Hiába minden igyekezet, Kolumbiában annyi kokaint termelnek, mint még soha

Ha Donald Trump mérges, az az USA-val bármilyen kapcsolatot ápoló kisebb országoknak sosem jelent semmi jót. Ugyanis ha Trump mérges, akkor nincs az a szakértő vagy politikai tanácsadó, aki lebeszélné arról, hogy egyik napról a másikra felmondjon valamilyen fontos államközi szerződést vagy bejelentse, hogy holnaptól leállítja a segélyezést egyik vagy másik országba.

Ez történt három közép-amerikai állammal, amelyek Trump szerint nem tettek eleget a bevándorlás megfékezésében, és amelyektől Trump megvonta a segélyeket. És ez várhat nemsokára Kolumbiára is, amely Trump szerint nem tesz eleget a kokaintermelés és export visszafogásáért. Az amerikai elnöknek pedig annyiban biztos igaza van, hogy

A dél-amerikai ország évente 1400 tonna kokain előállításához elég kokacserjét termel, többet, mint  a másik két nagy kokainexportőr, Peru és Bolívia együttvéve, így a világ kokainkészletének 70 százaléka Kolumbiából származik. Ennek a legnagyobb része pedig az Egyesült Államokba, Európában köt ki.

Pedig a kormány sok mindent megtesz, hogy visszavágja a termelést, katonák rendszeresen számolnak fel ültetvényeket, a parasztok pedig állami támogatást kapnak, hogy a kokacserje helyett avokádót, kakaót vagy valami más, legális növényt termesszenek a dzsungel szélén. Ennek ellenére viszont a kokatermesztés új reneszánszát éli. Ennek pedig látszólag pofon egyszerű gazdasági okai vannak.

A szegény kokatermelő panasza

Az Economist nemrég Kolumbiában járt, hogy megnézze, mi a helyzet ott, ahol a kokain termelői lánca kezdődik, a dzsungelben. Az ország középső részén sok termelő élt abból évtizedekig, hogy kokacserjét termesztett, a leveleket a helyszínen, amolyan sufnilaborokban pasztává dolgozta át, amiket a drogkereskedelmet kontrolláló erők szépen elvittek, hogy aztán kokaint csináljanak belőle és exportálják.

Azon a környéken, ahol az Economist járt, ez az erő a FARC, vagyis a Kolumbiai Forradalmi Fegyveres Erők nevű marxista csoport volt, amely több mint 50 éven át vívott háborút a kolumbiai kormány és szélsőjobboldali milíciák ellen, ezt a háborút pedig nagyrészt kokain-csempészetből finanszírozta.

A kormány viszont 2016-ban történelmi jelentőségű lépéssel békét kötött a FARC-cal. Ennek részeként pedig a FARC felügyelete alatti területen élő parasztokkal is békét kötött, aminek részeként már nemcsak kitépkedték vagy gyomirtóval szőnyegbombázták a kokaültetvényeket, de segítséget is nyújtanak, hogy legyen mit termelni a koka helyett. A termelők esetenként akár havi egymillió peso, vagyis nagyjából 90 ezer forint támogatást kapnak, hogy avokádót, kukoricát, maracuját vagy banánt termesszenek. A támogatásért pedig hosszú sorokban állnak a termelők, eddig 41 ezren jelentkeztek be a segélyre.

A koka egy tökéletes növény ahhoz, hogy az isten háta mögötti helyeken termesszék: nem elég, hogy óriási rá a kereslet és mivel illegális, ezért elég drága is, így viszonylag kis területen nagy profittal lehet termelni, de, ami talán a legfontosabb, nem kellenek utak ahhoz, hogy eljusson a földekről a feldolgozókhoz. Ahogy már erről szó volt, a termelők a koka levelét ott, a helyszínen felaprítják, kádakban vagy hordókban vegyszerekkel kezelik, amíg egy barna massza nem lesz belőle.

Ezt a barna masszát pedig aztán tipikusan hátizsákokban, az erdei ösvényeken vitték el a termelést összefogó drogkartelhez vagy éppen a FARC-hoz, hogy aztán azok valahol kokainná finomítsák a cuccot. Ez pedig borzasztó praktikus, ugyanis azokon a szegény, mindentől messze lévő területeken, ahol a kokatermelés a gazdaság alapja, nincsenek használható utak, ahol el lehetne szállítani a terményt. És fordítva, amiért nagyjából hiányzik az állami infrastruktúra, a helyiek kb. semmi másból nem tudnak megélni, mint abból, hogy kokát termesztenek.

