Ki engedhet meg magának ma egy lakást?

A lakáspiac 2015 után fokozatosan magához tért, nőtt az eladósodottság és újra a lakáshitelezés a gazdaság fő motorja. Hasonlóan a két évtizeddel korábbi helyzethez, az előző időszak (ez esetben a 2008-as válság utáni évek) vesztesei nehezen lábalnak ki a nehézségekből: hangsúlyos a lakhatási szegénység, sok a kilakoltatás, a végrehajtás.

A lakásárak előbb emelkednek, minthogy fellendülne a hitelezés. Feltehetőleg a befektetési célú lakásvásárlások miatt, hiszen a budapesti lakásvásárlások mögött 2012 és 2015 között 20-25 százalékról 40 százalékra emelkedett a befektetési cél. Az áremelkedés mellett a lakáspolitikai változások (csok, nok) is meghozták a befektetési kedvet, ez belendítette az építkezéseket, közben pedig a hitelezés is fellendült.

A nagy különbség a 2000-es évekhez képest a bérleti díjakban van. 2015 és 2018 között mintegy 200 százalékkal emelkedtek a bérleti díjak, ami megnehezítette – főleg a fiatalok – lakáshoz jutását. Már a középjövedelemmel rendelkezők is kénytelenek voltak alább adni az igényeikkel kapcsolatban. A periférikus területeken pedig megjelentek a nem elfogadható minőségű lakások is az albérleti piacon. A legszegényebbeknek marad a kevés szociális lakás.

A gazdasági, társadalmi változások és a lakáspiaci trendek eltérően változtatták meg az egyes társadalmi csoportok helyzetét az ingatlanpiacon. A KSH 2003-as és 2015-ös látlelete a magyarok lakáshelyzetéről érdekes összehasonlításokhoz ad alapot.

A társadalom alsó leszakadó és felső státuszú csoportjai között (ezek a rétegek egyaránt 10-15 százalékot képviselnek a társadalomból) jelentős különbségek vannak. A lakásaik értéke két-háromszoros különbséget mutat, a leszakadóknál négyszer-hatszor nagyobb az esélye, hogy zsúfolt lakásokba kényszerülnek, és hétszer nagyobb az esélye, hogy lakásköltségeikkel kapcsolatban hátralékot halmoznak fel. Az aktív alsó státuszúak inkább az alsókhoz vannak közel, így együtt a háztartások harmadát teszik ki.

2003 és 2015 között nőtt a különbség a leszakadók és a felső osztálybéliek között. A nyugdíjas háztartások helyzete inkább javult, míg a középosztályé nem változott jelentősen.

Hogy ki lehet tulajdonos, az inkább a korosztálytól függ, az látszik, hogy a 2008-as válság után a fiataloknak nagyobb része kényszerült bérlakásba, mint korábban. (Miközben a gazdagabbak szívesebben fektettek be, és többet is vettek, ami az árak emelkedéséhez vezetett.) Az önkormányzati lakásokban élők helyzete a legkritikusabb, 38 százalékuk hátralékos és évente ezer lakásból lakoltatnak ki családokat.

Borítókép: Marjai János / MTI.

(Sorozatunkban a Tárki kétévente kiadott tanulmánykötetének, a Társadalmi riport c. kötetnek a fejezeteit dolgozzuk fel. A lakáspiaci fejezetet Hegedüs József, Somogyi Eszter és Teller Nóra írták.)