Csalitejjel csapták arcon a tejszakmát

Miért éri meg egy szlovák tejfeldolgozónak olyan rettentően olcsón adnia a tejet egy magyar kiskereskedelmi láncnak, hogy attól az egész hazai ágazat kiborul? Önköltség alatti dömpingár? Piachódítás? Áfacsalás? Vagy a lánc csalogatta a vevőket beszerzési ár alatti, veszteséget jelentő fogyasztói árral?

A tejtermelői oldal és az állami érintettek szerint minden azt bizonyítja, hogy valamilyen nemtelen, tiltott elem bukkan fel a történetben. A magyarázat azonban összetett, és benne van a hazai tejágazat minden, az elmúlt években felgyülemlett problémája, sőt, még a globális fogyasztási szokások megváltozása is.

A tej alapvetően fehérjéből, zsírból és folyadékból áll. A tejfeldolgozás során két fő termékcsoport keletkezik: a tejzsír (elsősorban vaj és tejszín), illetve a zsírmentes és folyadékmentes sovány tejpor.

Ha a tejtermékek globális világpiacát nézzük, akkor jellemzően nem a nyers tej indul világ körüli útjára, hanem olyan hajókat kell elképzelni, amelyek Új-Zélandról és Európából mennek hatalmas konténerekkel megpakolva, bennük 25 kilós fagyasztott vajtömbökkel és sovány tejporral.

A vaj ára felrobbant

Pár éve hirtelen felrobbant, háromszorosára nőtt a vaj ára. Harcz Zoltán, a Tej Terméktanács ügyvezető igazgatója szerint ennek több oka lehetett:

• Kína elkezdett nagyobb mértékben tejtermékeket, főleg a könnyen szállítható vajat fogyasztani, náluk még nagyobb gond a laktózérzékenység, emiatt is szeretik a többi tejterméknél kevesebb laktózt tartalmazó vajat.
• A sztárséfek a főzőműsorokban egyre inkább vajjal sütöttek-főztek, ami divatossá vált, a kenhető növényi termékek gyártói is egyre nagyobb számban vajjal adják el terméküket.
• És mintha a tudományos világ is egészséges ételként rehabilitálta volna a vajat, mondván: annak zsírláncait nem is olyan nehéz az emberi szervezetnek feldolgoznia.

A tejzsír hirtelen aranyárba került, a tengerentúli vevők mindent megvettek. Magyarországon és a környező országokban vajhiány alakult ki, viszont a sok sovány tejpor (SMP) nem kellett senkinek, az európai intervenciós raktárakban 430 ezer tonna eladatlan készlet halmozódott fel.

Mára az árak egy kicsit konszolidálódtak, de azoknál a tejfeldolgozóknál, amelyeknél a profit elsősorban vajból származik, a sovány tej amolyan melléktermékké vált, ezért sokan szinte bármilyen ár alatt szabadulnak tőle – ez történik a szlovák tej esetében is.

Kamarai szemmel

Mások azonban a Penny Marketben felbukkanó olcsó szlovák tej történetében egyáltalán nem a világpiaci trendeket tartják legfontosabbnak. Győrffy Balázs agrárkamarai elnök szerint az ominózus akció idején Szlovákiában sem a nyers tej termelői ára, sem a tej fogyasztói ára nem volt alacsonyabb, mint Magyarországon.

Vagyis amikor a korábban 149 forintos, 1,5 százalékos zsírtartalmú UHT-tej (ultrahigh temperature, magas hőfokon kezelt) 135 forintért bukkant fel, akkor árképzési, adózási, de akár élelmiszer-biztonsági szempontokat is érdemes megvizsgálnia a hatóságnak.

Azt gondolom, lehetséges, hogy nullás vagy akár mínuszos árréssel dolgozott a Penny ebben a vásárlókat becsábító akcióban

– mondja az elnök, aki szerint a cég a mostani lépésével minden eddigi közös szakmai és kormányzati együttműködést, munkát semmibe vett, arcon csapva a tejszakmát, a magyar kormányzat fogyasztók és a szakma érdekében hozott tejáfacsökkentési lépését is.

Szívóágon

Ha vásárlócsalogató eszköznek is használta a Penny a tejet, azért az kérdéseket vet fel, hogy miért éppen szlovák és miért nem magyar tejet tudott ilyen olcsón adni. És ha a tejfeldolgozásnál más országokban ekkora profit lehet a vajon, tejszínen, hogy magát a nyers tejet már szinte csak olcsó melléktermékként adják, akkor ez miért nincs így Magyarországon is. És mi miért nem vagyunk sikeresebbek az ázsiai exportban?

Vagyis, ha ezt a láncot leegyszerűsítenénk, mi, magyarok másoknak fizetünk a munkáért, a hozzáadott érték termeléséért.

