Mennyit költünk magánegészségügyre?

Magyarországon a magánegészségügyben elköltött pénz nagysága folyamatosan nő a szektorban működő szolgáltatók bevételeivel együtt. Az orvosok és az egészségügyi személyzet külföldre vándorlása állandó téma, de ezzel párhuzamosan egyre több munkaerőt szív fel a magán-egészségügyi szektor is. Sokan – főleg a műtétet, ezért kórházi hátteret igénylő orvosok – „kétlaki” munkát végeznek, azaz egyszerre dolgoznak a magán- és az állami szektorban.

Magyarországon az egészségügyi kiadások harmadát a betegek magánpénzből fedezik (annak ellenére, hogy járulékot fizetnek). Az állam ezzel szemben keveset vállal, Magyarországon az egy főre jutó egészségügyi kiadás a jómódú országok harmadát sem éri el. Ezt a betegek azzal kompenzálják, hogy aránytalan sokat költenek el magánszolgáltatóknál.

A szűkre szabott állami kiadásokból és a tb-alapon járó egészségügy alacsony színvonalából következik, hogy a magyarok aránytalanul sokat költenek jövedelmükből magánszolgáltatásokra. Évente a magyarok fejenként 200 000 forintot.

És hogy mire költenek leginkább a magánszektorban a betegek? Elsősorban járóbeteg-szakrendelésekre. Ennek két oka van: a magyar jogszabályok tiltják a kettős finanszírozást (egy ellátást vagy állami vagy magánforrásból lehet csak finanszírozni), emiatt a betegek az arányaiban olcsóbb ellátásokat tudják csak zsebből fizetni. Tehát inkább kifizetnek egy szakorvosi vizsgálatot, de egy kórházi kezelést már nem tudnak. Ez odáig fajult, hogy 2016-ban már többet költött a lakosság szakrendelésekre, mint az állami biztosító. Éppen ezért nem véletlen, hogy az elmúlt öt évben megnőtt a magán-egészségügyi szolgáltatók száma.

A magán-egészségügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos vizsgálatokat a magánszolgáltatók végzik. A Szinapszis Kft. szerint három éve a lakosság 53 százaléka, tavaly már 60 százaléka vett igénybe magánszolgáltatást. Ez elég magas arány ahhoz képest, hogy két év alatt az emberek 87 százaléka fordul egyáltalán orvoshoz. Tehát az összes orvoshoz forduló 69 százaléka két év alatt keresett fel magánorvost.

Magánorvoshoz járni már nem csak a gazdagok kiváltsága. Tíz év alatt a középosztály szokásává is vált. A betegek fele szakrendelésre ment, harmada diagnosztikáért fizetett, 12 százalék fizetett csak műtétért vagy szülésért. A tipikus magánorvoshoz járó beteg 45 évnél fiatalabb, gyermekes nő, aki aktív dolgozó, fizet járulékot, magasan képzett és jól keres.

Magánorvoshoz a jobb kiszolgálás és szakmai okokból is mennek a betegek. Arányaiban sokkal többen engedhetik ezt meg maguknak a fővárosban, ezért a magánszolgáltatók nagy része is ott működik. Egy 2017-es tanulmány kimutatta: a 28 legnagyobb (legalább évi 300 millió forintos árbevételű) szolgáltató által lefedett piac 42 milliárd forint nagyságú.

Két nagy csoportjuk van. 13 darab csak magánforrásból működő intézmény van, bevételeik nagyjából 18 százalékot nőttek az elmúlt években, és kb. kétezer embert foglalkoztatnak. Ezek a cégek nemcsak járóbeteg-ellátással foglalkoznak, hanem magánklinikát, magánkórházat is üzemeltetnek, ahol műtétek is elérhetők. 10 nagy, magántulajdonban lévő szereplő pedig elsősorban állami finanszírozásból él, 23 milliárd forintos éves árbevétellel. Ebben a körben is van több magánkórház, de sok diagnosztikai vagy laborszolgáltatást végző cég is.

(Sorozatunkban a Tárki kétévente kiadott tanulmánykötetének, a Társadalmi riport c. kötetnek a fejezeteit dolgozzuk fel. A magánegészségügyi fejezetet Lantos Gabriella írta. )

Borítókép:  térdprotézis beültetése előtt röntgenfelvételt készítenek Budapesten a Róbert Rendelőintézetben 2015. január 12-én. Fotó: Soós Lajos / MTI.