Nyitottak, haverkodnak, és ennek már reklámértéke is van

Tíz évvel ezelőtt elég furcsán néztek a barátai Kéri Csabára, amikor előadta első ötletét a Haver Vagy nevű közösség megalapítására. Kéri Csaba akkor már tíz éve vezetett egy castingügynökséget, jól élt, de új kihívást keresett. Az foglalkoztatta, hogyan lehet igazi találkozásokat és ismeretségeket összehozni. Tíz év elteltével 23 ezer tagja van a Haver Vagynak, amit igen nehéz egy szóval leírni: nem szekta, nem klub, nem társkereső, csak nyitott és jó fej emberek közössége, és mindez már gazdasági vállalkozásként is jól jövedelmez.

A szombaton 10 éves alapítását ünneplő Haver Vagy ötlete a régi Sziget-érzésből táplálkozik. Kéri Csaba 2009-ben sokadszor élte át, hogy egy hétre több tízezer nyitott, barátkozó, elfogadó ember gyűlik össze a Szigeten. "A Szigeten teljesen hétköznapi dolog, hogy odaülsz egy teljesen ismeretlen ember asztalához, és elkezdtek beszélgetni egymással. Azt nem értettem, hogy ez miért csak egy hétig van. Miért nem lehet egész évben így?"

Kéri Csaba először egy klub megalapításában gondolkodott, amelynek magját tágabb baráti köre alkotta. Az első Haver Vagy-találkozókra még a barátok ajánlották be az ő barátaikat, így kezdett el bővülni a közösség. Találkozókat, programokat, közös kirándulásokat, nyaralásokat szerveztek. Az egyetlen feltétel az volt, hogy nyitott és elfogadó emberek találkozzanak egymással. Később a kör évente 1000-2000 taggal bővült, meg is szüntették a beajánlásos, zárt rendszert. Rájöttek ugyanis arra, hogy a jó programok szűrik meg és terelik egy helyre az embereket. Ez így működik a Szigeten, és így működött néhány azóta megszűnt kultikus budapesti szórakozóhelyen is, például a Rác kertben: ha az ember odament, tudta, hogy hozzá hasonló emberekkel találkozik.

A Haver Vagy megalapításában az a generációs váltás is szerepet játszott, amit mindenki ismer, aki a húszas éveiből átlép a harminc pluszosba. A baráti társaságok szétesnek vagy bezárulnak, sokan családot alapítanak, mások a munkába, karrierépítésbe temetkeznek, de sok olyan ember marad, aki ekkor is igényelné a nyitott társaságokat, ahol lehet új ismeretségeket kötni. Nincs ebben semmi nagy találmány, a Haver Vagy-találkozókra is párok és egyedülállók mennek, és mindenki arra használhatja ezeket az alkalmakat, amire akarja: együttlétekre, elmélyült beszélgetésekre, bulizásra, akinek pedig úgy tetszik, az pasizásra, csajozásra.

A Haver Vagy a tagoknak hetente ajánl találkozási lehetőségeket új szórakozóhelyek megnyitásakor, szerveznek étel- és borkóstolókat, előadássorozatokat magyar sikersztorikról, érdekes emberekről vagy éppen párkapcsolati kérdésekről. A kirándulások mellett ma már évente 5 külföldi utazást is szerveznek vagy pszichológiai tábort tartanak Almási Kittivel. Ezeknek az alkalmaknak is kialakul persze egy idő után az állandó köre. Ennek elkerülésére tudatosan szerveznek "klikkesedésmentes bulikat" is, ahol az érkezőket négyfős asztalokhoz sorolják be, majd 30 percenként újra sorsolják a helyeket, hogy a vadidegen emberek is szóba álljanak egymással, hiszen bárkiben ott lehet az, ami a másik számára értékes és érdekes. 

