Punnyadtak a magyar cégek

"Felszínen tartott", alacsony dinamikájú magyar gazdaság képe rajzolódik ki a BCE Versenyképességi Kutató Központjának legfrissebb nagy felmérése alapján. A kedden bemutatott Versenyképességi Pillanatkép - 2019 során a magyar gazdaság egyik legfontosabb rétegét, a közepes vállalatokat vizsgálták Chikán Attila, Czakó Erzsébet és Losonci Dávid vezetésével. Itt az elsődleges elemzések alapján

punnyadt gazdaságot látunk,

néhány fura ellentmondással tarkítva. 

A versenyképességet egyébként a háztartások, a vállalatok és az állami vezetés adja össze, nyilván egymástól nem függetlenül. Ezen belül fókuszálták itt most a közepes magyar vállalatokra. 

Felívelő volt a gazdasági környezet

A cégek pozitív gazdasági ciklusról számoltak be, 70 százalékuk érezte tervezhetőnek a működési környezetét. A környezet olyan részeit, mint a monetáris vagy a gazdaságpolitika, közigazgatás 50 százalék ítélte semlegesnek. Ez arra utal, hogy kiismerik magukat a cégek, tudomásul vették a körülményeket, és ebből próbálják a lehető legtöbbet kihozni Chikán szerint. 

A politikai dolgokat a többség közömbösnek tartja, viszont egyértelmű technológiai optimizmus uralkodott a cégek között. Az mindenképp előnyös, hogy

Ugyanakkor ezt mintha egyelőre egyfajta kötelességnek éreznék, nem a versenyelőny forrásának. Ennek megfelelően főleg a hagyományosan elterjedt megoldásokkal próbálkoznak, régóta érintett területeken, mint a belső kommunikáció, a kontrolling vagy a tervezés.

Sokszor az IT-ért az első számú vezető a felelős, magyarázta Chikán. "Egyik szemünk sír, a másik nevet ettől", tette hozzá, hiszen az fontos, hogy a középpontba kezd kerülni nálunk is, de talán szakemberre kéne bízni ezt a területet is. 

Emellett még bőven van hova fejlődnünk, a cégek háromnegyede által használt ERP (vállalati erőforrástervező) rendszerek elterjedtsége 20 százalékponttal marad el a fejlett országokban jellemző szinttől. Az eggyel modernebb megközelítések, mint mondjuk a big data vagy szoftverrobotok már megjelentek, de alig, a cégek egytizedénél használtak ilyesmit.

Érdekes volt még, hogy a cégek sikerességére ható tényezők közül a hitelfelvétel csak a cégek kicsi részének okoz bármennyire problémát. Viszont nem is érnek el mindenkit a hitellehetőségek, a cégek tizedének nehéz hitelhez jutnia. De többségében a finanszírozási lehetőségeket se tartották különösen fontosnak.

A legtöbben fő problémáknak:

• a munkaerőpiac állapotát
• a feketegazdaság jelenlétét és
• a (nem csak állami) korrupciót tartották.

A legjobban pedig a kereslet visszaesésétől tartanak a vizsgált vállalatok. Megfontoltak, látják a a pályát, de alacsony dinamikával mennek a cégek Chikánék szerint. Hiszen jellemzően nincs szükségük több pénzre, mint amihez könnyen hozzá tudnak jutni, nincs nagy fejlesztési perspektíva a többség előtt. Ezen belül persze lehetnek vállalatcsoportok, amik másképp működnek,

Az némi ellentmondás rejt mondjuk, hogy bár az oktatási, szakképzési rendszerrel elégedettek, nem igen költenek erre, a munkaerőpiac állapotát viszont kifogásolták. Nem örülnek, hogy a forint árfolyama ingadozik, az adórendszer változásaival ugyanakkor nem volt gondjuk.

De ha valaki jó volt, az a főnök

Általában nagyon elégedettek voltak a vezetők a vállalatvezetéssel, megfelelőnek látják a szakértelmüket és a sikereiket elsősorban belső erőfeszítéseiknek tudták be. Míg az innováció hiányát külső tényezőkre fogták korábban – mondjuk pénz- vagy információhiányra – addig most eggyel reálisabb, önkritikusabb állásponton voltak.

Szintén változás látható a környezetvédelem megítélésben. Korábban ez jellemzően úgy ment, hogy a vállalat végezte a dolgát, aztán megnézte, hogy ez végül mivel járt a környezetre nézve.

Most már ez magasabb szintű vezetői terület,

A piaci szempontoknál azonban jóval erősebb hatása van rájuk a tényleges szabályozásnak, ez utóbbi egyébként általában más országokban is így van. 

Külön érdekes lesz még egy sereg cégnél az utódlás kérdése, sok családi vállalkozásban régóta ugyanaz a vezető. A vizsgált cégek majdnem háromnegyedénél például ugyanaz volt a vezető, aki öt éve is.

Az is izgalmas volt, hogy mintha a a kiemelkedően eredményes vállalatok vezetői eggyel pozitívabban látnák a korrupciót vagy a feketegazdaságot, mint az átlagos vállalatok főnökei. 

A vezetői értékelések eltérőek a kiemelkedően és az átlagos  vállalatoknál.

A prezentáción szót kért Tardos János, a VOSZ vezetőségi tagja is, aki nemrég érkezett meg Kaposvárról. Szubjektívebb beszámolója alapján a korrupció napi problémaként jelentkezik a térségben, a vállalatok már vagy maguktól nem indulnak az állami közbeszerzéseken – mivel úgyis központilag irányítják, hogy ki mit nyer – vagy a nem indulásra konkrét kérést is kapnak. 

Ő is úgy látta, hogy a cégek nem akarnak mondjuk kockázatos innovációkra, vagy épp exportra hitelt felvenni, inkább folyó finanszírozásra kell nekik. Így, ha csökken a belföldi piac, akkor annyit tudnak csinálni, hogy megpróbálnak túlélni. Emellett hozzátette, hogy országon belül is nagy a munkaerő elvándorlása,