Orsolya
11 °C
26 °C
Index - In English In English Eng

Vége lehet a startupok aranykorának a harmincmilliárd dolláros lufi után

GettyImages-1167835716
2019.09.23. 16:30

Szerinted nincs ennél nagyobb gond a világon, amiről vitatkozhatnánk?

– így válaszolt még tavaly a WeWork alapítója, Adam Neumann a Wired újságírójának arra a kérdésre, hogy futott fel hirtelen a cég becsült értéke a piacon. 

Neumann mindig is igyekezett magát egy kifejezetten meggyőző, inspiratív menedzsernek beállítani, de a cég üzleti ügyeivel kapcsolatban nem csak a fenti esetben volt szűkszavú. Ekkorra a közösségi irodákkal foglalkozó WeWork becsült értéke már 20 milliárd dollár volt, a cégalapító pedig rengeteg helyen nyilatkozott büszkén cége küldetéséről, „a világ tudatosságának felemeléséről”.

Az inspiráló jelszó mögött idén nyárra sikerült egy akkora vállalatot összehozni a WeWork köré, hogy a mostanára tervezett elsődleges részvénykibocsátás, azaz IPO előtt 47 milliárd dollárra becsülték a The We Company cégcsoport értékét. Augusztus végére viszont olyan elemzések jelentek meg a cég pénzügyi helyzetéről,

amik a WeWork kockázati faktorát az ezredforduló dotkomlufijához mérték.

Innentől kezdve pedig nem volt megállás: a cég becsült értéke kevesebb mint harmadára esett vissza, emiatt pedig az IPO-t is el kellett halasztani. A WeWork ennek ellenére reméli, hogy papírjai már az év végén a tőzsdéken fognak forogni – egyes jelek viszont arra utalnak, hogy a mostani bukta miatt akár véget érhet a startupok felívelésének évek óta tartó trendje is.

Kilenc év után lassan mindenhol ott vannak

A WeWork története 2010-ben indult: a két alapító, Adam Neumann és Miguel McKelvey eladták részesedésüket egy zöld irodákkal foglalkozó korábbi vállalkozásukban, hogy egy közösségi irodatereket létrehozó céget alapítsanak. Első irodájukat New Yorkban nyitották meg dizájnos belső térrel és rengeteg kényelmi szolgáltatással. 

Az üzleti modelljük szerint a cég irodahelyiségeket bérel ki hosszú távra, majd azokat kipofozza, és bérbe adja rövid távra, akár egy-egy hónapra is.

Az irodaterekben lehet íróasztalos vagy asztal nélküli helyet is bérelni, de nagyobb csapatoknak vagy cégeknek kínálnak üvegfalakkal leválasztott szobákat is. Minden egyes irodát igyekeznek a helyi szokásoknak és preferenciáknak megfelelően kialakítani, a kávégépektől kezdve a menzákon át az enteriőrig.

Elsősorban a startuppereket és a fiatal vállalkozókat célozták meg az ötlettel, de mára az ügyfelek 24 százaléka nagyvállalatoktól érkezik: a Microsoft például a New York-i értékesítőit helyezte ki saját irodáiból a WeWork hipsztermunkahelyeire.

Az alapító Neumann pedig nem állt le a fejlesztésekkel, ugyanis The We Company néven egy egész cégcsoportot hozott létre az utóbbi években. WeLive néven kiadnak ún. „közösségi lakásokat”, egy másik leányvállalatukkal wellnessgyógyfürdőt és fitnesztermeket üzemeltetnek, sőt, WeGrow néven egy profit alapú iskolát alapított Neumann felesége azzal a céllal, hogy „tudatos vállalkozói szemléletet” hozzon az oktatásba. 

A legtöbb bevételt persze még mindig a WeWork hozza toronymagasan: a közösségi irodatereknek június végére már 527 ezer „felhasználója” volt, 528 helyszínen. Főleg olyan forgalmas nagyvárosokban nyíltak eddig az irodaterek, mint New York vagy London – ahol mára a brit kormányzat után ők a legnagyobb irodai térfoglalók a városban. 

Jelen vannak mind az öt kontinensen, a Guardian cikke szerint pedig további 169 irodatér nyitásával terveznek, ezek között pedig lesznek majd magyarországi helyszínek is:

az Index úgy értesült, hogy a cég már nyár óta tárgyal két iroda nyitásáról Budapesten, ezzel kapcsolatban viszont a WeWork itthoni partnere egyelőre nem akart nyilatkozni.

