Tízezrek kezdhetnek aggódni, ha jövőre lesújt a katás trükközőkre a kormány

November elején sok kisadózó gyomra ugorhatott össze, amikor úgy tűnt, jelentősen szigorítják a rengeteg dolgozót érintő katás adózás feltételeit. A Pénzügyminisztérium sietett cáfolni a híresztelést, de egyúttal azt is közölte: látnak problémákat a katás adózás körül, ezért a jövő évtől több NAV-ellenőrzésre számíthatnak az érintettek. Mi lett hirtelen a kormány baja a katázással, és mire figyeljünk jobban januártól, ha minket is érint a téma?

Nem véletlenül lett népszerű

Nem túlzás azt állítani, hogy a katázás lehetőségének megteremtése a kormány egyik legnépszerűbb adópolitikai intézkedése, 2013 óta minden évben egyre nagyobb számban adóznak ezen a módon. 2019-ben már 300 és 400 ezer közötti egyéni vállalkozó és bt. választotta katázást, érthető okokból:

• kényelmes, az összes közterhet egyben letudja az ember minden hónapban;
• már a magyar átlag környékén mozgó bruttó jövedelemmel is megéri, de a felső értékhatárhoz (ez most nettó 12 millió forint) közeledve egyenesen szuperalacsony közterhet jelent;
• a megbízóknak is egyszerű megoldás bizonyos fajta alvállalkozók foglalkoztatására.

A baj csak az – és ez most már úgy tűnik, a kormány ingerküszöbét is megütötte –, hogy a cégeknek olyannyira megéri katásokat alkalmazni rendes, bejelentett dolgozók helyett, hogy lassanként teljesen átlagos dologgá vált a katások bújtatott foglalkoztatása. Hogy a munkaadó szempontjából mennyire kedvező ez a konstrukció, egy példán keresztül mutatjuk be.

Ahogy drágul az alkalmazott, úgy nő a kísértés

Egy kommunikációs cég fel akar venni teljes állásba egy kezdő pr-ost, nagyjából a magyar átlagbérnek megfelelő nettó havi fizetést kínálna neki. Jelenleg ez mintegy 240 ezer forint, amire ha rápakoljuk a teljes adóéket (vagyis az államnak a munkavállaló és a munkáltató által fizetendő adókat és járulékokat), akkor majdnem 430 ezer forintos költséggel jár a cégnek a junior kolléga alkalmazása. Ezzel szemben ha a munkaadó azt mondja a pozíció várományosának, inkább váltsa ki a katás vállalkozói engedélyt, amivel havi 50 ezer forintot kell befizetnie, és minden közterhét le is tudta, akkor havi 290 ezer forintos ráfordítással ki tudja fizetni neki a nettó 240 ezer forintot. Egy év alatt majdnem 1,7 millió forint a különbség a két verzió között.

És ez még semmi ahhoz képest, ha magas fizetésű, 12 millió forint/év körül kereső dolgozót alkalmaznánk bejelentve vagy katával. A példa nem véletlen, mert 12 millió forint a tételes – főszabály szerint havi 50 ezer forint – adóterhet jelentő kata értékhatára (felette 40%-kal adózik a bevétel), továbbá az alanyi áfamentesség is ezen értékhatárig választható. Képzeljünk el egy it-startupot, aminek vezető fejlesztőre van szüksége, az aktuális informatikusbérek alapján egy ilyen dolgozó bére a havi bruttó 1,3 millió forintot, vagyis nettó 860 ezer forintot is elérheti. Ha a cég bejelenti ezt a dolgozóját, az havi több mint 1,5 millió forintjába kerül, ha viszont katával dolgoztatja, az csak kb. havi 900 ezerbe.

A számolások ebben a formában csak akkor állják meg a helyüket, ha úgy vesszük, az állást betöltő emberek nem tudnak adókedvezményt lehívni (pl. gyerekek után), és a cég nem jogosult valamilyen trükkös adózásra (pl. kiva), de ebben az elképzelt helyzetben akkora szakadék tátong a bejelentés és katával „foglalkoztatás” között, hogy óriási a kísértés az utóbbi választására.

