Elszegényedtek a magyar nyugdíjasok? Vagy az EU élmezőnyében vannak?

Mostanában a magyar nyugdíjasok elszegényedéséről és a magyar nyugdíjasok életszínvonalának európai élmezőnybe jutásáról is írtak cikket magyar lapok. Ez furának tűnhet, hiszen ezek a cikkek nyilvánosan elérhető és mindenki által összehasonlítható adatokon alapulnak, mégis teljesen eltérő következtetésekre jutnak. Erre azért van lehetőség, mert nem mindegy hogy a szegénységet mi alapján definiáljuk.

Ebben a cikkben megmutatjuk, hogy hogyan lehet különféle statisztikákkal valamit, és annak az ellenkezőjét is bemutatni, a tanulság annyi lesz, hogy ne higgyünk el olyan statisztikákon alapuló újságcikkeknek, amiknek nem vagyunk tisztában a módszertanával, és ne higgyünk el a szegénység trendjére vonatkozó következtetéseket egy fajta adat alapján, mert a szegénységet legalább három alapján mérik, és ezeket mindig együtt érdemes nézni.

Aki viszont erre nem kíváncsi, annak dióhéjban összefoglaljuk, hogy miről szól ez a cikk, hogy ne kelljen tovább olvasnia:

• a magyar nyugdíjasok körében 2010 és 2017 között háromból két statisztikai kategóriában jelentősen csökkent a szegénység, egy kategóriában kicsit nőtt.
• A magyar nyugdíjasok életszínvonala viszont nemhogy uniós élmezőnyben nincs, de az uniós átlag alatt van.

Amiben élmezőnyben vagyunk

Kezdjük a relatív szegénységgel. Azok számítanak relatív jövedelmi szegénynek, akik olyan háztartásban élnek, ahol a háztartás jövedelme nem éri el a medián ekvivalens (tehát egy fogyasztási egységre jutó) jövedelem 60 százalékát. Fontos, hogy az Eurostat módszertanában a 2017-es adatok valójában 2016-ra vonatkoznak, ugyanis a KSH-tól eltérően az európai statisztikai hivatal az adatfelvétel idejét, és nem az ún. vonatkozási időszakot jelöli az évekkel.

Ezt azért fontos tudnunk, mert így megnézhetjük, hogy pontosan mennyi pénzt jelent ez a 60 százalék: a KSH adatai szerint Magyarországon a szegénységi küszöb 2016-ban egyfős háztartásra vonatkozóan havi 73 900 forint volt, aki ennél kevesebb pénzből élt, az relatív jövedelmi szegénynek számított. Ez a szegénységi küszöb persze tagállamonként eltér, és az alapján, hogy  az Egyesült Királyság 19,1 százalékos relatív jövedelmi szegénységi rátával a lista első felében van, arra a következtetésre is juthatnánk, hogy magyar nyugdíjasok jobban élnek a briteknél.

Csakhogy 2016-ben jelenlegi forintárfolyamon számolva (ez vitatható módszertan, de nagyságrendileg látszik, hogy mire akarunk kilyukadni) a brit medián ekvivalens jövedelem 60 százaléka csaknem 460 ezer forint volt, ami még a jóval magasabb brit árszínvonal mellett is sokkal jobb életszínvonalat biztosít a magyar medián 60 százalékánál.

Az ábrán az látszik, hogy az európai uniós országok többségében (ahol rendelkezésre állnak 2017-es adatok) a relatív jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok aránya 10 és 25 százalék között alakult. Magyarország tényleg élmezőnyben van ezen a listán, ami azt jelenti, hogy relatíve jó a magyar nyugdíjasok jövedelmi helyzete a társadalom többi részéhez képest.

Négy országban magasabb az arány 30 százaléknál: Észtországban, Lettországban, Litvániában és Bulgáriában vannak a leginkább leszakadva a nyugdíjasok a társadalom többi csoportjához képest. A legalacsonyabb arányt Franciaországban, Szlovákiában, Dániában és Luxemburgban mérték, azaz ezekben az országokban él a legkevesebb nyugdíjas a szegénységi küszöb alatt.

