Mit is döntött az Európai Bíróság a magyar devizahitelesekről?

A luxemburgi Európai Unió Bírósága március 14-én fontos döntést hozott, kimondta, hogy bizonyos devizahitel-szerződések semmissé válhatnak, minden devizahiteles pert újra kellene tárgyalni – ilyen és hasonló címek járták körbe a magyar sajtót.

Ilyenkor a laikus egykori devizahitelesek felkapják a fejüket. Ha az van a hírek fejlécében, hogy „fontos újdonság”, hogy „semmis lehet”, akkor talán

• érdemes újra perelni?

• vagy nem is kell már törleszteni?

• esetleg pénz jár vissza?

Mi leszünk az a futár, aki a rossz hírt hozza.

Ezekről ugyanis nincsen szó, még ha a tájékoztatások nem is hamisak, az ítéletben valóban van semmissé válásról szó, ám olyan feltételek mellett, amelyre a magyar jogrendszerben nincsen semmi esély.

Az Európai Unió Bírósága (EUB) valóban foglalkozott a hazai devizahitelesek helyzetével, biztosan lesznek olyan jogászok, akik hamis reményt keltenek az ügyfelekkel, de valójában egyetlen devizahitelesnek sem változott meg automatikusan a helyzete.

Mi történt?

De akkor miről van szó? És hol tartunk egyáltalában ebben a végeláthatatlannak tűnő jogi folyamatban? A legfontosabb a végállapot, és ha nagyon röviden összefoglaljuk a jelenlegi helyzetet, már vannak hazai törvények és jogegységi döntések, illetve európai iránymutatások az egykori devizahitel-szerződésekről. A különböző fórumok már kimondták, hogy

• a bankok által használt devizavételi és eladási árfolyamok nem voltak tisztességesek, ezek helyett az MNB középárfolyamát kell használni a devizák konverziójára,

• azt is meghatározták, hogy megfelelő banki tájékoztatás esetén az árfolyamkockázat ennek a terméknek az alapvető tulajdonsága volt,

• ugyanakkor definiálták azt is, hogy mely tájékoztatási követelményeknek kellett eleget tenni a bankoknak,

• volt arra is iránymutatás, hogy amennyiben valaki nem kapott megfelelő tájékoztatást, miként lehet utólag érvényessé tenni a devizahitel-szerződését,

• most pedig arról is hallottunk, hogy amennyiben az ügyfél nem kapott megfelelő tájékoztatást az árfolyam-kockázatról, és a nemzeti jog nem segítené őt abban, hogy kiegyenesítse a szerződését, akkor az az uniós jogba ütközne, ezért semmisnek kell tekinteni az egykori szerződést.

Ám, mivel ilyen esetre nem nagyon lehet majd példa,

Hitelsikerek

A devizahitelesek jogi harcait összefoglaló hitelsikerek.hu oldalon lehet a történetről a legtöbb információt fellelni.

A mostani, március 14-i döntés előzménye egy konkrét hazai per, amelyben Dunai Zsuzsanna devizahiteles ügyfél pereskedett az Erste Bankkal.

Úgy tudjuk, hogy a Budai Központi Kerületi Bíróságon BKKB) zajlott a per, amelyben az ügyfél az úgynevezett árfolyamrés (devizahitelek átváltási árfolyama) miatt kérte a szerződése érvénytelenítését és az egykoron eljáró bíró, Szepesházi Péter kérdésekkel fordult az Európai Unió Bíróságához. Ezt bármely uniós bíró megteheti, vagyis bizonytalan helyzetekben kezdeményezheti európai bírósági állásfoglalást, ha úgy érzi, hogy a hazai joggyakorlat ütközik az unióssal.

A konfliktust itt alapvetően az okozta, hogy a magyar parlament két 2014-es törvénnyel és jogegységi határozattal (a Kúria iránymutatásával) átfogóan próbálta kezelni a devizahitelesek helyzetét, például az említett árfolyamrés kérdését. A portálon megtalálhatóak a bíró kérdései, aki vélhetően ezeket a hazai jogi kereteket nem találta összeegyeztethetőnek az unió joggyakorlatával. Lerövidítve a bíró a következő témakörökben kért uniós állásfoglalást:

• Egy érvénytelen szerződést lehet-e úgy egy törvénnyel érvényben tartani, hogy az ellentétes a fogyasztó gazdasági érdekeivel?

• Egy tagállam parlamentje törvénnyel módosíthat-e azonos típusú fogyasztói polgári jogi szerződéseket?