A legális terményekkel így sok kolumbiai parasztnak nem jön ki a matek. Ahogy a Vox riporterének magyarázta egy termelő, egy zsák maniókát 3-4000 pesoért tud eladni, de már az nagyjából 3000 pesoba kerül, hogy elszállítsa a piacra az árut, és akkor még nem fizetett egy fityinget sem a betakarításban és csomagolásban résztvevő munkásoknak, nem vett növényvédő szereket, stb.

Ezek után pedig semmi profit nem marad. Egy másik termelő őedig arról panaszkodik, hogy hiába szüretel 80 ezer ananászt, ha abból úgy ötezret tud rendesen piacra juttatni és eladni, a többit pedig kidobja. Az Economistnak nyilatkozó paraszt pedig azt mondta, hogy ő egyedül a marhatenyésztésen lát egy kis profitot, mert a marháknak van lábuk, amivel elmennek a piacra.

Éppen ezért pedig sok termelő úgy érzi, hogy miközben ők betartják az ígéretüket, és nem termelnek kokát, a kormány nem tartja be az alku rá eső részét, hogy tényleg biztosítsa, hogy a termelők meg tudnak élni. Sokan pedig már feladták és újra a kokaincsempészeknek termesztik az árut.

Trump bácsi mérges

Persze ahhoz, hogy ilyen fejlesztéseket akkor tud végrehajtani a kormány, ha van rá pénze, ebben pedig nagyon nagy mértékben támaszkodik egyrészt külföldi, például amerikai segélyekre és nemzetközi intézményektől lekért hitelekre. Az Egyesült Államoktól idén 418 millió dollár támogatást kapott, nagyrészt azért, mert a kormány megígérte, hogy segít a drog elleni háborúban, a jövő évi amerikai költségvetési javaslatokban pedig ennél valamivel több, 457 millió dollár szerepel. Ivan Duque kolumbiai elnök kormánya pedig 1,6 milliárd dollár hitelt szeretne jövőre olyan multilaterális intézményektől kérni, mint a Világbank és az IMF.

Az amerikai elnök már évek óta azzal fenyegetőzik, hogy visszavonja Kolumbia “igazolt” partneri státuszát a drog elleni háborúban, ami után a Kongresszus nem szavazhatna meg segélyt az országnak, az amerikai küldöttek pedig automatikusan leszavaznák Kolumbia hitelkérelmeit a Világbankban és az IMF-ben. Kolumbia járt már így, az 90-es években, amikor nemcsak az ország került pária státuszba, de az aktuális elnököt, Ernesto Sampert ki is tiltották az USA-ból, miután kiderült, hogy drogbárók finanszírozták a kampányát.

Az amerikai kormány, Mike Pompeo külügyminiszteren keresztül azt sürgeti, hogy Kolumbia térjen vissza ahhoz a taktikához, ami már működött korábban, vagyis szőnyegbombázza a kokaföldeket gyomirtóval. Ez tényleg hatékony volt, olyannyira, hogy 2000 és 2012 között 70 százalékkal visszaesett a kokatermesztés az országban, aminek hatására Peru egy időben átvette a vezetést kokainexportban.

Csakhogy ennek egyéb káros hatásai voltak. A program részeként a kokaültetvényeket glifozáttal permetezték repülőgépekről, az amerikai Monsanto vállalat által kifejlesztett gyomirtó viszont nemcsak a kokain alapanyagát irtotta ki, de a már, nem illegálisan termesztett növényeket is, no meg a környező őserdőt. Ráadásul az ENSZ egészségügyi szervezete, a WHO megállapította, hogy a glifozát valószínűleg rákkeltő, így nem annyira baráti, ha egy kormány ezzel locsolja a lakosságot. A kolumbiai vezetés az alkotmánybíróság döntésének hatására le is állt ezzel 2015-ben.

Márpedig úgy néz ki, hogy más megoldás nem marad Duque kezében, mint hogy potenciálisan rákkeltő vegyszerrel permetezzen, hogy ne haragítsa magára az amerikai kormányt. Pompeo nemrég azt nyilatkozta, hogy a permetezés nagyon fontos eszköz, amelyek a kolumbiaiaknak ki kellene használnia. Duque pedig helyeselt. Viszont ez is nagyon drága mulatság: ahhoz, hogy egy hektárral visszavágják a koka termelését, ahhoz a Dejusticia nevű amerikai agytröszt szerint úgy 32 hektárt kell lepermetezni, ami úgy 25 ezer dollárba kerül. Ráadásul azt a a problémát sem oldja meg, ami - az óriási keresleten kívül - újra és újra csúcsra járatja a kokaintermelést, hogy sok szegény kolumbiai parasztnak nincs túl sok alternatívája.

(Borítókép: Kokacserje leveleit szedik le helyi farmerek a kolumbiai Vereda La Heroica faluban 2016. december 28-án. Fotó: Kaveh Kazemi / Getty Images Hungary)