Hortenzia, Gergő
-2 °C
8 °C

Kihúzták a talajt a szegények alól a segélyek megszüntetésével

2018.11.07. 09:49
Amikor a kormány 2015-ben az önkormányzatokra bízta, adnak-e segélyt a szegényeiknek, azt ígérték, igazságosabb lesz a rendszer, hiszen a helyi közösség könnyebben eldönti, ki rászoruló, és ki nem. Ehhez képest úgy tűnik, az új rendszer életbe lépésével sokkal kevesebb jut a lakhatási és egészségügyi gondokkal küzdőknek, elsősorban a kistelepüléseken. Közben elterjedtek az “egyéb” támogatási formák, ami bármit jelenthet. Ezek nem rendszeres, hanem eseti segélyek, így a szociális biztonságot is kevésbé segítik. A segélyezési rendszer átalakításáról szóló tanulmány a Társadalmi Riportban jelent meg, ezt foglalta össze az Abcúg.

Lassan négy éve, hogy a kormány megszüntette a lakásfenntartási támogatást, az adósságkezelési szolgáltatást, a méltányossági közgyógyellátást és a méltányossági ápolási díjat. Azóta az önkormányzatokon múlik, fordítanak-e pénzt ezekre a célokra az újonnan bevezetett települési támogatás keretében. A törvény egyedül azt tette kötelezővé a települések számára, hogy ha egy lakosuk a létfenntartását veszélyeztető krízisbe kerül, nyújtsanak neki rendkívüli segélyt.

A kormány részéről akkoriban azzal érveltek, a helyi közösségek tudják leginkább eldönteni, ki a valóban rászoruló. Mások viszont attól tartottak, valójában a polgármester kénye-kedvén múlik majd, ki jut támogatáshoz, a szegény települések pedig eleve kényszerpályára kerülnek. Utóbbit a kormány egy 30 milliárdos pályázattal próbálta megoldani, de hamar kiderült, hogy az önkormányzatok egy része inkább spórolni akar. Vagy azért, mert nem volt elegendő forrásuk, vagy azért, hogy “véget érjen a megélhetési segélyezés” korszaka, ahogy például Miskolc fideszes polgármestere fogalmazott.

Eddig csak véletlenszerűen lehetett megnézni, hogyan alakította át egy-egy település a saját segélyezési rendszerét, Kopasz Marianna és Gábos András kutatók azonban az összes magyar önkormányzat adatai alapján foglalták össze a változásokat. Az erről szóló teljes tanulmány a TÁRKI most megjelent Társadalmi Riportjában olvasható.

Kevesebb jut lakhatásra és gyógyszerre is

A számok rögtön cáfolják, hogy az elosztás simán csak hatékonyabbá vált anélkül, hogy forrást vontak volna ki belőle. Bár 2016-ban nagyjából ugyanannyian részesültek a korábbi támogatásokból, mint 2014-ben, a ráfordítások jelentősen apadtak, így az egy főre jutó 28 ezer forintos támogatás is 19 ezerre csökkent.

szocialis-segelyezesi-rendszer-atalakitasa-tarsadalmi-riport.png
Fotó: Társadalmi Riport / Tárki

Az átalakítás ezen belül leginkább a lakhatási célú támogatásokat érintette. 2014-ről 2016-ra 44 százalékkal csökkent a lakhatási támogatásban részesülők száma, és 55 százalékkal az összes ráfordítás. Ráadásul 2014-ben még a települések 98 százalékában volt ilyen segély, ami 2016-ra 74 százalékra csökkent.

A települések negyedére igaz, hogy 2014-ben még adtak lakhatási támogatást, két évvel később viszont már senki sem kapott. Ez különösen így van a kistelepülések körében,

az aprófalvak közül minden harmadik a lemorzsolódók közé tartozik.

Az adatok alapján ez nem is csak a szegény településeket érinti: a nagyobb adóerejű, jobb módú, de kisméretű települések közül is sokan kiszálltak a lakhatási segélyezésből. Mindez elvileg azért is lehetne, mert a korábbi segélyezettek hirtelen sokkal jobb élethelyzetbe kerültek, de ennek a szerzők szerint elég kicsi a valószínűsége, és ezt támasztják alá az évről évre megjelenő, lakhatási szegénységről szóló jelentések is. ( A legutóbbit itt találja).

