Káros tévhitek alapján vásárolunk tojást

A Tojásszövetség felkért néhány kutatót és termelőt, hogy segítsenek eloszlatni pár tévhitet, ami miatt nemcsak a tojáságazat kerülhet egyre nagyobb bajba, hanem túlzás nélkül az egész élővilág is. 

Abban továbbra sincs nagy változás, hogy a magyarok legfontosabb szempontja tojásvásárláskor még mindig az ár-érték arány, de a tudatosabb és a vastagabb pénztárcájú vevők egyre inkább a szabadtartásos tyúktartásból származó tojásokat keresik. Az áruházak pultjai mellett egyébként tényleg gyakran látni olyan embereket, akik a tojástartó dobozokat nézegetik, vagy a tojásokon lévő kódszámot olvasgatják. Ezek alapján pedig sokan visszahőkölnek, ha meglátják: ketreces tartásban éldegélő tyúk tojása van a kezükben. Ilyenkor gyakran visszarakják az árut, és keresnek egy “mélyalmos”, vagy “szabadtartás” felirattal ellátott terméket. Három ok is lehet, amiért ezt teszik:

1. Minőségi szempont: azt gondolják, hogy az az állat - és így a tojás is - , ami szabadtartásban él, biztosan egészségesebb és finomabb, mint amelyik ketrecben nevelkedik.
2. Környezetvédelmi szempont: a szabadtartásos gazdálkodás biztosan sokkal kevésbé környezetkárosító, mint az ipari jellegű ketreces.
3. Állatjóléti szempont: olyan vállalkozásokat akarnak támogatni, ahol a védtelen, kiszolgáltatott tyúkok nagyobb helyen, kellemesebb, szabadabb környezetben tengethetik a napjaikat.

Na, ezek közül kettő, de inkább mindhárom elgondolás teljesen téves.

Tévhit 1: A szabadtartásból származó tojás finomabb és egészségesebb

Bármennyire is meredeken hangzik, a tojás minősége egyáltalán nem függ attól, hogy ketrecben, vagy szabadon van a tyúk - erről beszélt az Indexnek Horn Péter agrármérnök, akadémikus, aki hangsúlyozta, hogy

Elmondása szerint ugyanis a tojás minősége és beltartalmi értéke csak a takarmánytól függ, vagyis attól, hogy mit eszik az állat. Ha a takarmány sok kukoricát vagy zöld alapanyagot (pl. füvet) tartalmaz, a tojássárgája mélyebb, sötétebb sárga lesz, a szójaliszttől pirosassá válik, a lenmag pedig barnássá változtatja. Kalciumpótlással pedig a tojáshéj vastagságát, erősségét lehet növelni. Illetve ha a takarmány E-vitamin tartama vagy Omega-3 zsírsavtartalma magasabb, a tojásban is megnő ezeknek az anyagoknak a mennyisége.

Egyébként a tojás a legegészségesebb táplálékok közé tartozik, biológiai értéke az anyatejhez hasonló - mondta Horn Péter, aki szerint a közétkeztetésben sokkal több tojást kellene adni a gyerekeknek, és ez nem is növelné meg drasztikusan az állami kiadásokat. Beszélt arról is, hogy a rászorulóknak a cukor és liszt helyett többségében inkább tojást kellene adni, mert az sokkal táplálóbb.

Az akadémikus szerint a tojássárgájával kapcsolatban is van egy régóta fennálló tévhit, miszerint a sárgájának túlságosan magas a koleszterin tartalma, ezért káros lehet. Ez a rossz feltételezés akkor terjedt el, amikor nyulakon vizsgálták a tojásban lévő koleszterin hatását. A kutatók azt látták, hogy a nyulak nem tudják megemészteni a tojássárgájában lévő koleszterint. Viszont a nyúl azon kevés állat közé tartozik, ami - növényevőként - nem tudja kezelni a koleszterint, tehát ezeknek a kutatásoknak az eredményeit nem érdemes az emberi étkezésre vonatkoztatni. Horn szerint az emberi szervezet ráadásul sokkal több koleszterint termel, mint amennyit megeszünk, és a sárgája olyan zsírsav összetételű, hogy ha megeszünk 3 tojást, akkor az epénk úgy kezd működni, hogy a többlet koleszterint egyszerűen kimossa a szervezetből. Az is fontos, hogy a sárgája kétharmad részben telítetlen zsírsavakat tartalmaz (ezek egészségesebbek, mint a telítettek), plusz rengeteg ásványianyag és vitamin van benne, nem érdemes tehát félni tőle, a diétázóknak sem kell kipöckölni a sárgáját a tojásból.

