Ukrajna ismét választ, az oligarchák már fenekednek

Az új ukrán köztársasági elnök, Volodimir Zelenszkij gyorsan berobbant az ukrán politikai élet sűrűjébe. Távozásra bírta a védelmi minisztert, a titkosszolgálat vezetőjét és immár Volodimir Hrojszman ukrán kormányfőt is.

Feloszlatta a parlamentet is, és ezek után minden bizonnyal júliusban előrehozott választást tarthatnak Ukrajnában. Októberben amúgy is választást rendeztek volna, de ez az attak kicsit meggyorsította a folyamatokat.

A Majdan hősei

A politikai földindulás így pár mondatban nagyon gördülékenynek tűnik, de valójában hatalmas taktikázás és harc zajlott az elmúlt napokban. Ukrajnát a 2014-es, a Majdan térről induló fordulat után nyugatbarát, erősen nacionalista elit vezette. Zelenszkij azért tudta feloszlatni a parlamentet, mert a két vezető erő, Petro Porosenko megbukott elnök pártja és egy azóta eljelentéktelenedett Népfront nevű formáció formálisan soha sem kötött koalíciós megállapodást.

Ettől függetlenül a kormányerők makacskodhattak volna, jogi lépéseket kezdeményezhettek volna, de vélhetően megértették, hogy amennyiben sikertelen kormányzásuk után keresztbe feküdnek Zelenszkijnek, azzal csak a népszerűségét növelik. Zelenszkijnek valójában még pártja, politikustársai sincsenek, mégis az elnökké választása után felvett első közvélemény-kutatás szerint, a saját tévéshow-járól elnevezett „A nép szolgája” formáció megnyerné ma a választást.

Ha Ukrajna ugyanis ma választana, akkor a következő sorrend alakulna ki, az egyszerűség kedvéért a pártokat nem a nevükkel, inkább a meghatározó politikussal és a párt irányultságával írtuk le:

• 40 százalék - Volodimir Zelenszkij frissen megválasztott elnök még szinte nem is létező pártja,
• 11 százalék - Viktor Medvedcsuk, az egyetlen nyíltan oroszbarát párttal,
• 11 százalék - Petro Porosenko volt elnök és nyugatbarát, nyugat-ukrán támogatói,
• 9 százalék Julija Tyimosenko volt miniszterelnök és erősen demagóg formációja.
• 5 százalék - Igor Smesko volt kémfőnök, aki leginkább Leonyid Kucsma, az 1994 és 2005 között regnáló elnök híveit fogja össze,
• 5 százalék – Amatolij Hricenko volt védelmi miniszter, aki a fegyverviselés legalizálásáért küzd,
• 1 százalék - Szvjatoszlav Vakarcsuk rocksztár, az Okean Elzi ukrán zenekar frontemberének pártja

Porosenko a gáz miatt bukott el

Az ukrán elnökválasztás, bármennyire is furcsa ez egy polgárháborús, háborús országban, alapvetően a gazdasági helyzetről szólt. A Majdan győzelme után Ukrajna elkergette az oroszbarátnak tartott Viktor Janukovics elnököt, és elkezdett mindenben a Nyugat kottájából, elsősorban az IMF kézikönyvéből játszani. Utóbbiban azonban olyan elemek szerepeltek, amely egy döbbenetesen szegény, nagyon korrupt és dotált energiaárakkal jellemezhető országban több mint veszélyes volt.

Ezek a pontok:

• az állam szerepének visszaszorítása,
• az oroszfüggés csökkentése,
• piaci energiaárak.

A baj csak az, hogy amikor egy országban az állam biztosította a megélhetést, az oktatást, az egészségügyet, az energiaellátást, akkor a hirtelen bevezetett piaci árak nagyon gyorsan és váratlanul alakították át az emberek életét. Porosenko elnöksége alatt a gáz hétszeresére, az áram háromszorosára drágult.

Zelenszkij most népszerű

Az előd, Petro Porosenko bukása így érthető, hiszen a lakosság rettenetes körülmények közepette élt, a legtöbb ukrán minden energiáját felemésztette, hogy ne fagyjon meg. A konfliktus miatt ráadásul Ukrajna nem közvetlenül Oroszországtól vette a gázt, hanem ugyanazt a gázt, a nyugati közvetítők felára miatt drágábban szerezte be.

Az elnök a borzalmas megélhetési nehézségek mellett csak a nacionalista kártya kijátszásában bízhatott, ilyen volt

• az ukrán nyelvtörvény,
• a saját, ukrán ortodox egyház megalapítása
• és a folyamatos keleti háború.

Zelenszkij új hangot ütött meg, nem a nacionalizmusra, a népek megosztottságára játszott első beszédeiben, hanem az emberek felé megértő volt, az ukránokhoz ukránul, az orosz ajkúakhoz oroszul szólt, és némileg populistán, csak a politikai elittel keménykedett beszédeiben.

