Túl sok a biztosító, mégsem adja fel senki

A hazai biztosítói szektor nagyon csalóka. Egy kicsi országhoz képest irgalmatlanul sok biztosító működik az országban. A Deloitte iparági tanulmánya szerint

és mivel Magyarországon a mai napig teljesen elkülönül az életbiztosítói és a nem-életbiztosítói szegmens, úgy is fogalmazhatunk, hogy van 4 csak életbiztosító, 7 csak a nem-élet üzletágban tevékeny ház és 13 vegyes, vagyis mindkét ágban aktív intézmény.

Azt mondtuk, hogy mindez irgalmatlanul sok, de valójában egyáltalán nem egyedi, mert a nálunk sokkal kisebb biztosítói piaccal rendelkező Bulgáriában 31 cég, a nálunk már nagyobb lengyel piacon 44 biztosító aktív.

Valami olyasmi történt, hogy az ígéretes kelet-közép-európai piacokra mindenki beszaladt a rendszerváltásnál, de elmenni már nem is olyan egyszerű. Vannak kötelezettségek, a helyi cégvezetők pedig a „show must go on”-t dúdolják, vagyis abban érdekeltek, hogy döcögjön tovább az üzletmenet.

A PZU és a többiek

Érdekes a régió 12 országának az összevetése. Jelen esetben ez a 12 piac a visegrádi négyek, a Baltikum három országa, valamint a román, a bolgár, a szerb, a horvát és a szlovén piac.

A lengyel, állami hátterű piacvezető, a PZU annyira nagy a hazájában, hogy egy picike lett leányvállalattal kiegészülve, úgy a régió legnagyobb biztosítója, hogy máshol nincs is jelen. A második Vienna Insurance Group pedig úgy szorult a második helyre, hogy ő minden országban jelen van, nálunk sokáig egyenesen három biztosítóval működött, igaz ők legalább valóban megkezdték a cikkünk által hiányolt integrációt, még ha csak házon belül is rakták össze az union, a VIG és az Erste biztosítókat. De a lista további éllovasai, a Generali, az Allianz, az Uniqa és a Münich RE viszontbiztosító is 8-9 helyen ott van.

Jó, vagy rossz üzlet a régiónkban a biztosítás?

Látszólag jó, de annyira azért mégsem jó. Van növekedés, de a nettó 7-8 százalék ebben az iparban inkább csak stagnálás, és sok helyen effektíve már apad a díjbevétel.

A magyar piac az erősebbek közül van, mert a gazdaság gyorsan növekszik, és ilyenkor a biztosítói szektor is nagyon hasít. A tapasztalat az, hogy a szegmens multiplikatíven tükrözi a fő irányokat. Ha kezd megállni a gazdasági növekedés, akkor az emberek, de a cégek is elsőként a biztosítási összegeken fognak.

Ha pedig beindul a növekedés, a lakosság autót, új ingatlant vesz, ilyenkor a biztosításokra is több jut. A magyar biztosítói szakma most tehát felívelő szakaszban van, és valóban már 1000 milliárd forint feletti az éves összesített díjbevétel, és a 2017-eshez képest 8 százalékos tavalyi díjbevétel-emelkedéssel párhuzamosan a szakma nyereséghányada is jelentősen megnőtt.

ha nagyobb a díjbevétel, ahhoz arányaiban kiszámíthatóan kevesebb költség párosul a hr-rel, compliance-szel, joggal, szervezet-működtetéssel.

Az ügynöki jutalék természetesen emelkedik, de azt mindig örömmel fizetik a biztosítók. Mégis a 10 százalék feletti résszel bíró magyar csoportok (Generali, Allianz, Aegon, Groupama) köszönik jól vannak, a kisebbek azért elég kicsik, jelenlétük nem feltétlenül indokolt a piacon.

A konszolidáció segítene

Mindenképpen indokolt lenne tehát egy biztosítópiaci konszolidáció, és az is látszik, hogy a vevők inkább a nem-élet portfóliókat keresik" – mondja Mérth Balázs, a Deloitte szakembere.

