Amíg Dánia vonakodik Grönlanddal, Izland simán eladott egy szigetet

Komoly nemzetközi visszhangot váltott ki, hogy miután Donald Trump amerikai elnök lemondta dániai látogatását, Katrín Jakobsdóttir izlandi miniszterelnök is bejelentette, ő pedig nem lesz otthon, amikor Mike Pence amerikai alelnök Izlandra látogat.

Hivatalos magyarázat természetesen van, a politikusnő már korábban elígérkezett és fellép Malmőben, ahol beszédet mond az északi országok tanácsának kereskedelmi nagygyűlésén.

Mindez persze valóban így van, de azért a magánrepülőgépek világában nem tűnik lehetetlen feladatnak a két program összehangolása, így a nemzetközi sajtó arról ír, hogy a legendásan összetartó északi országok esetében könnyen lehet, hogy ez a lépés egyfajta északi szolidaritási lépés.

Az izlandi ellenzék mindenesetre nem boldog,  otthon is kritizálta a lépést, mondván, néhány nagyon fontos kérdésben (kereskedelmi háború, klímalépések) érdemes lenne megismerni az USA álláspontját és összehangolni az amerikai és az izlandi nézeteket.

Az már csak a sors pikantériája, hogy Izlandon éppen ezekben a napokban  lezárul egy, a Grönland esetéhez hasonló, féléves szigetértékesítési vita. Természetesen a két eset nehezen állítható párhuzamba: egy hatalmas és egy kicsike szigetről van szó, és az egyik esetben egyáltalán nincs, míg a másikban volt eladási szándék.

Az érdekes azonban az, hogy a mai napig, jogszabályi hiányosságok folytán, Izlandon nem lenne kizárt egy sziget értékesítése külföldi vevő felé. Majdnem ez is történt, de végül mégsem.

A Vigur sziget az Ísafjarðardjúp nevű fjord második legnagyobb szigete, 2 kilométer hosszú és fél kilométer széles. Ma a szigetre leginkább a juhtenyésztés jellemző, az is mindössze egyetlen családi gazdaságot jelent. Valaha egy Magnús Jónsson nevű gazdag állattenyésztő és irodalmikézirat-gyűjtő lakott itt, ő építette a sziget jelképét jelentő szélmalmot is.

A sziget mindenesetre népszerű és ma még szabadon látogatható, sok turista felkereste, és egy görög idegenforgalmi befektető érdeklődését is felkeltette. Végül azonban az eladó nem őt, hanem egy izlandi befektetőt választott, de a kibontakozott társadalmi vita miatt az izlandi politika megígérte, hogy a szigetek értékesíthetőségéről törvényt alkot, amelyet a világ legrégebbi parlamentje, a 930-ban alapított Alþingi már akár szeptemberben is tárgyalhat.