Egy panamai hátterű cégnél landoltak az MVM milliárdjai

Hetek óta kutatjuk, hogy mi állhat az MVM Zrt. (Magyar Villamos Művek) körüli szokatlan események mögött. Miért vonult le a KPMG auditorcég az éves beszámoló aláírása előtt pár nappal, és miért nem látta el kézjegyével a beszámolót? Korábban megírtuk, hogy egy svájci leányvállalaton akadt fenn a könyvvizsgáló szeme. Mostani epizódunkban azt is megérthetjük, hogy miért.

Röviden a történet: az MVM Zrt. 4,89 milliárd forintot juttatott az MVM International AG nevű zürichi leányvállalatának, hogy az szerezzen be neki egy informatikai rendszert, hivatalos nevén, a Központi Termelés Megjelenítő (KTM) és felügyeleti rendszert. Csak aztán az egy munkavállalós, apró svájci MVM-cég a legnagyobb titokban továbbadta a megbízást Szlovákiába.

A város leghervadtabb, örökké problémás lakótelepén székelő cég ugyan a hazai energetikában, vagy informatikában ismeretlen volt (mi honlapot sem találtunk hozzá), de kiderült, hogy a társaságnak 15 százalékban egy Budakeszin lakó magyar ember, Fürlinger Gyula a tulajdonosa, míg 85 százalékban egy másik szlovák cég, a Constructline s.r.o. Utóbbi pedig teljes egészében a panamai Bearberry (medveszőlő) SA tulajdonában áll. 

Az a mondás

A KTM ötlete már két éve felbukkant az MVM-ben. Amikor felülről érkező, indokolatlan, politikai jellegű megrendelések érkeztek a menedzsmenthez, a felsővezetők általában így fogalmaztak: „az a mondás, hogy."

Az ilyen mondatoknak sokféle vége volt: "az a mondás, hogy x-től és y-tól kell napelempaneleket vennünk", "az a mondás, hogy ezt a közbeszerzést a-nak, vagy b-nek kell nyernie", "az a mondás, hogy nekünk kell egy ilyen szoftver."

A KTM esetében a pontosan nem definiált eredetű mondás nem is tűnt akkora hülyeségnek. Az MVM központja ugyanis egy egyszerű pénzügyi holding volt, ahogyan a felette álló Magyar Nemzeti Vagyonkezelő (MNV) is mindenféle portfólióelemeket összefogó pénzügyi holdingként működött.

Jó ötletnek tűnt házon belül, hogy a központ is lássa a különböző áramtermelési eszközöket, az olcsó, de rugalmatlan atomenergia-termelést, a szintén olcsó, de szintén rugalmatlan, vagyis az időjárásnak kitett naperőműveket, illetve a méregdrága, de rugalmasan szabályozható kiserőműveket. Készült hát az MVM belső bizottságainak egy előterjesztés, amely szerint 3,5 milliárd forintos költséggel be kellene szerezni egy KTM-rendszert.

Csak hát az anyag teljesen kidolgozatlan volt, nem is csúszott át a belső fórumokon.

Sőt egyből az igazgatóság szintjén jött elő és 2017 elején át is csúszott. Ekkor már 4,89 milliárd forintos áron és a magyar, céges bizottságokat kikerülve, a svájci MVM Internationalnek delegálva.

A magas érték miatt a javaslat megjárta az MVM igazgatóságát, felügyelőbizottságát, a felettes MNV testületeit, de még a felügyelő minisztériumot, vagyis a Seszták Miklós vezette Nemzeti Fejlesztési Minisztériumot (NFM) is.

Magára a svájci cégre, amelyről már korábban írtunk, csak néhány magas rangú ember látott csak rá. Szarapka Lehel volt az igazgató és az egyetlen munkavállaló, Zsuga János MVM-vezérigazgató, Csanádi Imre jogi igazgató és Mihalovics Péter (Seszták Miklós kabinetfőnöke) ült a boardban.

A hazai MVM-esek nem sokat tudtak a cégről, főleg nem az informatikai beszerzésről, egyedül annyi hír érkezett, hogy az MVM International a vállalási határidő előtt el fog készülni a fejlesztéssel.

Robbant a bomba

Az 5 milliárd forint körüli összeg az MVM életében is nagy pénz, de azért a csoport mégiscsak 300 milliárd forint körül költött évente beruházásra, sokáig nem kapott kifejezetten erős figyelmet az ügy házon belül.

Mígnem robbant a bomba, mert robbantotta a KPMG. Egy ilyen hatalmas cégcsoport könyvvizsgálata hosszú folyamat, már több hónappal az éves beszámoló májusra tervezett elfogadása előtt dolgoztak a KPMG munkatársai, amikor egyszer csak speciális egyeztetést kezdeményeztek.

