Bence
18 °C
32 °C
Index - In English In English Eng

Már 1848-ban is drága volt Pesten lakni

2019.03.15. 11:10 Módosítva: 2019.03.15. 20:05

Egy elemi iskolai tanító egész éves keresetét elkölthette volna arra, ha Pesten akar egy polgári, biedermeier lakást bérelni 1848-ban – derül ki abból az összeállításból, amelyet az ingatlan.com készített március 15-re időzítve az 1848-as pesti ingatlanárak, elsősorban bérleti díjak alakulásáról (az összeállítás nagy mértékben a Mindennapok története blognak ezen a posztján alapul, hívta fel a figyelmünket a blog tulajdonosa). Akinek sok pénze volt, annak megérte pesti lakásba fektetnie: a bérbe adás éves hozama 5-10 százalék volt.

Az 1848-49-es forradalom és szabadságharc idején indult be a mostani pesti (és kisebb részben budai) városképet meghatározó soklakásos bérházak felhúzása az akkor még szinte üres pesti telkeken. Ilyen beruházást csak a legvagyonosabb iparosok, kereskedők és arisztokraták engedhettek meg maguknak – nekik viszont abszolút érdemes volt belevágni. A korabeli adatok szerint a legnagyobb és legdrágább pesti bérházakból évi 20-30 ezer forint jövedelmet lehetett elérni, ami túltett egy 500 hektárosnál is nagyobb birtok hasznán. Ráadásul ezek az ingatlanok hitelképesek is voltak, szemben a nagybirtokkal, amit az ősiség törvénye miatt nem lehetett értékesíteni, így jelzáloghitelt sem adtak rá a bankházak.

A 19. század elején sokkal magasabb volt a bérlakások aránya, mint ma, amikor az ingatlantulajdon a jellemző. Akik bérelték az otthonukat, azoknak már akkor is a lakbér volt a legnagyobb tétel a kiadások között. Az összeállításból kiderül: korabeli adatok szerint a legfényűzőbb, nyolc-tíz szobás lakásokért ekkor évi 1200-2500 forintot fizettek a vagyonos bérlők, míg a polgári igényekhez mért, biedermeier stílusú lakás 300 forint körül kezdődött. Az udvari fekvésű és a külvárosi lakások természetesen olcsóbbak voltak: 1845-ben egy szerény szobáért, közös konyhával, évi 40-60 forintot kértek.

Biedermeier fogadószoba egy polgárlakásban. A módos középpolgárság, a város lakóinak töredéke, engedhette csak meg, hogy három-négy szobás lakásban éljen. A kispolgári lakások jóval kisebbek voltak.
Biedermeier fogadószoba egy polgárlakásban. A módos középpolgárság, a város lakóinak töredéke, engedhette csak meg, hogy három-négy szobás lakásban éljen. A kispolgári lakások jóval kisebbek voltak.
Fotó: mek.oszk.hu

És hogy milyen keresetekből kellett lakást bérelni? A József Ipartanodába, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem elődjébe évi 1000 forintos, míg egy szimpla városi iskolába 300 forintos fizetésért kerestek tanítót. Egy kőműves vagy ácsmester napi bére 1 forint volt, vagyis évente átlagosan 250-280 forintot kereshettek lehetett, míg a mészároslegények tapasztalattól függően évi 80-240 forintot kaptak.

Az ingatlanportál a mai bérleti díjakra is kitér. Adatai szerint most átlagosan havi 150 ezer forintért lehet lakást bérelni, vagyis az átlagosnál majdnem másfélszer magasabb, 300 ezres nettó fizetésnek is a felét elviszi lakás bérlése. Egy maival leginkább összehasonlítható, három szobából, egy konyhából és egy „kabinetből", azaz kis szobából, fülkéből álló lakás bérlése 1848-ban évi 180 forintba került. Ez több mint a fent említett iskolai tanító fizetésének a fele, egy munkás fizetésének a kétharmada volt (az ipartanodai oktatónak viszont nem jelenthetett gondot megfizetni, bérének egyötödét sem vitte el).