Ez biztosan jobb tónus, de az emberek számára most nem a békítés és a buksisimogatás a legfontosabb, hanem a gázhelyzet kezelése, mert a rossz minőségű fűtési rendszerek pazarló fogyasztása és a hideg tél miatt az előző fűtési szezonban nem csak a nyugdíjasok, de sokszor a munkavállalók is

Most meleg van, de fél év és megint itt van a probléma. És akkor már Zelenszkij lesz a felelős.

Erős ellenfelei lesznek

Csakhogy amennyiben Zelenszkij a gázpiaccal szeretne kezdeni valamit, igazán kemény ellenfelei lesznek, elsősorban a szabályozók (a versenyhivatal és az energiahivatal) élén kell változást elérnie, mert itt Petro Porosenko és a leggazdagabb ukrán, Rinat Ahmetov emberei ülnek.

Róla még sok szó lesz, de elég egyelőre talán annyi, hogy a donyecki dollármilliárdos az ukrán energiapiac többségét, a széntermelésnek egyenesen a 95 százalékát fogja.

De mit tehet egyáltalán Zelenszkij? Ukrajna vélhetően most az az ország, ahol valóban némi populizmussal, kifejezetten „orbáni intézkedésekre” lenne szükség, vagyis adósság-átalakításra, önfinanszírozási programra és rezsicsökkentett gáz- és villanyárakra.

Természetesen a korábbi dotált árakhoz képest ez is magasabb árakat jelent, de a hétszeres, vagyis a teljesen piaci ár sok volt ennek az országnak. Az IMF-hitel és az ahhoz megfogalmazott nyugati előírások tényleg vállalhatatlan terheket jelentettek. Különösen az lehetett a lakosságnak bosszantó, hogy a politikai konfliktus miatt a lakosság fizetett 30 százalékos felárat azért, hogy az orosz gáz kerülővel érkezzen.

Ütni fogják

Zelenszkij azonban nincsen könnyű helyzetben, mert ő az ukrán választókat leszámítva mindenkinek rossz.

• Az elmúlt öt év nyertesei, vagyis a kijevi, galíciai nyugat-ukrán nacionalista elit ádáz ellenségként tekint rá és mindenben ellene fog menni,
• Oroszország egyáltalán nem kedveli, mert egy orosz nyelvű, de öntudatos ukrán politikát folytató elnök számára értelmezhetetlen,
• a Nyugat pedig még nem igazán érti őt, de semmiképpen sem boldog, hogy gellert kapott az az út, amit az EU Porosenkóval képzelt el.

Egyedül az ukrán nép szempontjából érthető a választás, hiszen a szavazók olyan jelöltet választottak, aki nem az oligarchák embere, bár a műsorát adó tévécsatornát birtokló Ihor Kolomojszkij oligarchával őt is szoros kapcsolatba hozzák, ért az emberek nyelvén és még nem érheti korrupciós vád, hiszen döntéshozó pozíció híján, ő nem használhatta ki a nacionalista felbuzdulásokat fegyvervásárlási korrupcióra.

Gázjövő

Ukrajna legnagyobb gondja tehát az energiapiac, és a kialakult helyzet extra keveréke az önsorsrontás különböző válfajainak.

Miután Ukrajna hírhedten megbízhatatlan partner volt az olaj- és gázszállításban Oroszország számára (értsd rekord drága transzferdíjak mellett még ipari mértékben loptak is), eléggé érthető volt, hogy az oroszok máson sem dolgoztak az elmúlt években, mint Ukrajna elkerülésén.

Az Északi Áramlat elnevezésű kerülőútból egy már megépült, egy másik pedig épül Oroszország és Németország között. Az már a sors fintora, hogy most egy orosz–ukrán közeledés az oroszoknak is hirtelen érdeke lett, mert az Északi Áramlat 2 legalább egy évvel kitolódik.

Kedves ukránok, ne legyetek teljesen hülyék!

Ennek ellenére Ukrajna és Oroszország továbbra is gőzerővel szívatja egymást. 2017-ben a nagy orosz és ukrán cégek gázszerződéséhez megválasztott különbíróság, egy stockholmi választott bíróság, amely többségében a Naftogaz ukrán gázvállalatnak adott igazat az orosz Gazprommal szemben, de egy arbitral awardban (választott bírósági határozatban) felszólította Ukrajnát, hogy közvetlenül vegyen gázt Oroszországtól, ne indokolatlan felárral, kerülő úton. A határozatot a felek nem tartják be.

Mindenesetre a határozat hatalmas kritikája volt annak a politikai „sikernek”, miszerint hurrá, Ukrajna csökkentette az energiafüggését Oroszországtól.

Ám egy háborús helyzetben Zelenszkij játéktere is nagyon szűk, hiszen ha például rendezné az orosz–ukrán gázszállításokat, akkor hiába mentene meg sok pénzt a népének, de biztosan megkapná azokat a támadásokat, hogy

lám megválasztottunk megint egy oroszt, és megint visszajátszotta az energiaüzletet Oroszországnak.”