A ketrecesnél ugyanakkor nem (vagy csak minimális mértékben) szennyeződik a tojás, hiszen úgy van kialakítva a technológia, hogy miután kipottyan a tojás az állatból, azonnal kigurul alóla, a trágya pedig sok esetben még a ketrecekkel teli hatalmas istálló légteréből is kikerül néhány perc alatt - mondta Horn Péter, aki arról is beszélt, hogy a nyílt és mélyalmos technológiáknál az állatok a saját ürülékükben mászkálnak, ezért jobban ki vannak téve a fertőzéseknek, kórokozóknak, parazitáknak. Emiatt pedig többet kell őket gyógyszerezni.

Tévhit 2: A bolygónak az lenne jobb, ha minden tojás szabadtartásból származna, és nem ronda ipari monstrumokból

Ez sem igaz.

hangsúlyozta Horn Péter. A szabadtartásban lévő tyúkok például többet mozognak, emiatt többet esznek, ezért a káros gáz kibocsátás ennél a tartásmódnál a legmagasabb. Szabadtartásnál ammóniából és metánból például csaknem négyszer annyi keletkezik, mint a zárt rendszerekben, de szén-dioxidból is 20 százalékkal több jön létre. A kiszolgáltatott állatokért aggódók számára nyilván kegyetlenül hangzik, hogy a többletmozgásra problémaként hivatkozunk, de tényleg az az igazság, hogy a több milliárd ember számára tojást termelő több milliárd tyúk sajnos sokkal jobban károsítja a környezetet, ha kint szaladgál, mintha egy ketrecben totyog. És fontos azt is tudni, hogy az EU néhány évvel ezelőtt megszigorította a ketrecekre vonatkozó előírásokat. Az újítások közé tartozott például, hogy 40 százalékkal nagyobb életteret kellett biztosítani tyúkonként. És a komfortot is növelni kellett: fészket, ülőrudat, karom és csőr koptatót kellett kialakítani, illetve növelni kellett a ketrecek közötti sortávolságot is. 

Mezőszentgyörgyi Dávid, a Corvinus Egyetem Agrárközgazdasági és Vidékfejlesztési Tanszékének docense arról is beszélt, hogy a szabadtartásban élő állatok több vizet isznak, sőt, az itatójuk kialakításából adódóan több víz párolog el feleslegesen, mint a ketrecesnél. És a több mozgás miatt több takarmánytermő területre van szükség az élelmezésükhöz. Vízből és takarmányból 14-15 százalékkal kell több a szabadtartásnál. Ráadásul a nyílt gazdálkodásnál a tyúkok egységnyi idő alatt 5-10 százalékkal kevesebb tojást termelnek, mint a ketrecben nevelkedők.

Tehát, ha minden olyan tyúkot, amelyik jelenleg ketrecben van, ezentúl szabadon tartanának, akkor minden szempontból jelentősen megnőne a környezeti terhelés.

Tévhit 3: A tojótyúkok jobban éreznék magukat szabadtartásban

Teljes mértékben ez sem igaz. Ugyan a szárnyasok eredeti életmódjához valóban közelebb áll a szabadtartás, de fontos tudni, hogy a mai tojótyúkoknak már nagyon kevés köze van a néhány évtizeddel ezelőtt a vidéki háztartások tyúkudvarán kapirgáló állatokhoz - mondta Mezőszentgyörgyi. A mai tojóhibridek ugyanis kifejezetten az ipari körülményekre lettek kitenyésztve, az elmúlt évtizedekben azokat az egyedeket válogatták ki és szaporították tovább, amelyek jól bírták az ipari körülményeket - mondta a kutató.

