

Gordon szerint ezek már jó ideje beépültek a gazdaságba. Erre példaként az autóipart említette, ahol a jelentős egészségügyi kockázattal járó festési munkafolyamatokat már jó ideje robotok végzik, de számos területen vették át robotok az emberek munkáit, vagy automatizálták a munkafolyamatokat.

Gordon attól sem tart, hogy a robotok hirtelen tömegek munkahelyeit fogják elvenni. Erre azt hozta példaként, hogy miközben a mesterséges intelligencia nagyon jó olyan játékokban, mint a sakk vagy a go, az automatizált járművek balesetei mutatják, hogy mennyire gyengék még a kivételek és az ok-okozati összefüggések felismerésében. De sok egyszerű fizikai műveletben is hatalmas az emberek előnye, a humanoid robotoknak például óriási kihívást jelentenek olyan egyszerű mozgásformák, mint a lépcsőzés.

Gordon a robotok relatív fejletlenségét demonstrálva azt a történetet mesélte el, amikor a Pentagon 25 robotfejlesztő csapatot hívott össze, hogy versenyezzenek. A teljes feladatot a leggyorsabb robot 45 perce alatt végezte le, miközben ugyanezt a feladatot egy ember átlagosan 5 perc alatt megcsinálta. Az derült ki, hogy a legnehezebb részfeladat a robotoknak egy kilincs lenyomása volt. Az egyik néző ezt azzal kommentálta, hogy ha valaki fél a Terminátortól, akkor csak csukja be maga mögött az ajtót.

Szoktam játszani egy játékot magamban, az a neve, hogy „találd meg a robotot”. Az étteremben nincsenek robotok, a boltban sincsenek, az önkiszolgáló pénztárakat megszüntették a környéken, ahol lakom, az állatorvoshoz, az orvoshoz nem robot csekkol be engem, az akadémián nem látom a robotokat. Ezek alapján szerintem túlzott várakozásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy a robotok mennyire radikálisan tudják az elkövetkezendő időszakban átalakítani az életünket.

A légitársaságok és szálláshelyek online rendszerei rengeteg utazásszervezői munkát szüntettek meg, a hangfelismerő és fordító szoftverek a fordítók munkáját vették el, a telefonos menürendszer pedig ügyfélszolgálatos munkákat szüntetett meg. Ennek ellenére a termelékenység növekedése lelassult. Sok esetben ráadásul az automatizáció csak átalakította a munkahelyeket: az ATM-ek elterjedése ellenére nem lett kevesebb banki ügyfélszolgálati állás, csak több bankfiók, az e-kereskedelem megjelenése csak az online felületek alá terelte az addig fizikai boltokban dolgozó munkaerőt, de összességében nem lett kevesebb kiskereskedelmi munkahely. Szintén jó példa az Excel-táblák hatása, ami ugyan helyettesített egy csomó könyvelői munkát, de legalább ennyi új pénzügyi elemzői munkahelyet hozott létre.

2009 óta 16 millió új munkahely jött létre az amerikai gazdaságban, és közben az is látszik, hogy átalakulnak a munkahelyek, ugyanis havonta átlagosan 3,5 millió embert rúgnak ki, miközben 6 millió embert vesznek fel. A mesterséges intelligencia az elmúlt évtizedek leglassabb termelékenységnövekedése során végig jelen volt, és ez a teljes fejlett világra igaz, nem csak az USA-ra.

Az interneten túl vagyunk, felkészül az energia és a közlekedés

Jeremy Rifkin abban egyetértett Gordonnal, hogy a harmadik ipari forradalom innovációi kifutóban vannak, ugyanakkor a vitázók álláspontja leginkább a jövő megítélésében tért el. Rifkin szerint ugyanis azzal, hogy a klímaváltozás miatt reális veszéllyé vált az emberiség kipusztulása, az összes eddig nagy gazdasági átalakuláshoz képest is új helyzet állt elő.

Rifkin szerint csak egy radikális gazdasági átalakulással lehet megúszni azt, hogy a klímaváltozás élhetetlenné tegye a bolygót az ember számára. Ahhoz pedig, hogy megértsük, hogyan lehet egy ilyen radikális változást lebonyolítani, azt kell megvizsgálni, hogy a korábbi átalakulások hogyan mentek végbe.

Rifkin szerint minden eddig ipari forradalom három terület átalakulásával járt együtt. Az első ipari forradalom a 19. századi Angliában a gőzgép feltalálásával kezdődött, ami lehetővé tette a könyv- és újságnyomtatás olcsóbbá válását. A kommunikációs forradalomhoz a távíró elterjedése járult még hozzá, miközben a közlekedést a gőzgép sínekre helyezése, tehát a vasút feltalálása forgatta fel. Ehhez az egészhez pedig az energetika forradalmi átalakulása járult hozzá az olcsó szén energiaforrásként való felhasználásával. Az USA-ban a második ipari forradalom alatt ez a három terület szintén teljesen átváltozott az olcsó olaj, a robbanómotor hajtotta buszok és autók és a tévé, illetve a rádió megjelenésével és elterjedésével.

