Egyetem koli nélkül? Anyagi csőd!

Arról megoszlanak a vélemények, hogy az érettségi idén mennyire volt nehéz, viszont van egy másik egyetemistákat érintő kihívás, ami biztos, hogy pénzügyi értelemben a legnehezebb volt az elmúlt években: az albérletkeresés.

Az elmúlt években a nagyobb magyar városokban ugyanis meredeken emelkedtek a lakásberleti díjak, így akik a lakhelyüktől eltérő város egyetemére nyertek felvételt, viszont a kollégiumi helyről lecsúsztak, az elmúlt évekhez képest eddig a leghúzosabb bérleti díjak kigazdálkodására készülhetnek most.

Ráadásul ők egyáltalán nincsenek is kevesen, legalábbis a legfrisebb statisztikák alapján kb.

(Persze ide tartoznak azok a szerencsések is, akiknek kényelmesebb lakást bérelni vagy venni, mint kollégiumban, vagy otthon lakni). Az Eurostudent VI tanulmányának 2015/2016-os tanévre vonatkozó adatai alapján a hallgatók 37 százaléka élt a szüleivel, a kollégisták aránya 18,3 százalék volt, a maradékuk pedig nem otthon és nem kollégiumban, hanem egyedül vagy barátokkal lakott.

A kollégiumok elsősorban a kevésbé tehetős hallgatóknak jelentenek fontos lakhatási lehetőséget: 2016 elején az átlagosnál rosszabb helyzetű hallgatók negyede lakott kollégiumban, az átlagos helyzetűek ötöde, és a nagyon jómódú családokból származóknak csak kevesebb, mint 8 százaléka.

A kollégium tehát a rászorulók továbbtanulási lehetőségeit a vagyoni helyzetüktől függetlenítve segíti, ugyanakkor

Az ábrán látszik, hogy miközben 2001-hez képest 2016-ra - bár 2007 óta a trend csökkenő - a felsőoktatásban tanulók száma összességében hatezerrel nőtt, a kollégiumban lakók száma 47 ezerről 36 ezerre csökkent. (Azért csak 2016-ig ábrázoltuk a trendet, mert a KSH legfrissebb adatai ebből az évből származnak.) 

Arányaiban még látványosabb mindez a fővárosban, ahol a Budapesten tanuló vidéki hallgatók aránya 2005 és 2014 között 31,8 százalékról 18,5 százalékra csökkent, ami tehát azt jelenti, hogy 5-ből 4 vidéki hallgató a lakáspiacra van rászorulva, ha lakni akar valahol.

Ráadásul nem is arról van szó, hogy hallgatóknak az ízlése változott volna meg, ha lakhatásról van szó: a HÖOK Kollégiumi Lakhatás, Kutatási Eredmények és Javaslatok Összefoglalója című 2016-os tanulmánya alapján a vidéki és fővárosi intézményekben egyaránt jellemző a túljelentkezés. Budapesten a tanulmány szerint 2015-ben az átlagos kollégiumi túljelentkezés 32 százalék volt. 

Vidéken a tanulmány alapján a Miskolci Egyetemen kívül mindenhol (PAE, ME, NYME, PTE, EKE, SZE, DE, KE, SZIE) túljelentkezés jellemző a kollégiumokra. A Pécsi Tudományegyetemen 40 százalékos túljelentkezés szokott lenni, a kecskeméti Pallasz Athéné Egyetem egri kollégiumaiban pedig a 80 százalékos túljelentkezés sem ritka.

A kollégiumi lakhatásra tehát lenne igény, de ennek hiányában csak a piaci megoldások maradnak, és itt az esetek többségében leginkább lakásbérlésről van szó. Ez ugyanakkor

Az államilag támogatott képzésben tanuló hallgatók kollégiumi díjait egy 2007-es rendelet szabályozza. A rendelet az állami normatíva alapján határozza meg, hogy a különféle komfortfokozatú szálláshelyekért (ez attól függ, hogy milyen az épület állapota, hányan laknak egy helységben, tartozik-e saját vizes blokk a szobához, stb.) mekkora maximális díjat kérhet el az egyetem alapesetben.