A kelet-közép-európai biztosítói piac ugyan országonként eltérő, de a több országban felbukkanó visszatérő szereplők, vagyis az osztrák VIG és Uniqa, a német Allianz, a holland Aegon, vagy az olasz Generali elkötelezettsége nem lehet kérdéses, míg a magyar piacon ilyen kiemelt szereplő még a francia Groupama, amely elsősorban az OTP-hez fűződő viszonya miatt egyelőre megkerülhetetlen játékos.

Ők külön-külön is erősek a nem-élet, vagy az összesített biztosítói piacon, míg az NN-csoport azért érdemel említést, mert ő ugyan csak életbiztosításokkal foglalkozik, abból viszont itthon egyenesen piacvezető.

Gyakori felállás

Ez a piaci kép, vagyis az, hogy 5-6 erős játékos verseng az ügyfelek kegyeiért, eléggé bevett a régióban, de az ügyfelek szempontjából az már egyáltalán nem hasznos, ha 24 cég mozog a piacon, mert árszintemelő, ha ennyi társaság alakítja ki külön-külön a költséges vállalati osztályokat, mert

De ki menjen el? Vannak ugyan már olyanok (a francia AXA, az amerikai AIG, vagy a német Münich RE), amelyek portfóliót tisztíthatnak a régióban, de még mindig akadnak új belépők, mint a kanadai Fairfax, amely megvette az egykori AIG-portfóliót.

Vannak azért tranzakciók

A Deloitte szakemberei szerint ez a piaci felállás nagyon is további portfólió-koncentrációért kiált, és az elmúlt három évben a vizsgált 12 országban történt is 51 tranzakció, főleg a, lengyel, a cseh, a magyar, illetve a román piacon.

A tranzakciós tanácsadók ma már sokszor inkább biztosítókkal foglalkoznak és nem bankokkal, de mégis nagyon lassú a folyamat. Részben azért, mert a biztosítók piaca sokkal kevésbé egységes, mint például a bankoké, ezért a problémák is eltérőek. Ha nem kifejezetten a régióra fókuszálunk, hanem egész Európára, látható, hogy

• Magyarországon az alacsony kötelező díjak vittek anomáliát a piacra,
• Németországban a legnagyobb probléma, hogy a magasabb hozamok idején garantált 3 százalékos hozammal adtak el termékeket, ezt ma már nehéz tartani.
• Spanyolországban a bankok és a biztosítók összenövése után speciális tőkemegfelelési trükközések kezdődtek az életbiztosításokkal.

Torz összkép

Az 51 regionális tranzakció nem kevés, ebből 5 Magyarországon történt, és mégis azt mondjuk, hogy nem indult el a konszolidáció? Igen, és ennek is több oka van. Ha két szereplő pusztán kicserélődik, az tranzakció, de nem konszolidáció, mert a szereplők száma nem változik (Fairfax lesz az AIG).

Még az sem feltétlenül erős konszolidáció, bár természetesen a szereplők számának csökkenése miatt annak tekinthető, ha bizonyos, korábban jobban elkülönülő, de egy csoportba tartozó osztrák biztosítók ( Erste, Union, VIG) szorosabbra fűzik az együttműködést.

Ha az MKB (a CIG felé), vagy az AXA (a VIG felé) kivonul, az már teljesen konszolidáció, de ilyen lépésből elég kevés van. Alapvetően van olykor egy kicsi összeborulás, ám amikor a gazdasági növekedés miatt mindenhol éppen kezd felépülni a nyereséges működés, akkor nincsen akkora nyomás a távozásra.

Keveseknek éri meg

Pedig valójában Magyarországon biztosítót működtetni csak keveseknek éri meg, és miközben az ügyfelek számára nincs jobb, mint az egészséges verseny, egy adott pont után ez megfordul.

Ha egy kis településen egy étterem van, akkor elég nehéz önmérsékletet teremteni a rántott hús árával, úgyis lesz egy-két szülinap, vagy lagzi, amit nem lehet elvinni, adjuk jó drágán. Ha 2-3 étterem is van a központban, akkor jó esetben kialakul a verseny, minőséggel és árral, a vevők kegyeiért.

Ám ha 10 vendéglő árválkodik, akkor az is felmerülhet, hogy

annyira nem jön be senki, hogy minden költségünket, a néhány véletlenül besodródó vendégen kell beszednünk, adjuk hát horroráron a szalontüdőt."