Kínaiak viszik tovább a gulyáskommunizmus szimbolikus áruházát

Kínai befektetőknél kötött ki a szocialista rendszer emblematikus kiskereskedelmi brandje, a Skála. Bár a folyamat még a kétezres évek első felében kezdődött, most újra szem elé került, mert a napokban a bulinegyed kapujában, az egykori Alexandra könyvesbolt helyén új, főként kínai árucikkekben utazó Skála áruház nyitott. De hogy jutottunk oda, hogy 2018-ban kívülről a nyolcvanas évekbeli gulyáskommunizmus, belülről a kilencvenes évek olcsó hangulatát idéző bolt nyílik a bulinegyed kapujában, ázsiai tulajdonosokkal a háttérben?

Korábbi cikkekből, a céginformációs rendszerből és háttérbeszélgetésekből szerzett információkkal mutatjuk be, milyen úton került a Skála márkanév kínaiakhoz és hogyan kötött ki egy új Skála a kiskörúti palotaépületbe.

A fénykortól az elnyújtott haldoklásig 

A Skála klasszikus szocialista nagyvállalat volt az előző rendszerben a kiskereskedelem területén, egyben a szövetkezeti rendszer csúcsintézménye. Az első üzlete Lágymányoson nyitott meg 1976-ban Budai Skála Szövetkezeti Nagyáruház néven, igazgatója pedig nem volt más, mint Demján Sándor, aki ebben a tisztségében alapozta meg a karrierjét. (A Budai Skála végül mintegy 30 évnyi működés után, 2007-ben húzta le a rolót, ma a helyén az Allee áll).

A nagyáruház 1979-ben fuzionált a Szöváru Nagykereskedelmi Vállalattal, ezzel létrehozva a Skála-Coop Közös Vállalatot, amely szocialista viszonylatban hatalmas cégcsoporttá nőtte ki magát, vidéken is számos egységet nyitott. A Skála fénykorában közel 40 áruházzal működött országszerte, az üzletlánc koronája az 1984-ben átadott Marx téri (mai Nyugati tér) Skála Metró, amely akkoriban az ország legmodernebb bevásárlóközpontja volt.

A Skálák (és a hozzájuk hasonló más áruházak, például a Centrum) konkurencia híján jól mentek, de a rendszerváltás után a külföldi befektetői pénzen felhúzott modern plázák fokozatosan egyre rosszabb helyzetbe hozták őket. Több kísérlet is volt arra, hogy versenyképessé tegyék a posztszocialista bevásárlóközpontokat, például a Centrum Áruházak bekerültek a privatizációs programba, ennek során az állami nagyvállalatból leválasztották az áruházi láncként értékesítendő egységeket, így jött létre a Centrum Áruházak Kft., de nem sikerült rá vevőt találni, mert csak kisebbségi tulajdonosként szerettek volna bevonni külföldi befektetőt.

A Skála végül 1991-ben a német Tengelmann többségi tulajdonába került, amely akkoriban a Kaiser's élelmiszerláncot is birtokolta, ezért kerültek nagy alapterületű élelmiszerüzletek az áruházakba. Emellett profiltisztítás keretében a tulajdonosok elkezdtek megszabadulni a nem kifejezetten kiskereskedelmi üzletágaktól.

Kína és a Skála Kópé találkozása

1998-ban a Skála és a Centrum egy kézbe került, de néhány évvel később a Tengelmann eladta az üzletek nagyobb részét a Capital Rt.-nek. Ekkor jöttek először képbe a távol-keleti befektetők, néhány áruházat a kínai tulajdonú Magyar Jin Wen Kft. vásárolt meg és adott bérbe szintén kínai cégeknek. A Magyar Jin Wen Kft.-nek számos kínai tulajdonosa volt az elmúlt évtizedekben, de 1994-ben Cao He Ping és felesége Nie Wen alapították. Cao He Ping a magyarországi kínaiak túlnyomó többségéhez hasonlóan kiskereskedelemben, főleg ruhában utazott a kilencvenes évek elején.

Az ázsiai áru behozatalával ekkoriban szépen lehetett keresni, mert a magyar piacon óriási igény volt az olcsón hozzáférhető termékekre. Ugyanakkor forrásunk szerint az valószínűnek tűnik, hogy több ezer négyzetméternyi, jó helyen lévő kereskedelmi terület megvásárlására elég tőkét pusztán ebből nem lehetett felhalmozni a rendszerváltást követő néhány év leforgása alatt.

A nagyjából a semmiből előtűnő Cao He Pinggel és feleségével üzletelők így eleinte nem is tudták pontosan, kik ő, honnan van pénzük a Skálák felvásárlására, de mindig pontosan fizettek és korrektek voltak. Cao He Pinggel kapcsolatban érdekes adalék, hogy a nevére keresve eljuthatunk egy bizonyos Hagyományos Kínai Orvoslás az Európai Egészségügyért Alapítvány honlapjára, melynek kuratóriumában díszes társaságban találjuk a kínai üzletembert: ott ül többek között Medgyessy Péter és Kökény Mihály volt szocialista politikusok, és Oláh Lajos jelenlegi DK-s képviselő.