Amiben viszont elég gyengén állunk

A relatív jövedelmi szegénység viszont a szegénységet mérő mutatószámok közül csak az egyik. A szegénységet sokkal szemléletesebben mutatja az anyagi depriváció, amit a statisztikusok úgy mérnek, hogy megkérdezik a háztartásoktól, hogy különféle kiadásokra van-e pénzük. Így jön ki, hogy "súlyosan anyagilag depriváltnak" számít az, ha valakire az alábbi kilenc tételből legalább három igaz: (1) nem tud időben lakbért vagy rezsit fizetni, (2) nem tud rendesen fűteni, (3) nincs pénze váratlan kiadásokra, (4) nem tud rendszeresen húst enni, (5) nincs pénze egy hét üdülésre (6), nincs autója, (7) nincs mosógépe (8) nincs tévéje, (9) nincs telefonja.

Az alábbi ábrán látszik, hogy 2016-ban ebből a szempontból a magyar nyugdíjasok az EU középmezőnyébe tartoztak, durván minden tizedik magyar nyugdíjas számított súlyosan depriváltnak. Bár az Eurostat adatbázisában nincsenek 2017-re vonatkozó adatok, de trendszerűen ez az arány valószínűleg tovább csökkent, amire abból lehet következtetni, hogy a KSH adatai alapján a 65 évnél idősebbek körében a súlyosan depriváltak aránya 2017-ben 5,6 százalékra csökkent (kifejezetten nyugdíjasokra vonatkozó aránya a KSH nyilvános adatai között nincsen).

Megnéztünk tehát két mutatószámot, az egyik inkább a nyugdíjasok relatív pozícióját mutatja szemléletesen, a másik pedig a konkrét életszínvonalukra fókuszál. Van viszont egy harmadik mutató is, ennek az a neve, hogy "szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek aránya".

Ez viszont abban jó, hogy egyszerre mutatja meg az előbbi szempontokat, ugyanis mindenki beletartozik ebben a kategóriába, aki az első kettő bemutatott kategória bármelyikébe beletartozik. Valójában egyébként van még egy negyedik kategória is, ami alapján be lehet kerülni ebbe a kategóriába, ide tartoznak azok, akik alacsony munkaintenzitású háztartásban élnek, de ez a nyugdíjasok esetében nem releváns.

Ez alapján a magyar nyugdíjasok 19 százaléka számított szegénynek 2016-ban, ami szintén uniós átlag feletti érték.

Az is érdekes viszont, hogy trendszerűen 2007 óta a súlyos deprivációban élők aránya és a szegénység vagy társadalmi kirekesztés kockázatának kitettek aránya is csökkent. Az Eurostat adatai alapján a 2013-tól kezdve nő a relatív jövedelmi szegénység aránya a magyar nyugdíjasok körében.

Ez viszont sokkal inkább statisztikai elszegényedés, inkább az egyenlőtlenség növekedéseként érdemes értelmezni. Arról van szó ugyanis, hogy az ezekre az évekre jellemző magasabb bérnövekedési tempó miatt az alkalmazottak jövedelme jobban nőtt, mint az inflációhoz kötött nyugdíj, így sok nyugdíjas a növekvő szegénységi küszöb alatt találta magát hirtelen.

2017-ben egyébként összesen 14,2 százalék volt a relatív jövedelmi szegénységben élő nyugdíjasok aránya az Európai Unióban: ez az arány nem sokkal magasabb, mint a 2016-os volt 2013 viszont folyamatosan növekszik ez az érték, akkor 12,6 százalék volt.

Ugyanis ha megnézzük, hogy a válság óta hogyan változott a leginkább összetett kategória, a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya, akkor látjuk, hogy az EU tagállamok nagy többségében csökkenés volt.

(Borítókép: Orbán Viktor Facebook oldala)