Kiderült, hogy az auditor fennakadt a svájci leányvállalat informatikai beszerzésén. Számukra ugyanis

Ezért kérdéseket fogalmazott meg az auditor, és egy rendkívül alapos, 30 oldalas, mellékletekkel bőségesen ellátott anyagban bemutatta, hogy miért is aggályos ez az egész.

Azt hitték, megúszható

Innentől az MVM vezetése képtelen volt felfogni, hogy miről szól ez az egész. Ahelyett, hogy próbáltak volna valami épkézláb gazdasági magyarázatot adni, felelősöket kerestek, azt vizsgálták, hogy kinek állt érdekében az információra felhívni a KPMG figyelmét, főleg

Azért valamilyen válaszok csak születtek, sőt a KPMG munkatársai meglátogathatták azt a szobát, ahol elvileg a felügyelő rendszer működött. A KTM-szobában volt nyolc fali képernyő, valamint négy munkaállomás és munkaállomásonként négy képernyő, vagyis összesen 16. Úgy nézett ki a szoba, mint egy gyengén felszerelt gimnáziumi gépterem, hardver-értékben úgy 10 millió forint lehetett a szobában. Illetve valamilyen rendszer is futhatott, ezt azonban a kutakodáson „megsértődő” MVM-esek már nem igazán próbálták elmagyarázni az auditoroknak.

Néhány kör írásbeli kérdésfeltevés és válasz után látszott, hogy megnyugtató helyzet nem fog kialakulni, de ekkor a KPMG előállt egy kompromisszumos javaslattal. A KPMG azt mondta, hogy könyvvizsgálatilag ő elképzelhetőnek tartja, hogy az MVM éves beszámolóját aláírja, de a svájci beszerzést továbbra is gyanúsnak találja. Ezért azt mondta, hogy amennyiben az MVM felügyelőbizottsága ígéretet tesz, hogy egy olyan nemzetközi ügyvédi irodával kivizsgáltatja az esetet, amelynek van svájci, magyar, szlovák és panamai szaktudása is, akkor a zavaros eset „elszigeteltsége” miatt nem lesz akadálya az éves beszámoló aláírásának.

KPMG: Ezt így nem lehet aláíni

2018. április 23-án az MVM igazgatósága és a felügyelőbizottsága abban a hiszemben készült az üléseire, hogy a kínos ügyet el lehetett simítani. Ám ekkor megjelent a cégnél a KPMG legfelső vezetése, vagyis nem csak az MVM-auditot vezető Henye István könyvvizsgáló, hanem mellette a hazai cégvezető Robert Stöllinger is.

Természetesen a vonatkozó üléseken nem voltunk bent, de kívül az terjedt el pár órával később, hogy a KPMG három szintű kockázatkezelése (kelet-közép-európai, európai és globális) közül a legfelső szinten, vagyis a globális KPMG top 4 vezetőjének az egyike mutatta fel a stop-táblát: ezt a beszámolót, a megmagyarázhatatlan svájci ügylettel nem lehet aláírni. Vagy lesznek értelmes válaszok a kérdésekre, vagy a KPMG levonul.

Fontos hangsúlyozni, hogy még ebben a fázisban is arról ment a disputa, hogy miképpen lehet eljutni a korlátozásmentes beszámolóhoz, adhatók-e pontosabb válaszok a felmerült aggályokra.

Ekkor ütközött ki a legdurvábban, hogy az MVM felsővezetése mennyire nem méri fel a helyzet súlyosságát. A testületi tagok hozzászólásai meg sem próbáltak a megoldás felé közeledni, hanem körülbelül olyan színvonalon maradtak, hogy Stöllinger vajon bemutatkozott-e rendesen, illetve ismét előjöttek a „jogászkodók”, akik arra kértek választ, hogy milyen törvényi passzus hatalmazza fel a könyvvizsgálót a kérdések feltevésére.

Menthetetlen helyzet

Ebben a fázisban, április vége és május közepe között, két-három MVM-s vezető, mint a mérgezett egér szaladgált, tárgyalt, próbált a KPMG előírásainak megfelelő jogi irodát találni, olyat, aki nagyvonalúan véleményezi, „átnézi” az ügyet. Egymás között az MVM-esek azonban ekkor már teljesen nyíltan beszéltek arról, hogy utólag, ex post már helyrerakhatatlan a szlovák-panamai megrendelés.

Sokan még ekkor is inkább a KPMG-re mutogattak, amely korábban Dél-Afrikában, illetve egy brit óriáscég, a Carillion auditja miatt is vizsgálóbizottság előtt magyarázkodhatott. Néhányan azonban már tudták, a helyzet menthetetlen, ebből már nem lesz kiegyezés.

Az eseményeket innen már több cikkben is bemutattuk. Kapkodni kellett, az MVM és a KPMG közös megegyezéssel szerződést bontottak. Később ugyan auditált beszámolója is lett a cégcsoportnak, de Szivek Norbert, az MNV vezére, aki több forrásunk szerint is kifejezetten pozitív, feltáró szerepet játszott ebben az ügyben, már belső vizsgálatot kezdett.