Caoék egy régi Magyar Nemzet cikk szerint összesen 18 régi Skálát szereztek meg a Magyar Jin Wen Kft.-vel, és a kétezres években egész céghálót építettek az ingatlanok hasznosítása köré. Majd 2014-ben összeolvasztották a társaságok nagy részét, ma már csak a Skála Gamma Kft. és a Skála Dr. Peace Int. Befektető Kft. van meg, a két cég együtt hét nagy alapterületű ingatlant ad bérbe kereskedelmi célra. Ide tartozik többek közt az ózdi és a szolnoki volt Skála, de Caóéké az Üllői út 261. szám alatti kínai nagyáruház és egy nagy Ceglédi úti ipartelep is. A két megmaradt cég együttes árbevétele kicsivel 350 millió forint felett volt 2017-ben, de a hivatalos cégadatok szerint összesen közel 8 millió forintos mínuszban zártak.

Kiskörúti épület: a bukott könyvkereskedő, és médiacézár, aki  elszámolta magát

A most nyitott belvárosi Skálát azonban nem ők, hanem egy másik kínai üzleti kör tulajdonolja, akik egy magyar milliárdos félresikerült bevásárlása után jutottak hozzá másodkézből az ingatlanhoz. 

Az Alexandra csődje után a Károly körút és a Dob utca sarkán található patinás épületet Varga Zoltán, a Central Médiacsoport tulajdonosa vásárolta meg, akinek az volt a terve, hogy gasztroközpontot nyisson benne, a média eddig a pontig követte a tulajdonosváltást. Varga azonban kisvártatva továbbadta az ingatlant, úgy tudjuk azért, mert végül nem felelt meg a tervezett funkciónak az épület belső kialakítása.

A milliárdos tételt jelentő ház vevője a Skála márkanevet birtokló egyik kínai befektetői kör lett, akik nem is vártak sokáig az üzlet beröffentésével, novemberben már meg is nyílt a háromszintes áruház a könyvesbolt helyén. Az új egység mindenben követi az ilyen típusú üzletektől megszokott megjelenést és kínálatot, az alsó szinten szuvenírt, csokit, kínai technikai eszközöket, háztartási cuccokat, és táskákat, az elsőn szinte csak fehérneműt találunk, a másodikon pedig ruhák és cipők között lehet válogatni.

Egy helyről úgy hallottuk, azért használják ma már mások (is) a brandet, mert Cao He Pingék hazamentek Kínába, és a márkahasználati jogokat többfelé szétosztották, de a Caóék máig működő cégei nem feltétlenül támasztják alá ezt a verziót. Az is biztos, hogy idén szeptemberben a SOTE-n rendeztek egy magyar-kínai felsőoktatási találkozót, amelyen Cao He Ping és Nie Wen a Skála képviselőiként látták vendégül a kínai delegációt, amiből szintén az tűnik ki, hogy máig aktívak ebben a szerepben.

Abban többen egyetértettek, hogy a pontos jogi helyzetet kívülről szinte lehetetlen kibogozni a nyilvánosságtól ódzkodó, többnyire magyarul sem beszélő szereplők hosszú sora miatt. 

Új, titkolózó kínaiak a képben

Hogy mi lehet a kapocs a régi skálás kínai befektetők és az újak között, az cégadatokból nem fejthető vissza, mert úgy tűnik, a két körnek korábban nem volt közös magyarországi vállalkozása, személyes viszonyt persze ettől nem zárja ki semmi. Az mindenesetre biztos, hogy a márka használati jogát már egy ideje birtokolja az új Skálát is megnyitó két üzletember, Zeng Ying és Chen Xiaobin egy másik Skálát is üzemeltetnek a Bajcsy-Zsilinszky út elején a Nyugati Átjáróházban.

Ezt a boltot a Nyugati Centrum Kft., míg az új, kiskörúti Skálát egy 2018-as alapítású cégük, a Ruha Star Kft. viszi. Ez utóbbinak a friss alapítás miatt még nincs elérhető eredményadata, a Nyugati Centrum azonban látszólag nagy forgalmat bonyolít, 2017-ben 643 millió forintos árbevételt ért el – igaz, hivatalos adózott eredményben ez csak 7 milliót jelentett a tulajdonosoknak.

Zeng Yingnek összesen 4 vállalkozás van a nevén, ebből kettő idei alapítású, míg Chen Xiaobinnak 3, ezek mind működő cégek, de messze a legnagyobb közülünk a nyugati Centrum. Eggyel érdekesebb képet fest, ha rákeresünk a céginformációs rendszerben a Ruha Star Kft. székhelyére, ami egy kőbányai tízemeletes lakótelepi ház egyik földszinti lakása. A Hársfa sétány 19. földszint 2-be a nyilvános adatok szerint több tucat, zömében ázsiai tulajdonosi hátterű cég van vagy volt a múltban bejelentve, valószínűleg egy ilyen társaságokra specializálódott székhelyszolgáltató működhet a címen.

Mindenesetre a hivatalosan itt működő cégek közül jópár már megszűnt, némelyik egyenesen kényszertörlés alatt áll, ami alapesetben nem sok jót jelent: törlésre például akkor kerül sor, ha az adott vállalkozás nem adja le beszámolóját, nem érhető el a bejelentett székhelyén, vagy ha úgy ítélik meg, hogy a cég fennálló vagyona még a felszámolás költségeit sem fedezi.