Két hónap alatt az ötödik tragikus haláleset, de az óceánjárók csak nem lépnek

Amerikai filmekben gyakran látni, hogy az amerikai jog világában minden monetizálható, számszerűsíthető és a balszerencsés haláleseteknél a jogászok előszeretettel keresnek tehetős felelőst. Olyan vállalatot, amelyiknek van is pénze és van mit veszítenie, reputációt, ügyfeleket, üzletet.

Karácsony éjjelén Arron Hough táncos beleesett a vízbe a Royal Caribbean hajótársaság Harmony of the Seas tengerjáró hajójáról, amely jelenleg a világ legnagyobb ilyen járműve és alighanem meghalt. Azért csak "alighanem", mert holtteste jó eséllyel soha sem fog előkerülni, mint az óceánjáró hajókon előforduló balesetek, gyilkosságok és öngyilkosságok legtöbbjénél - írja a Yahoo.com.

Sokan pórul jártak

A 20 éves brit táncos két hónapon belül az ötödik szerencsétlenül járt ember volt, korábban egy 27 éves angol matróz, egy 69 éves holland nő, egy 26 éves amerikai fiú és egy 22 éves, autizmusban szenvedő, szintén amerikai srác is a habok martalékává vált.

Nem véletlen, hogy a hajótársaságra össztűz zúdult, a vonatkozó cikkek, levelek, panaszok azt kérték: javítsanak a biztonságon,  ne pusztán magasabb korlátokkal, de olyan informatikai berendezésekkel is, amelyek azonnal jelzik, ha valaki kiugrik, vagy beesik a vízbe (e rendszerek neve MOBS (Man Over Board Systems). Állítólag ezek a technológiák rendelkezésre állnak.

Hív a vén tenger, vár az óceán

A tengerjáró hajók akár 16 emeletes magasak is lehetnek, egy túlhajszolt személyzeti tag, egy depressziós ember számára könnyen hívogató lehet a mélység, és onnan már nincs esélye annak, aki a vízbe kerül, különösen, ha azt senki nem veszi észre - mondták a Yahoo-nak nyilatkozó szakemberek.

Pedig szerintük legalább egy évtizede rendelkezésre állnak olyan emberi beavatkozás nélküli mobs felügyelő rendszerek, amelyek optikai és hőérzékelős megoldásokkal jelezhetnék a bajt.

Minden a legnagyobb rendben

Ám a hajótársaságok nemzetközi szövetsége ezzel nem ért egyet. Szerinte a hajós körutazások különösen biztonságos utazási formák, 2017-ben mintegy 26,7 millió utas vett részt ilyen hajóutakon, ehhez a számhoz képest a sajnálatos emberi veszteségek elenyészőek, és a társaságok amúgy is mindent megtesznek, hogy megvédjék az utasokat, de a „gondatlanok” viselkedése olykor tragédiához vezet.

A szövetség azt is kijelentette, hogy a hajótársaságok továbbra is befektetnek a Man Over Board felderítő rendszerek felülvizsgálatába és tesztelésébe, valamint a személyzet képzésébe, ugyanakkor a szervezet ma még ezeket a rendszereket nem tartja kellően biztonságosnak , mert jelentős számú hamis riasztást generáltak

Álljunk meg egy jogi szóra!

Vannak azonban ügyvédek, akik ezeket az érveket hamisnak (bullshit) vélik, szerintük a hajótársaságok a rendszerek hatékonyságát túlságosan meggyengítik annak érdekében, hogy elkerüljék a rendszerek bevezetését és így az esetleges kártérítési felelősségük növekedését.

Jim Walker tengerészeti ügyvéd számos utazót és sok személyzeti tagot is képviselt,szerinte  egyes rendszerek akár 97 százalékos hatékonyságúak is lehetnek.

Walker különösen álságosnak tartja, hogy a hajótársaságok szeretnek az utasok túlzott alkohol-fogyasztásával felelősséget hárítani, miközben másról sem szól egy ilyen utazás, mint az alkohol-fogyasztás bátorításáról.

A tengeri balesetek annyiban azonban tényleg speciális esetek, hogy amennyiben a nyílt vízen történnek, általában nem az amerikai jogrendszer érvényes rájuk, ezért a családtagoknak különösen nehéz kártérítési igényt érvényesíteni.