A cég sikerének egyik legfontosabb forrása sokak szerint maga az alapító volt: a Wired brit magazin reklámszerű címlapsztorit csinált Adam Neumannról, amiben bemutatta életútját és egész világszemléletét. Neumann pedig nem győzte adni az interjúkat magáról és a cégről, amihez olyan neves befektetőket vonzott, mint a JPMorgan Chase vagy a Goldman Sachs. 

Gyönyörű történet, de

Fontos viszont megemlíteni, hogy nem a WeWork az első és az egyetlen bérbevevő-bérbeadó modellre épülő vállalkozás: az évtizedek óta ingatlanokban utazó dollármilliárdos, Sam Zell is vesztett már pénzt egy hasonló befektetés miatt. Azóta pedig elmondása szerint csődöt mondott minden egyes olyan vállalkozás, ami csak bérlője és nem tulajdonosa volt az irodahelyiségeinek. 

Lehet ugyan érvelni azzal, hogy a szálloda- vagy a lakástulajdonosok is hasonló problémákkal néznek szembe, mint a WeWork, de Aswath Damodaran, a New York-i Egyetem pénzügyi professzora szerint a cég helyzete jóval összetettebb az elképesztő méretű növekedés, a speciális ügyfelek és a rövid távú irodabérlések miatt.

Utóbbi kettő összefüggése pedig egy válság esetén bedöntheti a céget is: az ügyfelek legnagyobb részét kitevő induló vállalkozások ugyanis az irodabérlésen tudnak a legtöbbet a leghamarabb spórolni. Erre pedig minden lehetőségük megvan a sokszor csak hónapokra szóló bérleti szerződések miatt.

Ha beüt a krach, ezek a bérlők az első adandó alkalommal hagynák ott a közösségi irodákat.

Ezeken túl pedig kockázati tényező a cégalapító Neumann maga is, aki pénzügyekről nem szívesen nyilatkozik, holott voltak furcsa ügyletei a céggel: a WeWork ugyan nem, de Neumann maga egyre több ingatlant vesz, amiket aztán kiad bérletbe a saját cégének. Emellett levédette a „We” szócskát mint cégnevet is, hogy aztán az erre vonatkozó használati jogokat megvegye tőle a saját cége 5,9 millió dollárért – később ezt a pénzt visszaadta a vállalatnak.

Mennyit is ér ez az egész?

A WeWork egyébként techcégként szokott hivatkozni magára, holott ez egy alapvetően ingatlanos vállalkozás, aminek a koncepcióját egyre többen másolják le. Az irodahipszteresítők között például ott van a világ legnagyobb irodacége, az itthon Regusként ismert IWG is, rajtuk kívül pedig rengeteg másik vállalkozás hajaz még Neumannék profiljára. 

Emiatt kritikusai szerint a cég nem is annyira innovatív, mint amekkorára dagasztotta az eddig körülötte kialakult hájp. A szerintük viszonylag kevés innováció mellé pedig iszonyatos pénzköltés társult: hiába hatalmas a cég bevétele, még annál is több a kiadása. A Portfolio összesítése szerint 2016-tól 2018-ig minden évben több mint duplájára nőtt a bevétel az előző évhez képest – viszont évről évre összehoztak egy közel azonos méretű veszteséget is. Az ütem pedig egyre nőtt: míg 2016-ban a 436 millió dolláros bevétel mellé 430 millió dollár veszteség lett a nettó eredmény,

A tavalyi 1,82 milliárd dollár bevétel mellé 1,93 milliárdos veszteséget halmoztak fel.

Ez a hosszú távon gondolkozó modell ugyan nem meglepő egy friss startupnál, de a pénzégetés mértéke jóval nagyobb a társaihoz képest. John Colley, a Warwick Business School dékánhelyettese szerint pedig a cég nem lesz nyereséges még egy jó ideig.

A Lyft és az Uber részvényei is összeomlottak az elsődleges részvénykibocsátás után, emiatt pedig a WeWork potenciális befektetőinek is fel kell tenniük magukban néhány nagyon fontos kérdést. Egyrészt, az ügyes marketingen túl mennyit is ér ez az egész? Másrészt pedig, sikeres lesz ez hosszútávon?

– mondta Colley a Guardiannek. Az általa is emlegetett IPO pedig már évek óta ott lebegett vágyálomként a cég vezetői és befektetői előtt: idén áprilisban jelentették be az erre vonatkozó szándékukat, nyáron pedig 47 milliárd dollárral a WeWork el is érte becsült értékének a csúcspontját. Neumann pedig ezzel ki is használta az adandó alkalmat a befektetők pénzének kicsatornázására: az őszre tervezett IPO előtt júliusban 700 millió dollárt vett ki a cégből személyi kölcsönök, ingatlanlízingek és részvényeladások formájában. Augusztusban viszont nyilvánosságra hozták a The We Company pénzügyi beszámolóját, amiből kiderült, hogy

a cég a veszteségei és a rizikós üzleti modell miatt legfeljebb 20 milliárd dollárt érhet.

