Amerika legrégebbi fegyvergyárát a saját befektetői lőtték agyon

2014-ben Huntsville alabamai kisvárost felrázta egy hír: a legrégebbi amerikai fegyvergyártó, a Remington új gyárat nyitna a településen. Azt is tudni lehetett, hogy egy korábbi autógyár telephelyét nézték ki, és viszonylag jó, 19,5 dolláros órabért ajánlanak a munkásoknak. Nem hiába örültek a helyiek, amikor eldőlt, náluk nyílik meg az új fegyverüzem. 

A New York Times részletes cikkben mutatta be, hogy amilyen pozitívnak tűnhet elsőre egy kisváros számára, amikor egy hatalmas, rengeteg millió dollárt mozgató cég odatelepül, az óriáscégeknek annyira könnyű visszaélniük a kiszolgáltatott települések helyzetével.

Kóla, puska, hajnyíró

A Remingtont a magyarok a hajszárítókról és szakállvágókról ismerhetik közelebbről, de Hunstville az Egyesült Államokban, ráadásul az ország déli részén van, ahol a cég jóval ikonikusabb termékeit készítették: shotgunt, pisztolyokat, vadászpuskákat és az amatőr tömeggyilkosok nagy kedvencét, az AR–15-höz hasonló félautomata fegyvereket.

A polgármester büszkén jelentette be a városi lapban, hogy igaz a hír, a Remington úton van, az új munkahelyeken átlagosan 42,5 ezer dollár lesz az éves kereset. A Remington összesen 1800 állás létrehozását ígérte a beruházással.

A gyár felépült és működni kezdett, a céget pedig hamar a szívükbe zárták a helyiek. Huntsville legmenőbb éttermében ha valakin Remington feliratú póló vagy cowboykalap volt, egyből a legjobb asztalhoz kísérték. A legnépszerűbb fegyverboltokban kiemelt helyen, külön polcon hirdették az alabamai gyárban készített Remington termékeket. A cég nagyon sikeres évet zárt 2015-ben, 809 millió dolláros bevétel mellett 191 dolláros profitot ért el, igaz, ez nem csak a hunstville–i gyárnak volt köszönhető.

Semmi sem utalt arra, hogy a Remington sikereit bármi megtörheti. Pláne arra, hogy a cég nagyon hirtelen, 3 év alatt csődbe megy.

A fegyvergyárat megette az alvilág kutyája

Amikor a Remington telephelyet nyitott Alabamában, már gyakorlatilag önálló cégként nem létezett. Az ókori görög mitológiában az alvilágot őrző, háromfejű kutyáról elnevezett Cerberus Capital Management, egy manhattani befektetőalap már 7 évvel korábban felvásárolta a fegyvercéget.

A Cerberus alapítója, Stephen Feinberg tőkealap-kezelőként azzal alapozta meg a karrierjét, hogy nagyon kockázatos, emiatt magas hozamú befektetésekre beszélte rá az üzletfeleit. Kiszemelt különböző, rosszul teljesítő vagy már eladósodott üzemeket, amiket olcsón meg lehetett vásárolni. A felvásásárlás után ezeket a cégeket átvizsgálták, a veszteséges elemeket levágták a cégtől, elbocsátották a dolgozók egy részét, a nyereséges részlegeket pedig megtartották, esetleg továbbadták egy másik vállalatnak. Ha nem volt sikeres az átalakítás, akkor kirúgták az alkalmazottakat és bezárták a céget.

Viszont amikor sikerült egy veszteséges cégből kihámozni egy nyereséges üzletágat, az óriási profitot hozott. Feinberg legsikeresebb tranzakciója egy autókölcsönző céghez kötődik. 2003-ban a csődeljárás alá került National Car Rental nevű vállalatot megvásárolta 230 millió dollárért, négy évvel később 3 milliárdért adta tovább az Enterprise Rent-A-Car nevű versenytársának.

A Cerberus a fegyvergyártásba is hasonló módon szállt be. Először 2006–ban vásároltak meg egy Bushmaster nevű kisebb, félautomata fegyvereket gyártó céget, 2013-ra pedig már 18 kisebb-nagyobb fegyverüzemet birtokoltak. Ezek között már ott volt a Remington is, a tőkealap fegyvergyártási portfóliójának a koronaékszere. A felvásárlásokat mindenhol a cégek veszteségesebb ágainak levágása követte, közel 600 fegyvergyári munkás vesztette el a munkahelyét azután, hogy cégét felvásárolta a tőkealap.

A művelet sikerrel járt, a Cerberus fegyverekkel foglalkozó része stabilan termelte a nyereséget. Amikor a Remingtont megvették, a cégnek félmilliárd dolláros éves bevétele volt, ezt az átalakítások majdnem megduplázták. A 17 kisebb fegyvergyártó vállalattal egybeolvaszott Remington már 939 millió dolláros bevételt könyvelhetett el 2014-ben.

A cég forgalma olyan stabilan emelkedett, hogy az ekkor már a Cerberus által kijelölt menedzsment hazardírozni kezdett. 2012-ben a nyereséges vállalat felvett egy jókora hitelt. Amikor a Remington üzeme megnyílt Huntsville-ben, a cégnek már 828 millió dolláros adóssága volt.