Nem ritka, hogy az istálló kijáratához fákat kell telepíeni, hogy a tyúkok egyáltalán kijöjjenek az épületből. A fák árnyékába még csak-csak kimennek, de a tűző napra nem szívesen. Főleg nem nyáron, amikor a fűthető-hűthető létesítményeknél sokkal melegebb van a szabadban. Horn Péter egy olyan kísérletről is beszélt, ahol a tyúkok választhatták ki, hogy a különböző megvilágítású helyek közül melyikben akarnak enni. És a többség a félhomályban akart, a borúsabb időnek megfelelő nappali fényhez szinte egyáltalán nem mentek, a még erősebb fényhez meg pláne nem. A kutató szerint persze ha csak a tűző napon kapnak enni, akkor megeszik ott is, mert éhesek. Horn szerint a kakasok is azért kukorékolnak hajnalban, hogy jelezzék a tyúkoknak, hogy most van lehetőség kirohanni, és eszegetni valamit, aztán igyekezni kell vissza a védett helyre. Mezőszentgyörgyi pedig hozzátette: több kísérlet is bizonyítja, hogy a szabadtartásban élő állatok elhullási aránya magasabb, mint a ketrecben élőké.

A nyílt technológiáknál sokkal nagyobb eséllyel kapják el a madárinfluenzát is, hiszen ezt a betegséget vadmadarak terjesztik. Ilyen járványból az elmúlt 15 évben kettő is volt Magyarországon. Ha felüti a fejét a betegség, akkor óriási pusztítást okoz, szinte az összes állatot le kell vágni a telepen. A gazdálkodót ilyenkor csak az állami kártalanítás menti meg a csődtől.

Fontos az is, hogy a zárt technológiában folyamatos a termelés, a nyíltnál viszont ősztől tavaszig sokkal kevesebb tojás van, hiszen sokkal kevesebb a fény. Egyébként ez volt a kulcs az ipari tojástermelés kialakulásához is. A 19. század végén egy angol szállodatulajdonos télen is szeretett volna friss tojást adni vendégeinek, ezért a hotel pincéjében berendezett egy bevilágított részt a tyúkoknak. Ezután indultak el világszerte a világítási programok. A 20. század elején pedig a paraziták és a tyúktetű ellen akartak védekezni azzal, hogy ketrecbe rakták a madarakat. 

Persze érthető, ha az állatvédők számára kiábrándító és elfogadhatatlan az, hogy egyáltalán miért kellett ezeket a tojóhibrideket az ember kénye-kedve szerint kitenyészteni. De sajnos az is igaz, hogy ha a szárnyasokat az eredeti genetikájukkal hagyták volna, és mind szabadtartásban élt volna, akkor még a mostaninál is sokkal nagyobb szennyezést okozott volna az ágazat. Mindezek miatt természetesen a vegetáriánusok húsmentességet hirdető érveinek is van létjogosultsága.

Az biztos, hogy egyre többen vásárolnak szabadtartásból származó tojást Magyarországon, de az unióhoz képest nálunk még mindig sokkal nagyobb a ketreces tojás részaránya. Az EU-ban a tojótyúkok 50, míg nálunk több mint 80 százaléka él ketrecben.

Bizonytalan jövő

Az áruházláncok azt tervezik, hogy 2025-től már csak szabadtartásos tojást árulnak majd - erről már Pákozd Gergely tojástermelő, a Tojásszövetség korábbi alelnöke beszélt, aki azt is mondta, hogy a termelők természetesen alkalmazkodnak a vásárlói igényekhez, annak ellenére, hogy szerinte is sokan téves információk alapján vásárolnak tojást. Pákozd hangsúlyozta, hogy

hiszen az élőmunkát kiváltani csak automatizálással lehet, a szabadtartásos tojástermelést azonban sokkal nehezebb  gépesíteni, robotizálni.

