Tizenöt év után búcsúzhatunk az evától
További Gazdaság cikkek
- Washingtonban eltűnt egy akta Magyarországról, most Donald Trumpra várunk
- Orbán Viktor aláírta, megjelent a munkáshitelről szóló rendelet
- Ítéletet mondott a Moody’s Magyarországról, most egyszerre magyarázkodik két minisztérium
- Milliárdokat spórolt a Magyar Postának a Waberer’s
- Elszabadult a kakaó ára, és ez nagyon rossz hír karácsony előtt
A kormány legújabb adócsomagjában sok minden szerepelt, a cafeteria kivezetésétől a bevándorlási különadó bevezetéséig. Ezek a lépések komoly vitákat generáltak – vagy azért, mert milliókat érinthetnek, vagy azért, mert senki a világon nem tudja, hogy mi a francról is szólnak. Volt azonban egy rövid, szinte elrejtett változtatás is a törvényben, ami szintén sokakat érint, és ami egy elég nagy fejezetet zár le a magyar adózás történetében.
Ez a változás pedig az, hogy a kormány szép csöndesen és lassan kivezeti az egyszerűsített vállalkozói adót, vagyis az evát. Ezzel egy 16 éves történet ér majd véget 2018. december 20-án, úgy-ahogy. De miért van elege a kormánynak az evából, mire volt jó és mire nem, és kinek lesz rossz akkor, ha már nem lesz többé? Megnéztük az egyszerűsített vállalkozói adó tündöklését és bukását.
A kormány nyári adócsomagja szerint az evatörvény szerinti adóalanyiság utoljára 2018. december 20-ig választható. Vagyis
aki december 20-ig nem jelzi, hogy evás szeretne lenni, az már soha többet nem lehet az.
Aki viszont addig jelzi, hogy evázni szeretne, vagy már amúgy is így adózik, az továbbra is adózhat eszerint, amíg úgy nem dönt, hogy már nem akar, vagy a halál el nem választja az adófizetési kötelezettségtől. Vagyis az a 25 ezer adózó (6 ezer egyéni vállalkozó és 19 ezer cég), amely eszerint adózik, folytathatja úgy, ahogy eddig.
Hogy miért döntött úgy a kormány, hogy lezárná ezt a fejezetet, azt nem lehet pontosan tudni, de a költségvetési számokból látszik, hogy az eva felett már rég elszállt az idő: a csúcson, 2010-ben még közel 182 milliárd forint folyt be ebből az adónemből a költségvetésbe, tavaly viszont már csak kicsit több mint 61 milliárd. Ehhez képest az evát nagyrészt leváltó kisadózók tételes adójából és a kisvállalati adóból, vagyis a katából és kivából együtt 120,5 milliárd forint érkezett az államkasszába (előbbiből kicsit több mint 98, utóbbiból 22 milliárd).
Az evázók köre is nagyon visszaesett a fennállásának eddigi 15 évében: míg 2003-ban, vagyis az első évben 59 ezren iratkoztak fel az egyszerűsített adóra, tavaly a NAV évkönyve szerint már csak 25 ezren adóztak így. Ezzel szemben 250 ezren katáznak.
Az egyszerűsített vállalkozói adó a Medgyessy-kormány nagy újítása volt, aminek az volt a célja, hogy megkönnyítsék a kisvállalkozások életét, felpörgesse az aktivitásukat, és hogy az adminisztráció csökkentésével és vonzó feltételekkel megpróbálják javítani az adómorált és kifehéríteni a gazdaságot. Ebből a három célból talán egy-másfél össze is jött.
Az adó lényege az volt, hogy az evás vállalkozónak vagy cégnek először 15, majd 25, végül 30 millió forintos bevételig a bevétel adott százaléka után kell adózni, míg áfát nem kell fizetnie, csak feltüntetnie a számlán, amennyiben ilyen tevékenységet végzett. Hegedüs Sándor, az RSM adótanácsadója szerint
hamar kiderült, hogy az eva leginkább a kevés költséggel dolgozó, leginkább a szolgáltató szektorban üzemelő cégeknek és vállalkozóknak volt előnyös, különösen azoknak, akik egy bejelentett főállás mellett számláztak evásként.
Ezt nagyjából alátámasztja az MTA 2007-es kutatása az evával adózókról, amelyben 33 kisvállalkozóval interjúztak, a többségük pedig gazdasági szolgáltatások nyújtásával foglalkozott. A szolgáltató szektoron kívül azért nem érte meg igazán evázni, mert ebben a rendszerben nem lehet költséget elszámolni, de olyan vállalkozásoknak, amelyeknek egy laptopon meg egy nyomtatón kívül nincs nagyon más költségük, például amelyek tanácsadással vagy oktatással foglalkoznak, ez ideális volt. A főmunka mellett maszekolóknak pedig azért felelt meg, mert így az evás bevételekből nekik már nem kellett legalább maguk után tb-t és járulékokat fizetniük, azzal ugyanis már messze nem lett volna olyan vonzó az eva.