A normatíva 2006 óta változatlan (hallgatónként 116 ezer forint egy évre), így a legjobb helyekért maximum 17475 forintos havi díjat lehet megszabni, a legalacsonyabb fokozatért pedig 9320 forintot (a köztes helyekért 11650 és 13980 forintot kérhetnek el). Ezeken a határokon belül az egyetem hallgatói önkormányzata és szenátusa közösen dönti el, mennyi legyen pontosan a díj.

A normatíva változatlanul hagyása egyébként nem csak a kollégiumi és a piaci alapú lakhatás közti különbséget növelte óriásira (azáltal, hogy a kollégiumi díjakat eg évtizeddel ezelőtti szinten konzerválta), de a kollégiumok finanszírozhatóságát is nehezíti. Ha egy kollégium nem jön ki a normatívából és a hallgatóktól szedett díjból, a fenntartó egyetemnek kell pótolnia a hiányzó részt; a jobb adottságú kollégiumokat nyáron lehet hostelként üzemeltetni, vagy ha rendelkeznek rendezvényszervezésre alkalmas közösségi térrel, azt ki lehet adni. A leromlott állagúaknál, vagy nem olyan előnyös elhelyezkedésűeknél viszont ez nem opció. 

Nyolc egyetemet (ELTE, BCE, BME, BGE, DE, SZTE, PTE és ME) kerestünk meg azzal a kérdéssel, hogy miként változtak náluk 2010 óta a kollégiumi díjak, de csak négy helyről kaptunk választ. Ez alapján annyi derült ki, hogy 

• a BME-nek 2186 I. kategóriába és 1957 darab II. kategóriába sorolt férőhelye van, az első kategóriás helyek havi díja 2010 óta 9320, a II. kategóriás férőhelyek havi díja pedig 11650 Ft. A díjakban 2010 óta nem volt változás.
• Az ELTE-n 8500 és 15000 között vannak a díjak 2010 óta, 2011-ben a legtöbb 8500 forintos hely 500 forinttal drágult, de itt sem volt jelentős ármozgás.
• A Debreceni Egyetem jelenleg 4800 kollégiumi férőhellyel rendelkezik, amiből 922 a 2005-ben megnyílt Campus Hotelban található: ott 2010-ben például 12 ezer forint volt egy ágy egy háromágyas szobában, 2018-ban viszont már 21 ezer forint lesz (kivételes esetekben az egyetemek extra szolgáltatásokért cserébe a maximális díj fölé mehetnek árazásban). Itt tehát volt drágulás.
• A Miskolci Egyetemen 2010 és 2012 között egy államilag támogatott képzésre járó hallgató 10 és 14 ezer forint közötti díjat fizetett, 2012 óta 11 és 16 ezer forint között van a kollégiumi díj attól függően, hogy a hallgató melyik épületben lakik, tehát is is volt egy kisebb mértékű ármelés.

Ezek alapján összességében az látszik, hogy

Szerettük volna megbecsülni, hogy nagyjából mennyivel van nehezebb dolga azoknak idén 2010-hez képest, akik nem férnek be a kollégiumba, ezért az Ingatlan.com adatai alapján becslést készítettünk. 

Az ábrán látszik, hogy az államilag támogatott képzésben tanuló hallgatók számára elérhető kollégiumi díjakhoz képest a nagyobb egyetemi városokban a lakásbérleti díjak jelentősen megemelkedtek. Mivel a kollégiumi díjak nem változtak jelentősen, az ábrán csak az állami normatíva alapján számolt maximumokat ábrázoltuk.

Az albérletben lakás költségét úgy számoltuk ki, hogy egy átlagos háromszobás lakás bérleti díját harmadoltuk, és a KSH adatai alapján hozzáadtuk az egy főre eső adott évre vonatkozó átlagos rezsiköltséget.