Tudni kell, hogy az Egyesült Államokban nem akkor nő a fegyvereladások száma, amikor a Republikánus Párt adja az elnököt, hanem amikor a demokraták nyerik a választást. Ilyenkor pánikszerűen vásárolni kezdik a fegyvermániások a létező összes pisztolyt, puskát, gépfegyvert, mert attól félnek, hogy a liberálisok korlátozni fogják a fegyvervásárlást. Szemléletes, hogy 2012-ben, amikor Barack Obama két republikánus ciklus után beköltözött a Fehér Házba 10 millió 845 ezer fegyvert adtak el Amerikában. Ez 222 százalékkal több, mint amennyit 2001-ben, a World Trade Centert ért terrortámadás évében adtak el.

2015-ben ismét egy demokrata elnökre lehetett számítani, a fegyvertartás szigorítását is pedzegető Hillary Clinton győzelmét várták az elemzők és a közvélemény is. A fegyvergyártók rengeteg terméket készítettek, a boltok pedig sok előrendelést adtak le. Aztán váratlanul jött Trump, és a fegyvereladások nem ugrottak meg.

Vagy nem is akart?

A Cerberus ezután elképesztő manőverekkel érte el azt, hogy ne legyen hatással rájuk a tulajdonukban lévő Remington bukása. Tudni kell, hogy amikor a tőkealapok megvásárolnak egy vállalatot, akkor azt nem közvetlenül veszik a nevükre, hanem alapítanak egy külön jogi személyiséggel bíró holdingcéget, abba beleraknak annyi pénzt, amennyibe a felvásárolni kívánt cég kerül, és azon keresztül vásárolnak. Így a Remington több lépcsőben, a Remingtont birtokló holding cég tulajdonlásán keresztül került a Cerberushoz. A kapcsolat egyértelmű volt, de a három külön jogi személyiség lehetővé tette, hogy mind a három cég hitelt vehessen fel.

2010-ben a holding cég – aminek vezetését a Cerberus nevezte ki – felvett magánbefektetőktől 225 millió dollár hitelt, amiből megvásárolta a saját részvényeit a Cerberustól. Aztán ugyanezt eljátszották a Remingtonon keresztül is – aminek vezetését szintén a Cerberus nevezte ki –, a fegyvercég felvett 225 millió dollár kölcsönt, hogy abból az őt tulajdonló holding cég adósságát kiegyenlítse.

Így a Cerberustól két lépcsőre lévő, korábban is komoly hiteleket törlesztő Remington adósodott el végzetesen. De ebben volt racionalitás, ugyanis a fegyverpiac évek óta felfutóban volt, a Remington a legrégebben működő fegyvercégként az amerikai gazdaság stabilitásának egyik szimbóluma volt, kedvezőbb feltételekkel kapott hitelt, mint korábban a céget birtokló holding. Logikus volt, hogy kivásárolja a tulajdonosa adósságát a saját eladósodása árán is.

A Remington viszont nem tudott a felállni. A hatalmas adósságok és Donald Trump elnöksége úgy betett a cégnek, hogy teljesen egyértelművé vált, nem tudja visszafizetni a kapott kölcsönöket. Amerika legrégebbi fegyvergyártója csődeljárást kért magára.

A kudarc emberi oldala

A fegyvergyártó azóta átalakította a finanszírozását, bár még mindig hatalmas adósságai vannak, már javulóban van a pénzügyi helyzet, tavaly kikerült a csődvédelem alól is. A történet legnagyobb vesztesei az alabamai város és a gyárban dolgozó munkások voltak.

A cikk elején írtuk, hogy 19,5 dolláros átlagos órabért és 1800 munkahelyet ígért a Remington a hunstville-i lakosoknak. Ez egy jó ajánlat volt, a polgármester nem hiába tett meg mindent, hogy a saját városába csábítsa a céget: amellett, hogy a Remington adókedvezményt kapott, Hunstville abba is beleegyezett, hogy a gyárhoz ingyen adnak egy felújított ipari parkot, ami a város költségvetésének összesen 12,5 millió dollárjába került. Cserébe elég volt nekik a majdnem 20 dolláros órabér és az 1800 új munkahely – amiből egyiket sem kapták meg.

A New York Times újságírójának nagy nehezen sikerült megszólaltatnia a Remington gyár néhány korábbi dolgozóját is, akik 12-15 dolláros órabérről számoltak be, a kezdő bére többeknek mindössze 9,2 dollár volt óránként. Aki pedig többet akart keresni, annak bele kellett egyeznie, hogy alkalmi munkaszerződéssel foglalkoztatják, ami munkajogi szempontból rosszabb helyzetet eredményezett, és egy esetleges csőd esetén is kevesebb felelősséget kellett vállalnia a munkáltatónak az alkalmazottai után. Ekkor a Remingtont már évek óta a Cerberus emberei irányították.

A cég az 1800 munkahelyről szóló ígéretét sem tartotta be. Ezt a számot fokozatos kapacitásnöveléssel érték volna el, 2018 elejére 680 állást ígértek Hunstville-nek. Ebből összesen 450-et sikerült létrehozniuk.

Az alabamai kisváros ezután eltörölte a Remingtonnak adott adókedvezményeket, és félmillió dolláros követelést állított ki az ekkorra már becsődölt cégnek, amiért nem tartották be a szerződésben vállalt kötelezettségeiket. Valószínűleg ezt a pénzt soha nem fogja kifizetni senki.

És hogy mit vesztett a Cerberus? Semmit, hiszen tőlük független jogi személyiség volt a Remington. Amikor a cég profitot termelt, azt kivették belőle, amikor összeomlott, már rég messze jártak a romoktól.