És az oligarchák

Az ukrán politikában mindig kiemelt szerepe van a pártokat alapító, a parlamentbe is beülő oligarcháknak. A rendkívül furcsa ukrán belpolitikában az elmúlt években Porosenko támogatói a nyugati nacionalisták voltak, akik sem az oligarchákat nem kedvelik, sem a keletieket. Porosenko viszont, aki maga is egy oligarcha, éppen a Putyin-barát keleti oligarchákkal szövetkezett.

Elsősorban Rinat Ahmetov és Viktor Medvedcsuk oligarchákkal. A leggazdagabb ukrán, Rinat Ahmetov, Donyeck ura egykoron Európa öt leggazdagabb embere közé számított, 15-20 milliárd dolláros vagyonnal rendelkezett. A szénbányász családból származó tatár nemzetiségű Ahmetov fénykorában rengeteg nyersanyaggal, szénnel, acéllal, energetikával, kereskedelemmel, távközléssel, médiával és biztosításokkal foglalkozó céget fogott össze a System Capital Management (SCM) nevű holdingjában.

Mivel Kelet-Európában általában az igazi gazdagságot a foci jelképezi, talán Ahmetovra is az a legjellemzőbb, hogy a rengeteg brazil focistát is alkalmazó Sahtar Donyeck, Ahmetov klubja 2009-ben még UEFA (ma EL) kupát is nyert Ukrajnának. A nemzeti bajnokságban pedig határozottan átvette a domináns pozíciót a Dinamo Kijevtől.

Ahmetov élete amúgy tele van zavaros ügylettel, bár büntetőügyben soha nem ítélték el, minden rendszerben jól futott hazájában, és még a róla külföldön megjelent negatív cikkeket is komoly, nyugat-európai stábbal figyeltette és ha kellett, perelte. Mivel érdekeltségei alapvetően Donyeck és Luganszk térségéhez kötődtek, így öt éve, amikor a polgárháború feldúlta a térség városait, vagyona tizedére, 1-2 milliárd dollárra apadt.

Bár megvádolták azzal, hogy az orosz nyelvű felkelőket támogatta, ezt ő mindig tagadta, és elmondása szerint csak a sokat szenvedett civileknek segített élelmezéssel, költöztetéssel. Állítását leginkább az hitelesítette, hogy végül a frissen kikiáltott kis szakadár államocskák több vagyonelemét is elvették. Ahmetov ezen sokat bukott, de jól sakkozott, mert azon viszont sokat nyert, hogy jó fiú maradt az ukrán politika szemében.

A nagy visszatérés

A sok ambiciózus és gátlástalan üzletember közül azonban nem azért emelkednek ki a „csúcsragadozók”, mert könnyen feladják, hagyják magukat eltiporni. A korábban oroszbarátnak tartott két oligarcha, Ahmetov, valamint az ukrán médiában csak „Putyin komájának” nevezett Viktor Medvedcsuk lettek ugyanis később

A jogász, politikus, üzletember Medvedcsuk vagyona egy nagyságrenddel kisebb, mint Ahmetovnak, de ma ő vezeti a legmeghatározóbb pro-orosz politikai formációt, és az Európai Tanács egy felmérése szerint az ő tévéadója volt a legpozitívabb az ukrán nacionalista Porosenko működését illetően. Hiába az üzleti kapcsolatok fontosak, így történhetett, hogy Medvedcsuk adója még a Porosenko-féle közszolgálati tévénél is lelkesebben éltette a korábbi elnök intézkedéseit.

4 milliárd dollár szénből

A Forbes friss listája szerint Ahmetov 2016 és 2019 között 2 milliárd dollárról, 6 milliárd dollárra gazdagodhatott, pedig a szénbányáit a háború során elárasztotta a víz, rengeteg üzeme felégett, de mégis a szénpiaci kapcsolatai miatt ő lett az energiaárak robbanásának haszonélvezője.

Hogyan lehetett Európa legszegényebb országában évente dollármilliárdokat keresni? A kérdés nem költői túlzás, mert a legfrissebb IMF-adatok szerint Európában már Albánia, Koszovó, Bosznia és Hercegovina és Moldova is gazdagabb, mint Ukrajna.

A válasz nem egyértelmű, jó orosz és jó ukrán kapcsolatok, state capture, a megfelelő kapacitások birtoklása. Ám Ahmetov gazdagodása önmagában is a Porosenko-féle nemzeti kormányzás kudarca. Hamarosan választások jönnek, és Ukrajna fő kérdése ugyanaz most is, mint a függetlenedés óta minden alkalommal. Lesz-e szándék és képesség úgy vezetni az országot, hogy a népnek is jobb legyen, ne csak az oligarcháknak?