Soha nem hallottak a cégről

Néhányan próbálták megnézni, hogy mégis mi volt ez az 5 milliárd forintos ügy, amiről teljes hírzárlat volt a cégen belül. Aki ugyanis nem az MVM Internationalnál ült, soha nem találkozott addig a Scadex s.r.o. nevével. Az MVM SAP-rendszerében sem tűnt fel a cég, semmilyen találat nem utalt arra, hogy valakik a megelőző évben egy többmilliárdos szerződéses kapcsolatba léptek.

Maga a Scadex szó etimológiailag amúgy indokolt lehet, hiszen a SCADA (supervisory control and data acquisition - felügyeleti szabályozás és adatgyűjtés) ismert forgalom az energetikai informatikában. Aki pedig utánanézett a szlovák cégregiszterben a Scadexnek, az megtalálhatta Fürlinger Gyula nevét is.

A magyar cégregiszterben találtunk két hozzá kapcsolódó magyar céget, az X-Prompt Kft.-t, amely már régóta dolgozik a hazai energetikában, referenciái alapján például az FGSZ-nek és a Molnak is dolgozott, így akár korábbról is ismerhette az MVM-vezér Zsuga Jánost. A társaságnak ma a komarnoi Constructline a tulajdonosa, éppen, mint az említett Scadexnek, de korábban már e cég tulajdonosa is volt a panamai Bearberry. Ugyanakkor azt nem gondolnánk, hogy ez a társaság kulcsszereplő lenne ebben az ügyben, hiszen a magyar cég 2017-es forgalma mindössze 191 millió forint volt.

Létezik azonban egy, csak 2017-ben létrehozott pátyi cég is, a Great System Kft. is, amely már sokkal érdekesebb, hiszen bár Fürlinger itt csak ügyvezető, de ez a cég már működése első pár havában 2,8 milliárd forintos forgalmat és 2,7 milliárd forintos adó előtti nyereséget ért el, amelyből 2,43 milliárd forint osztalék kivételéről döntött.

Hangsúlyozzuk, a felsorolt cégeket Fürlinger Gyula személye köti össze, de azért a friss alapítások, a közös tulajdonosok, a nagy nyereségek elég erősen összekötik ezeket a cégeket az MVM-Scadex kapcsolattal.

Hova ment a 4,89 milliárd forint? Ki fejlesztett? Ez hivatalosan továbbra is rejtély maradt. Az MVM korábbi vezetése, így Zsuga János vezérigazgató sincsen már a helyén, a céghez egy új, forrásaink szerint amúgy kompetens csapat érkezett. 

A primitív régi módszerek

Azt természetesen lehetett sejteni, hogy a bonyolult manőver célja esetleg az, hogy a hazai közbeszerzési szabályok alól kibújva egy baráti szállító kerüljön helyzetbe, esetleg az, hogy a közvélemény még közérdekű adatigényléssel se kaphasson információt a „svájci” beszerzésről, de az mindenképpen meglepő, hogy „panamai” ügybe sodródott az MVM. Pár éve már egy teljesen hasonló, súlyos ügy megrázta a csoportot, akkor a legkülönfélébb indokokkal lőtt ki az MVM mindenféle egzotikus célpont felé milliárdokat.

Nem az lep meg, hogy ilyenek történnek, hanem az, hogy egy ennyire átlátszó, több generációval korábbi, primitív megoldással történt mindez”

– mesélte egy forrásunk. Friss alapítás, panamai hátterű cég – ilyen ma már kevésbé szokott történni. „Ha legalább közbeszerzést írtak volna ki, akkor mondhatnák, hogy a legolcsóbbat kellett választani, de az mennyire reális, hogy az MVM-csoport egy hazai rendszerfejlesztésre egy svájci cégen át éppen egy kezdő szlovákkal kezd el tárgyalni?"

Ki áll mögötte?

Hogy pontosan kik gazdagodtak mindezzel, azt már leginkább csak hatósági eszköztárral lehetne kinyomozni. Az eset feltárása után ugyanakkor egészen más megvilágításba kerül annak a rengeteg felelős személynek a kommunikációja is irányunkba, aki nem emlékezett a szállítóra, aki szerint mindez oké volt (ilyennel azért nem nagyon beszéltünk).

A többieknél mindig csak azt a szándékot láttuk, hogy a vezető felelősséget másra tolják, esetleg a kollektív testületi jóváhagyások mögé bújjanak, vagyis azzal védekezzenek, hogy amennyiben a felettes szervek erre adtak utasítást, ki vagyok én, hogy megkérdőjelezzem? Mindez természetesen alkalmas lehet a lelkiismeret elaltatására, ám, ha egyszer valóban jogi számonkérés is következik, az aláíróknak biztosan felmerül az egyedi felelőssége is.

(Címlap és borítókép illusztráció: szarvas / Index)