A baj tehát az, hogy a tejtermékeket alapvetően nem mi állítjuk elő, hanem azok Németországból, Franciaországból, Hollandiából és a környező országokból érkeznek. A fogyasztók talán azt gondolják, hogy legalább az olyan márkák, mint a Danon,e itthon gyártanak, pedig valójában a román és a lengyel tejszakmát erősítik.

Az egykori magyar, megyei alapon szerveződő tejipari vállalatok zömét privatizálták, majd a nyugati vevők be is zárták őket. A helyzet nem reménytelen, az ágazatnak azért így is vannak nagy cégei, az Alföldi Tej, a Sole-Mizo, a Tolnatej, a Hajdú Tej, a Naszálytej, a Kőrös Tej vagy az Óvártej, és vannak is érdemi tejfeldolgozó fejlesztések Debrecenben, Szegeden, Mosonmagyaróváron.

Ám a baj az, hogy a gyengébb minőségű magyar tejtermékek ördögi körbe kerülnek. Akinek jó terméke van, ott jut innovációra, marketingre, akinek nincs, annak pénze sincs, így még jobban lemarad. A világ ma már hidegben is kenhető, oxigénnel dúsított vajat használ, miközben a magyar vaj 30 éve változatlan technológiával készül. 

Pedig meglepő módon a magában a tejmarhatartásban (amely megkülönböztetendő a steakekhez szükséges húsmarháktól) alapjaiban egészséges a magyar ágazat. 400-450 tehenes átlagos gazdaságok vannak (az unióban csak 50 tehén körül van az átlagos farmméret), ami méretgazdaságossági szempontból jó – meséli Harcz Zoltán, a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács ügyvezetője.

A szakma viszont nehezen tervez, lassan terjedtek el a hosszabb távú szerződések, így nem könnyű fejleszteni, ventilátorba, fejőrobotokba, minőségi takarmányba, pedig még tovább kellene javítani a magyar marhák tejhozamát, de leginkább a nyers tejek beltartalmát (tejzsír, fehérje).

Az ágazat pedig abból a szempontból sincs könnyű helyzetben, hogy sok marhatenyészet Nyugat-Magyarországon működik, ahol a csizmában, télen-nyáron fejő, nehéz munkát végző munkásokat már nem lehet megkapni havi nettó 300 ezer forint alatt. Ez hatalmas költség, így

akiket ugyan nem nagyon látunk, mert nyelveket nem beszélnek, szinte ki sem mozdulnak a gyár és a munkásszálló világából. Sőt, valójában már őket is kezdik felváltani a pontos és kíméletes fejőrobotok.

A legfőbb adatok szerint Magyarországon ma körülbelül 800 ezer marhát tartanak, 1,5 millió tonna tejet dolgoznak fel, és fejenként – tejegyenértékben – 160 litert fogyasztunk. Az ágazat problémái jellemzően mindig április és június között jelentkeznek, mert a marhák ekkor adják a legtöbb tejet, később lelassulnak, mert nem bírják a meleget, majd nyáron a turizmus miatt erősebb a fogyasztás, ezután jön az őszi, karácsonyi bevásárlási roham.

Küzdelem a láncokkal

Magyarországon nagyon sok a szegény ember. A kereskedelmi láncok pedig néhány termék pár forintos árelőnyével, elsősorban UHT-tejjel, trappista sajttal, párizsival, tőkehússal, vécépapírral, zsemlével, dobozos sörrel és kutyatáppal csalogatják be a fogyasztókat, hogy aztán más termékeken realizálják a profitot.

Harcz Zoltán szerint

azon az áldatlan helyzeten, hogy ne az alulárazott UHT-tej legyen a csalitermék, valami igazán átfogó megállapodás segítene."

Az ügyvezető persze érti, hogy a láncok a fogyasztókra és a versenytársaikra figyelnek, nem feltétlenül a tejtermelők érdekeire fókuszálnak, de az ilyen botrány nekik sem jó.

Kasszával, traktorral

A mezőgazdasági termelők politikailag mindig érzékeny témát jelentenek, mert az unió és a nemzetállamok is sokat költenek támogatás formájában a termelőikre. Ha a kormányok azt tapasztalják, hogy az adott országban működő kereskedők beleszállnak a termelőkbe, azt zokon veszi mindenki. Magyarország amúgy még visszafogott is,

A sikeres akció után aztán mindenki hátradől, megvédtük a magyar tejtermelők érdekeit. Az igazán sikeres érdekvédelem azonban az lenne, ha az ágazat nemcsak a kisebb profittartalmú tömegtermelésben, hanem a minőségi termék-előállításban is jobban részt tudna venni.

(Borítókép: Csomagolt vajat szed le a futószalagról egy munkás Franciaországban. Fotó: Mychele Daniau / AFP)