A kommunikációs forradalom az internettel és az okostelefonokkal már lezajlott,

Ezek közül egyelőre ugyanis mindkét területesen a második ipari forradalom technológiái a dominánsak, a fosszilis alapú energiával működő és nem önvezető járművek dominanciája miatt.

A harmadik ipari forradalom Rifkin szerint még két internet létrejöttéről fog szólni, ezzel három egymásba csatlakozó decentralizált rendszert létrehozva. Az információ internetje után ugyanis a napkollektorok, szélturbinák és egyéb megújuló energiaforrások elterjedésével létre fog jönni az „energiainternet”, ami a decentralizált termelést és felhasználást követően digitális hálózatokon keresztül minden háztartás számára lehetővé fogja tenni az energiacserét is.

Úgy, ahogy az interneten az információé, itt is szinte ingyenes lesz az energia felhasználása és cseréje is. Mindehhez pedig végül egy digitális, vezető nélküli, GPS-alapú közlekedési rendszer volt hozzácsatlakozni. Ez a három rendszer egymáshoz csatlakozva fogja alkotni a „dolgok internetét”, amiben az összes egységről pontos adatok rendelkezésre állni folyamatosan, különösen hatékonnyá téve ezzel az egész működést.

A bérmunka vagy az emberiség vége

Ezzel gyakorlatilag az emberiség külső idegrendszerét hozhatjuk létre 2030-ig, amennyiben az infrastruktúra megteremtése mellett lesz megfelelő mértékű politikai elköteleződés, ugyanis ilyen mennyiségű és méretű innovációt és beruházást a piac önmagában nem fog végrehajtani.

Kínában és Európában már zajlanak ezek a folyamatok, a kérdés az, hogy hogyan lesz ebből termékenységnövekedés. Rifkin azt a történetet mesélte el, amikor először adott tanácsot Angela Merkelnek. „Miután Merkel megnyerte a választást, találkoztunk, és arról kérdezett, hogy hogyan lehet új üzleti lehetőségeket teremteni, munkahelyek, létrehozni. Feltettem a kérdést, hogy hogyan lehet egy olyan gazdaságban újabb munkahelyeket és üzleti lehetőségeket teremteni, ami egy olyan rendszeren alapul, ami a múlt században elérte a potenciális termelékenységének a csúcsát.

Végrehajthat iparági reformokat, munkaerőpiaci reformokat, kitermelhet egymillió Steve Jobsot, de nagy változásra ne számítson, ha a német cégek egy elavult rendszertől függenek

– mondta Merkelnek Rifkin. A német kancellár pedig bele is kezdett a német energiamix átalakításába – amihez azért Rifkin tanácsai mellett nyilván a fukusimai katasztrófa miatt felerősödő társadalmi nyomás is kellett –, aminek köszönhetően mostanra Németországban már néha az a baj, hogy ingyen van az áram.

A német kezdeményezések mellett már EU-s szinten is vannak próbálkozások, az uniós Smart Europe program keretén belül Franciaország északi régióiban a legújabb technológiákkal felszerelt technológiai parkok már a jövő rendszereit tesztelik, és Kína is komoly pénzeket tol az infrastruktúra kialakításába.

Rifkin szerint a munka világát is radikálisan meg fogja változtatni az energetika és a közlekedés forradalma, de több évtizeden keresztül tart majd az átalakulás, aminek a vége a bérmunka háttérbe szorulása lehet. Az átmeneti évtizedekben azonban az infrastruktúra kiépítése komoly kapacitásokat mozgat majd meg számos iparágban a telekommunikációtól kezdve az építőiparon át az energetikáig. A teljes fosszilis energetikai infrastruktúra lebontása, a megújuló energetikai hálózatok kiépítése pedig komoly emberi munkaerőt igényel majd, amit a robotok és a mesterséges intelligencia nem tudnak pótolni. Rifkin Gordonnal szemben azt gondolja, hogy

Ezt követően az olyan fogalmak, mint a GDP vagy a termelékenység, már elvesztik majd a jelentőségüket, hiszen a mennyiségi mutatók helyett az életminőséget mérő mutatók válnak majd relevánssá. De nemcsak a gazdasági fejlettség mérése alakul át, hanem lényegében a kapitalizmus is: egy hibrid rendszer fog létrejönni helyette, hiszen ha az említett iparágakban az új termékek termelésének nulla közeli lesz a költsége, akkor a profitok is lecsökkennek. Piacok helyett hálózatok, tulajdonlás helyett hozzáférés, eladó-vevő helyett szolgáltató és felhasználó kapcsolata, fogyasztás helyett pedig fenntarthatóság fogja jellemezni ezt a rendszert.