• Ha igen, akkor a módosított devizahiteles szerződésekben a fogyasztó továbbra is köteles-e viselni az árfolyamkockázat okozta terheket?

• Egy tagállam legfelsőbb bírói szerve, irányíthatja-e polgári jogegységi határozatokkal az eljáró bíróság ítélkezési gyakorlatát?

• Külön kérdés kezelte azt is, hogy a jogegységi tanács bíró tagjainak kijelölése miért nem átlátható módon, előre meghatározott előírások szerint történik?

Vagyis, ha mindezeket a kérdéseket kicsit általánosabban értelmezzük, ebben az ügyben a bíró arra kérdezett rá „Európánál”, hogy a devizahitelesek helyzetét rendező két 2014-es törvény (a XXXVIII. és a XL.) nem ütközik-e az európai joggal.

Március 14.

Az Európai Unió Bírósága sokáig csócsálta ezeket a kérdéseket, majd ítéletet hozott, ami röviden mintha azt mondaná ki, hogy a „devizahitel-szerződések megsemmisíthetőek”. Valójában azonban nincsen az ítéletben érdemi újdonság, mert csak olyan esetekre mondja ezt ki, amelyekre aligha lesz példa.

Ha egyet még visszalépünk az időben, a devizahitel-szerződésekkel kapcsolatban korábban rengeteg széttartó hazai és uniós eljárás zajlott. Eleinte a bírósági döntések sokszor úgy mondták ki a szerződések érvénytelenségét, hogy nem szabályozták, hogy utána mi a teendő, vagyis a felek közötti leszámoláshoz újabb pereket kellett indítani.

Egységesítés

Ezért a későbbiekben a hazai és az európai jog arra törekedett, hogy amennyiben egy korábbi devizahiteles szerződés érvénytelen, módosításra szorul, akkor ott legyen az új helyzethez a használati útmutató is, szaknyelven legyen érvényessé és hatályossá nyilvánítva, vagyis ne csak semmissé tegye a jog, de „igazítsa is ki” az eredeti szerződést.

Gondoljunk csak bele, ha vettünk egy rossz mosógépet, akkor a bíróság dönthet úgy, hogy az eladó vigye el a masinát, mi pedig kapjuk vissza a pénzt.

Ám, ha valaki felvett egy devizahitelt, abból vett egy lakást, amiben évekig élt, akkor mi az eredeti állapot? Hiszen az ügyfél évekig használta a pénzt, vagy miért nem hagyjuk békén a lakás egykori, „vétlen” eladóját, miként állítható helyre az eredeti állapot?

Dömping

Az Európai Unió Bírósága mindenesetre kapta sorban a magyar, a román és a horvát devizahiteles ügyeket, és miként a magyar jogalkotók és bíróságok, ő is elkezdte pontról, pontra meghatározni az árfolyamrés meghatározásának, az árfolyamkockázat viselésének és a tisztességes tájékoztatásnak a szabályait.

Ezek az európai döntések ex ante és ergaomnes szabályok, vagyis a jövőre nézve és mindenkire érvényesen állapítottak meg uniós szabályokat, és az uniós jog értelmezését.

Mit mondtak ki?

Nézzük meg, hogy mit mondtak ki (természetesen nagyon leegyszerűsítve) ezek a szabályok!

Elsőként tisztességtelennek mondták ki az árfolyamrést, vagyis a bankok nem jártak el etikusan, amikor oda-vissza leszedték az ügyfelet a devizakonverzióval, hanem az MNB középárfolyamát kellett visszamenőlegesen használniuk az elszámoláshoz.

Több ügyben azt is kimondta az Európai Unió Bírósága, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos tájékoztatásnak nem csak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kellett lennie a fogyasztó számára. A bíróság egy általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztót vett alapul.

Egy ilyen ügyfélnek fel kellett tudnia a tájékoztatásalapján ismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz (például a forint) a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához (frankhoz, euróhoz) képest leértékelődhet, és meg kellett értenie ennek gazdasági következményeit is.

Viszont az árfolyamkockázat kóser

Arra is voltak kísérletek, hogy valamely bíróság magát az árfolyamkockázatot is mondja ki tisztességtelennek. Ugyanakkor a bíróság szerint maga az árfolyamkockázat ezen szerződések elsődleges tárgya volt, vagyis más kifejezéssel alapjellemzője volt. Azért volt ez a hitel olcsóbb, azért volt kisebb a hitel kamata, mert az nem a nemzeti devizában volt folyósítva, hanem egy attól eltérő devizában, aminek a kockázatát az ügyfélnek futni kellett.