De valószínűbb, hogy jóval kevesebbet.

Tévedtek, 9700 milliárd forintnyit 

Pedig a cégből a Goldman Sachs januári becslése szerint egy 65 milliárd dolláros üzletet is lehetett volna csinálni, a hír tehát sokként érte a piacot – pedig Aswath Damodaran szerint az esemény a cég instabilitása miatt erősen várható volt:

Veszélyes, amikor [egy cég piaci megítélésében] a sztori mindent visz, pláne, ha a számok csak dísznek vannak ott a beszámolókban, vagy ha teljesen ignorálják is őket. Emiatt a céghez kapcsolódó árképzés elveszítheti piaci értékét.

Igaza lett: a cég 47 milliárd dolláros értéke napról napra zuhant, mára 15 milliárd dollár alá becsülik a cég értékét. A legnagyobbat ezzel viszont nem az alapító Neumann bukhatja, hanem a legnagyobb befektető, a japán Softbank technológiai holding. 

Ők fektették eddig a legtöbb pénzt a WeWorkbe 10,4 milliárd dollárral, így övék most a cég részvényeinek 29 százaléka. Ezzel ugyan a legnagyobb tulajdonosnak számítanak, de a vállalat irányításába eddig alig volt beleszólásuk – a cég irányítása ugyanis sokáig szinte kizárólagosan a második főrészvényes Neumann kezében volt, ez pedig eléggé nyilvánvaló a cég pénzügyi tájékoztatója alapján is:

Adam szavazati joga limitálja más részvényesek befolyását a cég ügyeire, ebből következően pedig olyan lépéseket is eszközölhetünk, amelyek az Adamen kívüli részvényesek magukra nézve hátrányosnak érezhetnek.

Ezt a szinte teljes körű irányítást próbálják kivenni most Neumann kezéből az értékvesztés hatására: a cég szeptember közepén bejelentette, hogy változtat a The We Company vezetőségi struktúráján, azóta több felső vezető távozott is a cégtől. A hírek szerint ez viszont nem volt elég, ugyanis pár nappal később visszaléptek az IPO-tól, így egyelőre nem tudni, mikortól forognak majd a WeWork papírjai a tőzsdéken – a cég a közleménye szerint reménykedik abban, hogy ez még az év vége előtt megvalósul.

Dotkomlufi, ingatlanlufi, közösségi lufi

A Softbank viszont többet akar a pénzéért: a CNBC értesülései szerint a holding elnök-vezérigazgatója, Masayoshi Son meneszteni akarja az alapítót a WeWork éléről, szerinte ugyanis ez lehet az egyetlen garancia az IPO elhalasztására és a cég megmenekülésére. Ha ugyanis mégis bekerülne a cég a tőzsdére az értékvesztés után, a Softbanknak le kellene írnia a költségeiből a közel 30 milliárd dolláros különbséget. 

Amint a befektetők elveszítik a bizalmukat a narrátorban, szétesik a korábban eget rengető értékeket hozó sztori: előtérbe kerülnek az üzleti modell hibái és a számokhoz való ramaty viszonya

– írja Aswath Damodaran az elemzésében. A WeWork esetében ez a fordulat szerinte rekordrövid idő alatt következett be: részben a rossz piaci időzítés miatt – egyre több jel utal arra, hogy közelít egy újabb gazdasági világválság –, részben pedig a cég arroganciája miatt.

A WeWork bedőlése pedig kihathat az egész startupvilágra is: a Reuters szerint az IPO mostani buktája fordíthatja meg azt a trendet, ami meghozta az Uber, a Snapchat vagy az Airbnb sikerét is. A feltételezést megerősíti az, hogy már az értékvesztés szeptember eleji hírére sok startuprészvény árfolyama zuhanni kezdett: a Concorde blog elemzése szerint

tíz szoftvercég is hét százaléknál nagyobb esést szenvedett el egy nap alatt.

Sokan hasonlítják a WeWork történetét az ezredforduló környéki dotkomlufi idején felbukkant cégekhez, köztük például a Guardian elemzője is. Nils Pratley már tavaly májusban arról írt, hogy erősen kockázatos a Softbank befektetése a cégbe – mostanra pedig szerinte végképp kiderült, hogy a WeWork egyszerűen egy lufi, ami nagyon közel lehet a kipukkadáshoz.

(Borítókép: WeWork irodája Brooklynban. Fotó: Drew Angerer / Getty Images Hungary)