Az emberek a platformokat közel ingyen használják majd, és a megosztásra alapuló önkéntes munka fog dominálni, miközben az infrastruktúra fenntartásához és továbbfejlesztéséhez szükséges feladatokat továbbra is egy kapitalista gazdaság fogja ellátni. Persze ehhez az emberiségnek bele kellene húznia, ugyanis szerinte az általa felvázolt technológiai kánaán alternatívája a klímaváltozás és az emberiség kihalása.

Jól hangzik, de nem fog magától menni

A fórumon ezt követően Gordon újra elmondta, hogy szerinte a Rifkin által vizionált változások akár reálisak is lehetnek hosszabb távon, de ő nem látja ennyire egyértelműen, hogy ez fog történni. Indiában és Kínában még mindig jelentős mennyiségben építenek szénerőműveket, az USA-ban pedig a szén helyét nem a megújulók, hanem a cseppfolyós gáz veszi át, ami bár kevesebbet szennyez, de mégis jóval károsabb a környezetre, mint a szén- vagy a napenergia – hozta a példákat.

Rifkin felidézte, hogy míg 1979-ben egy watt napenergia ára 79 dollár volt, ma 45 cent, és másfél év múlva 35 cent lesz, mert a számítógépekhez hasonlóan ez ennek a technológiának az ára is exponenciálisan csökken, mint anno a számítógépeké. Azt is elmondta, hogy energetikai cégek már olyan határidős szerződéseket kötnek, amiben 5 centes energiaárral számolnak húszéves időtávon. Afrikában és Indiában is indultak már nagyszabású megújuló technológiára épülő fejlesztések, és ezzel a szegényebb országok ugrásszerű fejlődést érhetnek el, hiszen a fejlett országokénál sokkal alacsonyabb technológiai szinttel indulnak.

Gordon szerint az sem reális, hogy a következő két évtizedben önvezető és zéró kibocsátásúvá váljon minden autó a világon, szerinte egyszerűen nem fog ilyen gyorsan menni a váltás. Rifkin erre válaszában egy új tanulmányt idézett, ami szerint a következő négy évtizedben egymilliárd autóból 850 millió cseréje reális, és a nagy gyártók, mint a Daymler és a Ford, még ha csak részben is, de már elkezdtek autókölcsönzéssel foglalkozni.

A vitát követően a beszélgetés fórummá alakult Winnie Byanyima, az Oxfam igazgatójának, Sharan Burrow a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség főtitkárának, és Pierre-Dimitri Gore-Coty, az Uber európai, közel-keleti és afrikai regionális vezetőjének részvételével.

A vita itt inkább arról szólt már inkább, hogy ha adott, hogy változni fog a technológia, akkor annak milyen társadalmi hatásai lesznek. Byanyima és Burrow egyetértett abban, hogy

Byanyima szerint jelenleg ugyanis a sharing economy terjedése és a legtöbb innováció csak tovább növeli az egyenlőtlenségeket, és az alsó 50 százalék szinte semmit nem lát a termelékenység növekedésének gyümölcséből. Szerinte jelenleg a kormányok is inkább azokat a cégeket támogatják, amik a részvényesek haszonmaximalizálását tartják szem előtt, pedig a kormányok felelőssége az lenne, hogy beruházzanak a technológiába, és úgy szabályozzák a cégeket, hogy az alsóbb rétegek is jobban járjanak. A Bank of England tanulmányát idézte, ami szerint amíg a hetvenes években a profit 10 százaléka kötött ki a részvényeseknél, jelenleg ez az arány 70 százalék.

Gore-Cotynak lakóhelyén, a kenyai Nairobiban az Uber sofőrei azt mesélték, hogy havonta nagyjából 100 dollárnyi kenyai schillinget keresnek meg úgy, hogy négy napig 20 órát dolgoznak, egy egész napig pihennek, majd ezt ismétlik. Mindez nagyjából a lakhatásukat és napi egy étkezést fedezi. Gore-Coty arra konkrétan nem mondott semmit, hogy ez mennyire van szerinte rendben, de azt elmondta, hogy a sofőreik nyomására újabban magánbiztosítást kötnek nekik, és éppen beindítanak egy oktatási programot, amivel a szeretnék továbbképezni őket. Az Uber vezetője szerint az sem lenne rossz, ha ilyesmire törvényileg szabályoznák a sharing economys cégeket.

Burrow azt hozta még fel, hogy a Rifkin által felvázolt decentralizált gazdasággal pontosan az lehet a baj, hogy ha szabályozatlanul marad, akkor egy szűk réteg profitálhat a változásból. „Nem attól félünk, hogy nem lesznek állások, hanem attól, hogy rossz minőségűek lesznek" – mondta, ezért szerinte új szociális szerződésre, a profit fair megosztására van szükség, és az emberhez méltó munkakörülmények nélkül nincs is értelme átmenetről beszélni.