A települések megoszlása aszerint, hogy lakóik kaptak-e 2014-ben és 2016-ban lakhatási támogatást településméret és adóerő-képesség szerint (százalék).
A települések megoszlása aszerint, hogy lakóik kaptak-e 2014-ben és 2016-ban lakhatási támogatást településméret és adóerő-képesség szerint (százalék).
Fotó: Társadalmi Riport / Tárki

2340 településen ugyan megmaradt a lakhatási támogatás, de sokkal kisebb mértékben, mint korábban. 55 százalékukban drasztikusan csökkent az összeg, 36 százalékukban pedig a segélyezettek száma is. (Egy 2015-ös tanulmányból az is kiderült, hogy az önkormányzatok egyszerűen szigorították a feltételeket. Például a vécé kipucolásához kötötték, hogy valaki lakástámogatást kapjon).

A lakhatási támogatással ellentétben nagyjából annyian kaptak gyógyszertámogtást 2016-ban, mint 2014-ben, csak éppen felére csökkent az elköltött pénz, így az egy főre jutó támogatás is. Az átalakítás előtt a települések 53 százalékában volt ilyen segély, ez 2016-ra 41 százalékra csökkent. Két év alatt a települések 22 százalékában teljesen megszűnt ez a támogatási forma, elsősorban a 20 ezer főnél kisebbekben.

A települések megoszlása aszerint, hogy lakóik kaptak-e 2014-ben és 2016-ban gyógyszertámogatást, településméret és adóerő-képesség szerint (százalék).
A települések megoszlása aszerint, hogy lakóik kaptak-e 2014-ben és 2016-ban gyógyszertámogatást, településméret és adóerő-képesség szerint (százalék).
Fotó: Társadalmi Riport / Tárki

Az ápolási segéllyel hasonló a helyzet, mint a lakástámogatással: kevesebben kapnak kevesebbet. Két év alatt megfeleződött az ilyen segélyben részesülők száma, és a 2014-es szint négytizedére estek vissza a támogatások. Az egy főre jutó ellátás 23 százalékkal csökkent.

2016-ban már csak a települések 10 százalékában volt ilyen segély (szemben a korábbi 29 százalékkal). Itt is leginkább a kistelepülésekre igaz, hogy korábban elérhető volt, mostanra viszont teljesen eltűnt az ellátás.

Ahogy írtuk, az új szabályozás egyedül a krízistámogatást tette kötelezővé az önkormányzatok számára, ezt rendkívüli települési támogatásnak nevezik. Ennek ellenére itt is látszik a csökkenés. Kérdés, hogy ez azért van, mert ennyivel kevesebben kerülnek válságba, vagy mert a települések kibújnak a kötelezettségeik alól. Mindenesetre az adatok alapján

  • 16 százalékkal kevesebben kapnak ilyet,
  • a települések 94 százaléka helyett 87 százalék nyújtja,
  • a települések 11 százaléka korábban nyújtotta, ma már nem (főleg az aprófalvak).

Közben viszont majdnem kétszer annyian kapnak “egyéb támogatásokat”, például gyerekek utáni önkormányzati segélyeket, amelyeket nem érintettek az átalakítások. A növekedés elsősorban a kistelepüléseket érinti, de hogy pontosan mi a magyarázata, arra a kutatók nem tudnak egyértelmű választ adni. (Részben adminisztratív oka lehet: az önkormányzatok egy része talán olyan támogatásokat is “egyéb”-be sorolt, amelyek amúgy beleférnének valamelyik alap kategóriába.)

Az “egyéb támogatások” térnyerése viszont azért nem jó hír, mert ezek főleg eseti támogatások, nem olyan rendszeresek és kiszámíthatóak mint a visszavágott segélyek voltak. Így a rendszer átalakítása jó eséllyel a szociális biztonság csökkenéséhez vezetett – írják.

Köszönjük, hogy minket olvasol minden nap!

Ha szeretnél még sokáig sok ilyen, vagy még jobb cikket olvasni az Indexen, ha szeretnéd, ha még lenne független, nagy elérésű sajtó Magyarországon, amit vidéken és a határon túl is olvasnak, akkor támogasd az Indexet!

Tudj meg többet az Index támogatói kampányáról!

Milyen rendszerességgel szeretnél támogatni minket?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?

Mekkora összeget tudsz erre szánni?