Bajban van az ivóvízellátásunk

Erős dolgokat mondott Kurdi Viktor, a MaVíz Magyar Víziközmű Szövetség elnöke az NRGReportnak adott interjújában.

A kormány kihúzta alóluk a pénzt

Arról beszélt például, hogy a 40 hazai víziközműcégből 8-10-nél már a napi működés biztosítása sem megoldott,

Ez elég egyszerűen jött létre. Az 1990-es évek óta az a két fő személet uralkodott, hogy a vízhez jutás alapvető emberi jog, ezért a lehető legolcsóbbnak kell lenniük a víz- és csatornadíjaknak. Ugyanakkor stratégiai kérdés is, hogy jó minőségben megtartsuk az infrastruktúrát, hogy a gyerekeinket is megfelelő minőségű kutak, elosztóhálózat és egyebek szolgálják ki. Ezért a vízdíjba betették a várható pótlási, felújítási költségeket. De ahány önkormányzat volt, annyiféleképp gondolták ezt kiszámolni. 

Ez vezetett el oda, hogy 2011-ben, amikor a víziközműtörvény megszületett és kimondta, hogy a vízdíjakat csak nettó 2,6 százalékkal lehet emelni, akkor sokezer-féle vízdíj volt érvényben az országban. Ezt követően 2013-ban az összes lakossági víz- és csatornadíjat 10 százalékkal visszavágta a rezsicsökkentési törvény, ami 2009-es, 2010-es árszintre vitte vissza a tarifákat, a vállalkozások tarifáit pedig befagyasztotta. Így ma gyakorlatilag 2009-2010-es árszinten kell működnünk, 2019-es átlagbérrel, villamosenergia-beszerzési, anyag- és technológia költséggel, amelyek már nyilvánvalóan köszönő viszonyban sincsenek egymással.

Pótolni, felújítani viszont akkor is muszáj volt, ha nem kérhetnek érte pénzt. „Így a víziközművek nagy része jelenbeli működése biztosítása érdekében a jövő zálogát biztosító forrásainak felélésére kényszerült” – mondta Kurdi.

Legalább ezermilliárd kéne már, 3 lett

Ez odáig ment szerinte, hogy

Ha tíz év alatt szeretnénk utolérni magunkat, az is évi százmilliárd pluszpénzt jelentene így minimum. Ez az évi százmilliárd szerepel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal által jóváhagyott rekonstrukciós tervekben is, csak hiába.

Az Innovációs és Technológiai Minisztérium látva ezt az igényt, 2018-ban és 2019-ben erre a célra kétszer 1,5 milliárd forint kerettel pályázatot írt ki és bonyolított le, amire 30 százalék önerővel lehetett pályázni – ezt a vagyon tulajdonosa, jellemzően az önkormányzatok biztosították. Ez tehát azt jelenti, hogy az 1000 milliárd forintból ezt a kétszer 1,5 milliárd forintot már levonhatjuk.

Kurdi szerint a hálózat állapotát jelzi például az egy vízvezetékszakaszra jutó csőtörések mennyisége is, ami bizonyos szakaszokon erősen nő. Van olyan település, ahol a víz 30-35 százaléka megy pocsékba hálózati veszteségként, ami elég magas, pláne azt is figyelembe véve, hogy víz egyre értékesebb lesz. 

A vizes cégeknek évi 8-10 milliárd forint többletforrásra lenne szükségük csak arra, hogy legyen elég emberük, azaz a bér- és munkaerőhelyzet rendezéséhez. Palkovicsék minisztériuma részéről ezért a nyáron ígéretet kaptak arra, „hogy ezeket a cégeket 3-5 milliárd forinttal megsegítik még az idén”.

Kurdi elmondása alapján viszont fenntartható finanszírozásban kellene gondolkoznia a szabályozásnak, és nem csak gyorssegélyekkel tömködnie a lyukakat, különben baj lehet. 

Ha az elöregedő infrastruktúra elkezd nagyobb mennyiségben bedőlni, és már nem lesznek szakembereink, akik a hibákat elhárítsák, és nincsen anyagi forrásunk a csövek megvásárlásához sem, akkor Magyarországon is nagyobb területek vízellátása szűnhet meg hosszabb-rövidebb időre. Jó lenne, ha nem akkor kellene kapkodni, amikor már beütött a baj, hanem előre gondolkodva meg tudnánk előzni az ilyen helyzetek kialakulását.

További részletek az interjúban.