A virtuális valóság még mindig nem veri a Lego-kockát

A Lego House-nak otthont adó dániai Billund sok szempontból valahol a Trueman Show és Észak-Korea között mozog. Minden tökéletes, minden épület ragyog, a fű egységesen van levágva, sőt talán még a gallyakat is valamilyen logika szerint szórták szét a fák között. Csak éppen nehéz elhinni, hogy tényleg lakják emberek.

Billundban amúgy minden szupi-szuper, minden nagyon Lego. Még a taxisofőr is őszintének ható lelkesedéssel a másnapi termékbejelentésről beszélt a reptérről a hotelig vezető 10 perces úton. A helyi pékségben oda-oda sandítottam a halkan beszélgető dán férfiak felé, hogy mikor esnek ki a szerepükből, és derül ki, hogy az egész várost valójában csak a Lego töltötte fel statisztákkal.

Játssz jól!

Az ébredező ellenszenv azonban csak addig tartott, amíg Lego nem került a kezembe. Ahogy összeillesztettem az első két darabot, már képtelen voltam nem mosolyogni – mert legózni király. A Lego House-ban pedig – meglepő módon – nagyon sok Lego van, és ennyi tényleg elég a boldogsághoz.

Beletúr az ember a kockákba, próbálja megtalálni a megfelelő elemet, összeméregeti őket, lecsap, ha meglát egy olyat, ami éppen kell, aztán csalódottan dobja vissza, mert mégsem az, csak egy nagyon hasonló. Az épület, az installációk, minden más igazából mind csak körítés. Ha megengedheti magának valaki, hogy elzarándokoljon Billundba az külön szerencse, de valójában nem számít annyira sokat. Ugyanolyan jó volt a yorkshire terrier-húgy szagú padlószőnyegen legózni nyolcévesen is, ugyanolyan jó a szerkesztőségben ülve a hat emlékül kapott piros kockával bohóckodni munkaidőben.

Talán ezért sem tartom valószínűnek, hogy az új, kiterjesztett valósággal megspékelt termékcsalád nagy változást hozna abba, amit a Legóról gondolunk. A Hidden Side ismét ad egy esélyt az AR-nek (augmented reality – kiterjesztett valóság), a szettre irányítva a telefon kijelzőjén szellemek jelennek meg, vagy a készlet egyes darabjai borulnak baljós zöldes fénybe. Erre az új termékre volt lehetőségünk vetni egy pillantást.

Bizonyos feladatok teljesítéséhez kézzel kell manipulálni a szettet, például elfordítani egy kapcsolót. Azonban a tény, hogy csak a leírás alapján megépített szettet ismeri fel a program eléggé lekorlátozza az élettartamát a dolognak, lehet egy órát elmüttyögünk vele, de aztán minden értelmes ember nekiáll átépíteni a dolgot, összekombinálni a már meglévő darabokkal.

Az AR alapú játékokat évről évre beharangozzák, de valahogy sose aratnak átütő sikert, a Pokémon Go is az erős kezdés után kikopott a köztudatból, és inkább a hardcore fanok játéka lett. Az egész valahogy sose tud annyira gördülékeny lenni, valahogy mindig kicsit bugosabb, mint azt az ember elvárná.

Robert Marchesi, a termékcsalád fejlesztője zavarba is jött, amikor arról kérdeztem, miből gondolja, végre eljött az idő, hogy az AR igazán releváns tudjon lenni. Pillanatnyi zavara után azt mondta, hogy szerinte megérett rá a technológia. Tartott egy rövid bemutatót is az app demo verziójával, pár kisebb bugot leszámítva tényleg szépen életre kelt a szett, szellemek röpködtek, még egy rövid harc is lezajlott.

Az alkalmazás minimális szöveggel operál, Marchesi szerint a lényeg, hogy plusz tartalmat nyerjenek a készletek a gyerekek számára. Nekem továbbra is vannak kétségeim az egésszel kapcsolatban, de végül is kit érdekel, ha nem lesz népszerű az app, amikor ott a fizikai készlet, az pedig a jól megszokott Lego.

Utóbbi kettő a számok alapján aligha fogja megrengetni a céget, már évek óta 1,3 milliárd euró környékén van a cég adózás előtti éves profitja, és Kínában még csak most indul be igazán a bolt. Kérdésünkre Niels B. Christiansen a cég vezérigazgatója elmondta, hogy ismét jól fut világszerte a Lego, és nem tart attól, hogy a termék hosszú élettartama miatt önmaguk konkurenciájává válnak – pedig a cégnek volt már problémája a túltermeléssel, de a 2018-as eredmény igazolni látszik, hogy ismét van elég vevő a színes kockákra.