Ez mit jelent? Mi az, hogy valami a szerződés elsődleges tárgya? Egy banális példával, ha veszünk egy autót és kikötjük az eladóval, hogy az eladó az átadás előtt lemossa az autót, akkor az autó az elsődleges tárgya a szerződésnek, de a mosás nem az. Ha nem kapjuk meg az autót, akkor nem teljesült a szerződés, ha megkapjuk, de nem volt lemosva, akkor teljesült, legfeljebb kiigazítandó.

És a legújabb ítélet

A mostani ítélet pedig arról szól, hogy amennyiben egy ügyfél nem kapott megfelelő tájékoztatást, és a nemzeti jogszabályok ennek ellenére módosítás nélkül érvényesnek mondanák ki, akkor az semmis. Vagyis, ha az erre illetékes magyar jogszabályok nem lennének képesek érvényessé tenni a szerződést, akkor az uniós jogba ütközne.

Másképpen megfogalmazva,

Ezt mondta ki Luxemburg, ez jött le úgy sok helyen, hogy a devizahitel-szerződések megsemmisíthetőek. Valójában azt mondta ki a luxemburgi bíróság, hogy akkor semmisíthetők meg a devizahitel-szerződések, ha Magyarország nem igazítaná ki a tisztességtelen szerződéseket.

De kiigazítja

Mindez azért elméleti egy kicsit, mert bár az Európai Unió Bírósága mintha az ítéletében valóban arról írna, hogy ez nem fog menni, de a hazai jogrendszer (a Polgári Törvénykönyv) alapján erre van lehetőség.

Mint minden esetben megfogalmazták: az érvényessé és hatályossá tételt a felek közötti egyensúly helyreállításával kell elérni, vagyis aki a kockázatoktól visszamenőlegesen mentesül, az nem tarthatja meg a kamatelőnyt sem.

Nagyon leegyszerűsítve, a magyar Bírói Értekezlet arról írt, hogy amennyiben egy devizahitel visszamenőlegesen forinthitellé válik, mert a bank nem tájékoztatta az ügyfelet megfelelően az árfolyamkockázatról, akkor a visszamenőleges forintosítás közben az ügyfél nem a devizahitel alacsony kamatát fizeti meg visszamenőlegesen, hanem a magasabb forint hitelkamatot, ezzel kell/lehet fenntartani az egyensúlyt.

2015-ös döntés

Az erről szóló 2015-ös konzultációs testületi döntés szerint tehát, ha valaki tényleg nem kapott tájékoztatást az árfolyamkockázatról, akkor ő emiatt ne károsodjon, ugyanakkor, ha azt hitte, hogy árfolyamkockázat nélküli hitelt vett fel, akkor az árfolyamkockázat nélküli (forintban folyósított) hitel kamatát is fizesse meg, és ne az alacsony, deviza-kamatot.

Ha valaki 1 százalékos svájci frank alapkamat mellett 4 százalékos kamattal vett fel hitelt, akkor amennyiben ugyanekkor 7 százalék volt a forint alapkamat, akkor az ő hitelkamata legyen 10 százalék.

Vagyis, hajrá, menjünk vissza a startvonalra, és forintkamatokkal kell elszámolni az egész hiteltörténetet.

A konkrét ügy

Ebben a konkrét ügyben most visszapattog a labda a magyar bíróságra, a BKKB majd vizsgálhatja az ügyfél tájékoztatásának mikéntjét és hoz majd egy ítéletet. De nem változtak a szerződések tisztességességéről eddig meghatározott elvek.

Két feltétel kell, hogy semmissé váljon valakinek az egykori devizahitele. Egyrészt mondja ki egy bíróság, hogy tisztességtelen volt a szerződés, mert nem volt megfelelő a banki tájékoztatás (ilyen ítéletre a 2014-es törvények óta alig van példa), másrészt ne tudja a magyar jog a szerződést egy érvénytelen szerződési pont alól mentesíteni, és azt újra érvényessé tenni. Ám mivel erre megvannak a jogszabályok, így azt vélhetően a magyar jog megoldja.

Biztosan lesznek olyan ügyvédek, akik most az európai döntésre hivatkozva, megpróbálnak megbízásokat gyűjteni a devizahitelesektől. Annak azonban, aki újabb jogi eljárásokba veti magát, érdemes tájékozódnia arról, hogy csak újabb költségeket vállal, vagy valóban történik-e olyan változás a devizahitelesekkel, amely új helyzetet teremt.

Borítókép: Az Európai Unió Bíróságának, a Curiának a bejárata Luxembourgban(MTI/EPA/Nicolas Bouvy)