A legtöbb kívülálló emiatt egyfajta offline társkeresőnek gondolja a Haver Vagyot. Kéri Csaba erre azt mondja: "épp akkora baj lenne, ha ezeket az alkalmakat nem használnák társkeresésre, mintha csak társkeresésre használnák őket". A Haver Vagy abban mindenesetre komoly alternatívát tud nyújtani a mai világban, hogy sokan eleve már csak online próbálnak meg párt találni maguknak, a barátság illúzióját a Facebookon és az Instagrammon érkező lájkok jelentik számukra, miközben a pesti éjszakában elég nehéz úgy ismerkedni, hogy sok ember már önmagával sem áll szóba, annyira készen van, mondja Kéri Csaba. 

A Haver Vagy szervezésébe éveken át nagyon sok munkát kellett beletenni, amikor semmilyen komolyabb bevételt nem termelt. Mostanra már üzleti vállalkozásnak sem utolsó: jól mobilizálható fogyasztói csoportként és egyfajta offline influenszer körként is üzemel. A tagok nagy része harmincas, jó vásárlóerőt képviselő fiatal, de miután nyitott közösségről van szó, bőven előfordul itt a kéményseprőtől kezdve a főorvosig mindenki.

Ma már az a helyzet, hogy az újonnan nyíló szórakozóhelyek fordulnak a Haver Vagyhoz, és kérik, hogy rendezzenek náluk bulit. A meghirdetett "premier előtti" alkalmakra szinte mindig összejön 300-400 ember, akik az 1000-1500 forintos belépőt nem is a szórakozóhelynek, hanem a Haver Vagynak fizetik ki szervezési díjként, emellett szponzorációs bevételeik is vannak. A közösség ezután elviszi, megsokszorozza az új helyek hírét, így van közvetlen reklámereje a Haver Vagynak.

Az elmúlt években közel 50 olyan új hely nyílt Budapesten, amely Haver Vagy bulival indított, köztük olyan mára bejáratott helyszínek is, mint a Budapest Park, az Akvárium, az Ötkert vagy a Fröccsterasz. Ez az üzleti modell mások figyelmét is felkeltette, mert szinte minden évben megpróbál valaki hasonló közösséget létrehozni - nem nagy sikerrel. Kéri Csaba távlati tervei szerint később szeretne hasonló projektet indítani vidéken, külön szervezetet alapítana az 50 feletti generációnak, és akár külföld felé is nyitna.

Kéri Csaba külön kiemelte, hogy fontos karitatív tevékenységet is végeznek. Nemrég egy hét alatt összegyűjtöttek 500 ezer forintot egy Crohn-beteg kislány kezelésének folytatásához, de rendszeresen visznek adományokat Böjte Csaba egyik erdélyi gyermekotthonának is. Politikával egyáltalán nem foglalkoznak, mert Kéri Csaba szerint az méreg az emberi kapcsolatokra, ők pedig azt keresik, ami az embereket összeköti.

A Haver Vagy által nyújtott igazi találkozások jelentősége ebből a szempontból viszont nagyon is foglalkoztatja az alapítót, aki szerint nem lehet a látszat alapján megítélni senkit, sokkal jobb dolog megismerni őt. "Olyat még nem láttam, hogy két ellenkező politikai nézetű ember leül egymással vitázni, majd az egyik úgy áll fel, hogy igazad van, barátom, meggyőztél. Olyat se láttam még, hogy valakit egy előadással vagy fenyegetéssel le lehet szoktatni a rasszizmusról. Azt viszont magam láttam, hogy amikor Böjte Csabához vittünk adományokat, akkor az odaúton az egyik barátunk azt mondta, biztos sok cigánygyerek lesz ott és ő nem szereti a cigányokat. Aztán amikor odaértünk, minden gyerek kiválasztott magának valakit. Őt egy cigány kisfiú választotta, és három napig el sem engedte a kezét. Amikor visszafelé jöttünk, ránéztem és ő csak annyit mondott: Isten mindig tanít valamit." 

(Borítókép: Facebook / Haver vagy / Vanik Zoltán)