Pákozd szerint a termelők komoly összegeket szántak arra, hogy modernizálják ketreceiket, most pedig sokat költenek a farmok gépesítésére, viszont lehet, hogy a közeljövőben mindez kidobott pénzzé válik. Hiszen a fogyasztók egyre inkább a szabadtartásos tojást keresik, tehát elképzelhető, hogy pár év múlva le kell rombolniuk a ketreceiket. Nehezen tudnak tehát tervezni, beruházni, hiszen nem tudják mit hoz a jövő. Ráadásul ha átalakítják a telepeiket szabadtartásos termelésre, az nemcsak a környezeti terhelés megnövekedésével járna, hanem azzal is, hogy a tojás ára két- háromszorosára emelkedne. Az alternatív tartásból származó tojás ára már most is jóval magasabb, mint a ketrecesé, hiszen a több takarmány, a több víz és a nagyobb élőmunka szükséglet magasabb költségeket jelent, amit nyilván a vásárlók fizetnek meg. 

„Mániméker”

Megkerestük a Magyar Szabadtartásos Baromfitermelők Szövetségét is, arra voltunk kíváncsiak, hogy mit szólnak ahhoz, hogy sok szakértő és termelő szerint semmivel nem jobb minőségű a szabadtartásos tojás. Emellett megkérdeztük azt is, hogy valóban nagyobb környezeti terheléssel jár-e a szabadtartásos gazdálkodás. Kérdéseinkre a szervezet vezetője, Bárány László válaszolt, aki őszintén elmondta, hogy igaza van a témában megszólalt kutatóknak és termelőnek:

Maximálisan azonosulok a véleményükkel. Nem függ a tyúk valódi, vagy az általunk beleképzelt közérzetétől, hogy a megtojt tojásnak mi lesz a biológiai értéke, mennyi lesz a tojásnak a zsírsav, az aminosav, a fehérje, a szénhidrát, vagy a vitamin tartalma. Ettől a rántottánk egy fikarcnyival se lesz finomabb, sőt, a piskóta se lesz magasabb egy milliméterrel sem. Egy tojás élvezeti, beltartalmi, mikrobiológiai minősége teljesen független attól, hogy milyen tartási környezetben nevelik a tyúkokat. Minden a bevitt tápanyag minőségén és az egészséges tartási körülményeken múlik

- mondta.

Bárány hangsúlyozta azt is, hogy ők mindettől függetlenül szeretnék kielégíteni a vásárlók igényeit, és ha a vásárlók szabadtartásos tojást meg csirkét akarnak, akkor ezt az igényüket kell teljesíteni. 

Bízzuk rá a vásárlóra, hogy ő maga hozza meg a döntést.

Beszélt arról is, hogy a csirkehús ízét sem befolyásolja „egy fikarcnyit sem”, hogy az állat ketrecben vagy szabadon élt. Az ő cégük tanyasi csirkéje igazából azért finomabb, mert 82-84 nap alatt éri el a vágósúlyt, míg a „kisöccse” 38-40 nap alatt. És ugyan a tanyasi csirke rostjai között 30 százalékkal kevesebb víz van, de a rostossága, az izmoltsága elsősorban a fajtajellegből adódik, nem a tartási körülményekből.

Bárány cége egyébként nem foglalkozik tojástermeléssel, a szabadtartásos csirkéjüket viszont "money maker"-nek, vagyis pénzcsinálónak hívják, hiszen azon két-, két és félszer nagyobb profit van, mint a ketreces állaton. Persze tanyasiból csak 900 ezret vágnak le náluk évente, ipariból pedig 65 milliót. A vállalkozó - aki egyébként Magyarország 21. leggazdagabb embere - azt mondta, hogy a szabadtartásos állat eladási számai dinamikusabban nőnek, mint az iparié, de véleménye szerint a következő években biztosan nem fog eltűnni az ipari, mert Magyarországon egyszerűen nincs akkora vásárlóerő, ami kiszoríthatná.

Tojásból is sokan csak a legeslegolcsóbbat tudják megvenni, amelyek között nagyon sok az import áru, a megszólalók szerint sok ország nálunk vezeti le a termelési feleslegét. Az ilyen termékek minőségéről azonban keveset tudunk, csak annyi biztos, hogy az EU-n kívüli országokban (és több uniós államban is) sokkal lazábbak a higiéniai előírások, mint nálunk.

(Borítókép:  Tojótyúkok és tojások a Földesi Rákóczi Mezőgazdasági Kft. sápi telephelyén 2019. október 10-én - fotó: Czeglédi Zsolt / MTI)