Azt a célt viszont valószínűleg nem nagyon sikerült elérnie az adónak, hogy felpörgesse a kisvállalkozások aktivitását és ezáltal a bevételét. Az elmélet az volt, hogy ha kevesebbet kell azzal vacakolniuk, hogy a kávéscsészét el tudják-e számolni költségnek vagy hogy megvan-e az összes költségszámla, akkor a kis cégeknek több ideje marad azzal foglalkozniuk, amivel pénzt keresnek, ezáltal pedig a forgalmuk is nagyobb lesz. Az MTA Közgazdaságtudományi Intézete 2007-ben 33 evás vállalkozóval készült interjú alapján azt találta, hogy ezt a hatást kevesen érezték. A 33 vállalkozóból konkrétan egy mondta azt, hogy érezte azt a hatást, amit a kormány remélt, a többiek nem látták komoly forgalompörgető hatását az evázásnak.
A kutatás alapján az sem egyértelmű, hogy az eva gazdaságfehérítő hatása mennyire volt erős. Sokan ugyanis már az evatörvény elfogadásakor látták, hogy a konstrukció tökéletes a számlagyárak alapítására. Hogy hányan használták ki erre a lehetőséget, azt nem igazán lehet tudni, az MTA kutatói viszont olyan vállalkozóval is interjúztak, aki a bevételének a felét fiktív számlák kiállításából szerezte. Igaz, a megkérdezett vállalkozók harmada pedig úgy érezte, hogy visszaesett a számlagyártás az eva hatására, mert nem kell „költségelni”, így összességében a kutatók azt állapították meg, hogy „az összkép egyértelműen a rejtett gazdaság visszaszorulásáról tanúskodik”.
Hegedüs Sándor szerint az eva vonzereje hamar csökkenni kezdett, főleg azért, mert az adóráta a kezdeti 15 százalékról folyamatosan emelkedett a mai 37 százalékig (bár időközben a bevételi limit is emelkedett, vagyis nagyobb bevételekkel is lehetett egyszerűsítetten adózni). Emellett az is csökkentette valamennyire az eva népszerűségét, hogy a kormány 2006-tól elkezdett lecsapni a fiktív számlázókra: addig évről évre amnesztiát adtak a színlelt szerződések kiállítóinak, minden évben eltolva a határidőt, amitől fogva már komolyan veszi majd ezt a NAV. 2006-tól viszont ennek vége szakadt, az adóhatóság elkezdte felhajtani az ilyen szerződések gyártóit.
Ennek ellenére, ahogy a fenti ábrán látható, 2010-ig évről évre növekedett az evából befolyó bevétel. Ezután viszont elkezdett visszaesni a forma népszerűsége, amit csak segített az, hogy az Orbán-kormány 2012-ben bevezette az eva alternatívájaként is felfoghatót katát, az eva kulcsát pedig az addigi 30-ról 37 százalékra növelte.
Persze a kata és a kiva nem váltotta ki teljesen az evát. A kata a kisvállalkozók „középrétegének” érheti meg, azoknak, akik nem keresnek túl sokat, de nem is keresnek nagyon keveset. A kata 12 millió forintos éves bevétel után már nem annyira vonzó, mert onnantól 40 százalékos adókulcsot kell fizetni a bevétel után, míg az eva a 30 milliós plafonig 37 százalék, egyelőre, így aki 12 millióval nagyobb bevételre számít, az az evával jobban jár. De annak is jobban jöhet ki az egyszerűsített vállalkozói adó, aki viszonylag kicsi forgalmat bonyolít, mert a katában fix 50-25 ezer forintot kell fizetni az adózók után, akármennyi is jön be. Emellett a kft.-k nem használhatják ki a kata adta lehetőségeket, az ilyen formában működő kis cégeknek tehát eddig egyenesen vezetett az útja az evához.
Hegedüs Sándor szerint viszont nem lesz akkora érvágás, hogy decembertől nem lehet új adózóknak evázni, mert aki akart, az már valószínűleg belépett a rendszerbe, így nem lehet túl nagy az igény. Akinek pedig mégis megérné az eva, de lecsúszik a lehetőségről, annak ki kell matekoznia, hogy a kata, a kiva vagy a társasági adózás éri-e meg neki a legjobban.
(Borítókép: Marjai János / MTI)