Tajvan marad Chinese Taipei: csalódtak a reformer fiatalok

Tajvan neve, ahogyan a státusza is évtizedek óta vitatott. A „nagy” Kína, vagyis a Kínai Népköztársaság csak egy tartományként tekint a tőle 200 kilométerre fekvő szigetekre, míg maguk a tajvaniak önálló államként látják magukat. A független államot azonban csak a Vatikán és pár nagyon kicsi állam fogadja el, mert Kína mindenkivel megszakítja a diplomáciai kapcsolatot, aki elismeri Tajvan függetlenségét.

Emiatt aztán Tajvan mindenkori neve is diplomáciai óvatosságot tükröz. Valaha volt ő egyszerűen csak Kína, majd Szabad Kína, Nacionalista Kína és Kínai Köztársaság is.

Ma a legelterjedtebb elnevezés a Tajvan, ami azért kicsit furcsa, mert valójában a vitatott státuszú területnek Tajvan szigete csak az egyik része. De talán még mindig jobb ez az elnevezés, mint a sporteseményeken használatos Chinese Taipei, amely magyar analógiával olyan, mintha azt írnánk a sportolóinkra Magyarország (Hungary) helyett, hogy „magyar Budapest”. Taipei City ugyanis a főváros neve.

Minden Kínáról szól

Mindezekből is jól látszik, hogy a 23 milliós, nagyon gazdag és erősen amerikanizált Tajvan esetében a Kínához való viszony nagyon meghatározó a politikában. Emiatt változott meg alapvetően négy éve a politikai kép, és emiatt fújt most mégis egyfajta konzervatív visszavonulót is az ország.

Tajvanon nagyon leegyszerűsítve mindig is két nagy párt versenyzett. A Kuomintang (KMT), vagyis a kínai nemzeti, más néven a kék párt egy óriási, hagyományos politikai erő, több mint egymillió taggal, és nagy támogatottsággal a szigetek északi részein.

Az elmúlt választásokon ez a párt nagyon meggyengült (elvesztette a kormányzást is), de most, a november 24-én tartott helyhatósági választásokon és népszavazáson visszaerősödött. A KMT a Kínával folytatott erős kereskedelmi kapcsolatrendszer és a Kínához való fokozatos közeledés híve.

A másik nagy erő a Demokratikus Progresszív Párt (DPP), vagyis a zöldek, ők elsősorban délen nagyon népszerűek, két éve nagy választási győzelmet arattak. Ez is egy hagyományos párt, és egyértelműen Tajvan függetlenségét szorgalmazza.

És a fiatalok

A hagyományos pártok mellett erős befolyást gyakorolt Tajvanra az elmúlt években a 2014-ben összeállt Sunflower Student Movement, vagyis a Napraforgó Diákmozgalom. 2014 elején a KMT egy nagyon átfogó kereskedelmi megállapodást kötött Kínával, mire a progresszív fiatalok mindenféle civil szervezettel karöltve tüntetésekbe fogtak.

A tajvani tavasz során a fiatalok kinyilvánították, hogy zokon veszik, hogy az idősebbek a fejük fölött döntenek a sorsukról, és helyet követeltek maguknak a nagypolitikában.

Azóta rengeteg haladó kérdésben kezdeményeztek népszavazást (Tajvanban ehhez 300 ezer aláírás szükséges), ebből tízben ki is írták a referendumot, és három kis párt is alakult, amelyekkel a fiatalok beléptek a klasszikus politikai világba, programokkal, elképzelésekkel álltak elő.

November végi csalódás

A november végi választás azonban nagy csalódást okozott számukra. A rengeteg különböző helyhatósági posztért vívott küzdelemben a KMT szerepelt a legjobban. A legfontosabb helyeket tekintve 49 – 39 százalék arányban megverték a DPP-t és a többi, majd száz pártnak csak 12 százaléknyi poszt maradt. Ami azonban talán még kevésbé volt örömteli a fiataloknak, hogy a sok haladó kezdeményezésüket is leszavazta a tajvani társadalom.

A tíz kérdés

A kérdések között öt környezetvédelmi, energetikai volt, négy a gender-témával foglalkozott és egy pedig arról szólt, hogy Tajvan kezdeményezze-e, hogy a nemzetközi sporteseményeken, így már a tokiói olimpián is, a jövőben Tajvan néven induljon, és ne a Chinese Taipei nevű furcsa elnevezéssel?

Meglepetésre a választók nem csak az azonos neműek házasságát, az ezzel kapcsolatos iskolai felvilágosítást utasították el, de továbbra is szabad utat engedtek a nukleáris energia térhódításának, sőt még a névcsere kezdeményezését sem támogatták. A fiatalok javaslatai közül inkább csak az „egyértelműbb” környezetvédelmi kérdések, például a károsanyag-kibocsátás mérséklése kapott támogatást.

Mindez azért volt meglepő, mert Tajvan amúgy tényleg nagyon más, mint Kína. A világ tech-cégei közül soknak itt van a központja, a kis állam a világ 25 leggazdagabb országa között van és egyike a 25 legnagyobb nemzetgazdaságnak. Hongkonghoz és Makaóhoz hasonlóan a hagyományos kínai írást alkalmazza, nem a szárazföldön használt modernizált kínait.

Tajvanon a demokrácia melletti elkötelezettség nagyon fontos identitásképző elem, miközben a különleges státuszú Hongkongban egy felmérés szerint már 75 százalék tartja magát elsősorban kínainak és csak 25 százalék hongkonginak, addig Tajvanon az arány fordított, vagyis 75 százalék tajvaninak érzi magát elsősorban és csak 25 százalék definiálja magát kínaiként.

Nyertek és vesztettek

A tajvani fiatalok most úgy érzik, hogy nyertek is, hiszen egy rakás kérdésben végre valóban meghallgatta az állam a népet. A tajvaniak pedig bizonyították, hogy tényleg demokráciapártiak, már csak azzal is, hogy kivárták a sorokat. A kevés szavazófülke csak délután 4-ig volt nyitva, így sok helyen órákat kellett várni a szavaztok leadására.

Ugyanakkor a fiatalok azt is érzik, hogy vesztettek. A tajvaniak válaszai ugyanis egy nagyon konzervatív, a progresszióra még nem nyitott társadalom képét mutatták. Ahogy hallottuk, a legtöbb kérdés vélhetően generációs alapon osztotta meg a társadalmat, és mivel 7 millió választó volt csak 40 alatti és 12 millió 40 év feletti, most nem volt esélye a fiataloknak nyerni. Egyikük így fogalmazott: Tajvanon csak egy generációval később lesz esély a valódi változásokra.

(Borítókép: Ting Shou-chung (KMT) polgármester-jelölt támogatói Taipei-ben 2018. november 24-én. Fotó: Chris Stowers / AFP)