Arra a kérdésre, hogy lesz bizonyos piacokra csak helyileg árult Lego, például Kínában, Christiansen egyértelmű nemmel válaszolt. "Pár kisebb lokalizált készlet elképzelhető, ilyen volt a kínai holdújévre szánt ünnepi különkiadás, de a Lego termékcsalád továbbra is globális lesz." A Lego-vezér elmondta, hogyha lesz is Kína inspirálta készlet, akkor az kapható lesz mindenhol, ahogy a Japán-tematikájú Ninja Go.

Központban a kocka

Nem lehet elégszer elmondani, hogy a bemutatónak és az interjúknak is otthon adó, a  második születésnapját ünneplő Lego House-ban, ami kiállítóterem és élményközpont is egyben, minden a Legóról szól. A 2000-es évek elejének keserű tapasztalatai megtanították rá a Legót, hogy sose távolodjon el messze attól, amihez igazán ért, az pedig maga a Lego.

Ez az, ami miatt az AR-el se kockáztatnak sokat, és ez a Lego House igazi erőssége is. Persze nem hiányzik a számítástechnika se a komplexumból, vannak mindenféle érintőképernyők, sőt még egy hatalmas digitális akvárium is, ami beolvassa a Lego-halunkat és életre kelti (itt féltem egy kicsit, hogy valami bugos rémálom lesz, de pengén működik).

A Lego House gyerekeknek és felnőtteknek is egyaránt maradandó élmény – ha az ember megengedheti magának, hogy elutazzon Billundba, na meg az elég borsos belépőt. De hogy mennyire be tudja vonni a Lego House a felnőtteket is, arra jó példa, hogy egy csapat dán apuka elmélyülten épített Lego-autókat, sőt egyikükkel még egy versenyt is sikerült rendezni.

Ha az ember letudta a kötelező köröket a kiállítás monumentális tárgyai között, és pont elunná magát, biztos lehet benne, hogy 10 lépésen belül van egy nagy kondér Lego. De tényleg, még a étteremben – ahol az étel Lego-kocka alakú dobozokban érkezik, és a rendelést is Legóval lehet leadni – is elég hátranyúlni a fejünk fölött, és ott vannak a piros hatos kockák. Jó érzés, amikor két dolog tökéletesen passzol egymáshoz.

A Lego House-t semleges színek uralják, még az átlag dán épületekhez képest is letisztult és minimalista, ez nem véletlen, ugyanis a cél az volt, hogy a középpontban a Lego-kocka legyen –mondta el Jesper Vilstrup a létesítmény igazgatója, 

(Erről menthetetlenül Hank Scorpio, a Simpson család őrült cégvezetője jutott eszembe.) A neutrális háttér szerep amúgy tökéletesen működik. Egyfelől ott a medencékbe kiöntött mázsányi Lego, ha elég ideig nézi az ember káprázni kezd az ember szeme. Biztos ismerős a frusztrációt, amikor az ember egy elemre vadászik a káoszban, egy pillanatra látja feltűnni, de ahogy nyúl érte, ismét az ismét eltűnik Lego-tengerben – na ezt szorozza fel százzal. Körülöttünk pedig a Lego House minimalizmusa és tágassága, központjában a monumentális acélvázra felépített Lego-fával.

A fa teteje élesen el van vágva, és egy sárga Lego-daru kap rajta helyet, mintha éppen építenék, a fa minden nagyobb ágára pedig egy-egy készlet került. Külön örültem, hogy sikerült mértéket tartaniuk, könnyű lett volna átesni a ló túloldalára, de szerencsére megtalálták az egyensúlyt: sok a tartalom a Lego házban, mégsem zsúfolt, minden nagyon könnyed és ízléses. Érdemes megjegyezni, hogy a Lego Houseban vannak Duplós részek is, szóval 

Az intézmény igazgatója elmondta, hogy a Lego House-t a termék egyedi megtestesülének szánták, ezért – bár igény lenne rá – nem lesz több Lego House, még Kínában sem. Az épület pár száz méterre van csak az alapító szülőházól, ahol az első építőkockák életre keltek. 

Mindegy, hogy mivel próbálkozik a Lego, bedobhatnak légbefúvásos integető figurákat is kacsalábon forgó várral, amíg a gerincüket alkotó termékektől nem távolodnak el túlságosan, nem lehet nagy baj. Billundban, Budapesten, Pekingben a kis kockák kiállják az idő próbáját, azokra az időkre emlékeztetnek minket, amikor még nem kellett az albérlet miatt remegni, és nem váltak el az ember szülei. Vagy azokat akik, most játszanak velük, majd valami egészen másra, de a Lego-kocka egész biztosan piros monolitként áll majd még évtizedeken keresztül.

(Borítókép: Záborszky Ede / Index)

Utazásunkat a Lego támogatta.