Ez alapján az derült ki, hogy arányaiban igazából a Budapesten tanuló vidéki hallgatók jártak rosszul, hiszen ott nőttek a bérleti díjak a legmeredekebben, de a nagyobb egyetemi városok esetén is nyílt az olló a kollégiumban lakás és a lakásbérlés költsége között.

A kollégiumi és az albérleti lakhatás közti különbség havi bontásban is jelentős, de ha kiszámoljuk, egy egyetem elvégzése alatt mennyivel jár rosszabbul egy a piacról szobát bérelni kénytelen diák, az már egészen súlyos összeg.

Ha 5 éven át évi 10 hónapot tölt valaki egy jelen viszonyok közt átlagosnak mondhatü, havi 70 ezer forintért elérhető albérleti szobában, akkor 3,5 millió forintba került az egyetem alatti lakhatása, míg ha ugyanezt az időt kollégiumban (akár a legjobb besorolásúban, a legmagasabb kiszabható kolidíjért tölti), akkor 875 ezer forintot fizet ki. 

A különbség csökkentésének kulcsa - ahogy arra a 2016-os Országos Kollégiumfejlesztési Stratégia is rámutat - a kollégiumépítés, és a meglévő kollégiumok fejlesztése lenne, ugyanis annak ellenére, hogy az elmúlt évek során csökkent a kereslet a felsőoktatás iránt, a kollégiumok iránti kereslet több dolog miatt sem csökkent.

Összességében tehát bár az elmúlt évek során csökkent a kereslet a felsőoktatás iránt, ez önmagában véve nem jár a kollégiumfejlesztések iránti szükséglet csökkenésével, mivel

• a felsőoktatás iránti keresletben nagy regionális különbségek vannak: miközben a hallgatók létszáma összességében csökkent, a budapesti és a nagyvárosi intézmények iránt még nőtt is az érdeklődés.
• A kormány tervei alapján a magyar felsőoktatásban a külföldi hallgatók arányát 2020-ig a 2013-as 23 ezer főről 40 ezer főre növelnék: őket is el kell szállásolni valahol, ráadásul ha ők nem kollégiumban kapnak helyet, hanem albérletbe mennek lakni, akkor szintén nem lehet megúszni a kollégiumi helyek bővítését, ugyanis így tovább drágítják az albérleteket, a kevésbé tehetős magyar hallgatók helyzetét nehezítve.
• Ahol pedig nem tudják feltölteni a kollégiumokat, ott a felszabaduló kapacitásokat a meglévő infrastruktúra fejlesztésére lehet felhasználni, például fürdőszobákat vagy új közösségi helységeket lehet építeni.

A kollégiumfejlesztési stratégia alapján szeretnék is bővíteni a helyeket: a stratégia megvalósításával összességében 3574 férőhellyel, 48018 férőhelyre nőne a teljes kapacitás. Budapesten a terv alapján 2020-ig a meglévő férőhelyek száma 26 százalékkal 18154-re nőne. Érdekes azonban, hogy még a dokumentum is hivatkozza a CBRE ingatlantanácsadó cég kutatását, ami alapján körülbelül 35 ezer férőhely lenne szükséges Budapesten, ami a jelenlegi kapacitás majdnem háromszorosa.

Az Emberi Erőforrások Minisztériumától megkérdeztük, hogy most, a négyéves fejlesztési periódus féltávjánál hol tartanak a fejlesztések, de kérdésünkre a cikk megjelenéséig nem kaptunk választ. Azt mindenesetre lehet tudni, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Orczy úti kollégiumát 2015-ben adták át, és a Corvinus Egyetemnek is lesz új kollégiuma, amit 2016-ban jelentettek be.

Az állami projektek mellett a magánszektor is kiveszi a részét a kollégiumépítésből: Budapesten 2018 februárjában adják át az egykori Tűzraktér helyén épülő 418 szobás magánkollégiumot, ez azonban elsősorban tehetős, külföldi diákoknak jelenthet lakhatási alternatívát. 

(Borítókép: Egy  hallgató kollégiumi szobájában a győri Széchenyi István Egyetem kollégiumában - f otó: Krizsán Csaba / MTI)