Már a kata bevezetésekor benne volt a pakliban, hogy ez a lehetőség túlságosan csábító lesz bizonyos cégek számára, és állandó szigorú ellenőrzés hiányában vissza fognak élni vele. Az ellenőrzés szigorúnak, vagy legalábbis elterjedtnek nem éppen nevezhető, 2013 és 2018 között évente átlagosan 14 400-szor ellenőrzött katás vállalkozásokat a NAV, és az ellenőrzések száma nem emelkedett arányosan a katázás elterjedésével. Ha a katával leplezett munkaviszonyok gyakorlata elterjed, az két szereplőnek is rossz:

• az államnak (pontosabban az adófizetők közösségének), ez elég evidens, hiszen elesik egy csomó adóbevételtől;
• de a kényszervállalkozók közül az alacsonyabb jövedelmi sávba tartozóknak is, mert csak a vállalkozói létforma hátrányait kapják meg egy máskülönben minden egyéb szempontból fix(nek tűnő) foglalkoztatási viszonyban.

A hierarchia alján nem akkora buli

De mik ezek a hátrányok? Először is a munkahelye semennyire sem védett, a szerződését bármikor felbonthatják különösebb indoklás nélkül, míg egy munkaviszony esetében a kirúgás nehézkesebb procedúra, bizonyos idő után végkielégítés is jár. Másodszor a katás nettó jövedelméhez képest kevés megy a nyugdíjkasszába:

Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy 1 katásként ledolgozott év a nyugdíj szempontjából csak 0,66 évet jelent, 40 év munkára vetítve csak 26 évet, és a nettó átlagkereset 80 helyett 66 százalékát. Gyereket tervező nőként van még egy elég kellemetlen hozadéka a katázásnak, nevezetesen hogy a csed és a gyed összegét is a nyugdíjhoz hasonlóan alacsony alappal állapítják meg, sőt, ugyanez a 2019-ben 98 ezer forintos alap vonatkozik a táppénzre is. A csedből vonják az szja-t, a gyedből pedig már a nyugdíjjárulékot is, ezeket beleszámolva egy havi 50 ezret adózó katás nőnek mindössze havi 58 ezer forint jár a csed alatt, és 52 ezer a gyed alatt.

A katások dönthetnek úgy, hogy 50 helyett 75 ezer forintot fizetnek minden hónapban, ezzel némileg javítva a fenti körülményeken. A 75 ezret fizetők számára a juttatások alapját képező összeg felugrik bruttó 164 ezer forintra, ami magasabb, mint a minimálbér, így a szolgálati idő arányosítása nem jön szóba, és a nyugdíj esetében a nettó átlagkereset 80 százalékát vehetjük figyelembe. Ez kb. havi 131 ezer forint nyugdíjat jelent. A gyerekgondozáshoz kapcsolódó juttatások is javulnak, de a létminimumot így sem érik el, a nettó csed 98 ezer, a nettó gyed pedig 83 ezer forinton áll meg.

Aki jól kereső és kellően tudatos, öngondoskodásra törekvő katás, annak mindez nem feltétlenül probléma, hiszen sokféleképpen előtakarékoskodhat a nyugdíjas éveire vagy a gyermekgondozással töltött időre. A fiatalon kényszervállalkozásra ösztönzött katások viszont nem feltétlenül ebbe a kategóriába tartoznak, és ha nem tájékozódnak elég alaposan a vállalkozás elindítása előtt, könnyen szembesülhetnek ezekkel a kellemetlen következményekkel kritikus pillanatban. Azt persze hozzá kell tenni, hogy munkavállalóként nem feltétlenül vannak abban az alkupozícióban, hogy a katás csalás nélkül is ugyanannyi nettó bért tudjanak maguknak kiharcolni – ennél valószínűbb, hogy ha bejelentve vennék fel őket, 240 ezer nettó helyett végül mondjuk csak 160-180 ezret kapnának kézhez.

És még meg is büntethetnek

És még mindig csak ott tartunk, miként járunk rosszul, ha minden a terv szerint halad. De megeshet az is – és ha hihetünk a Varga Mihályék figyelmeztetésének, a jövőben egyre gyakrabban –, hogy egy ellenőrzés során kiderül a hatóság számára, hogy valójában nem is vállalkozók vagyunk, hanem trükkösen foglalkoztat minket egy ügyeskedő cég.

Valószínűleg sok kényszerkatás nem is tudja, de ilyen esetben nem az történik, mint ami például a sima feketefoglalkoztatásnál, amikor csak a munkaadót büntetik meg. Hiába más a realitás sok esetben, a katás vállalkozót az állam a sima munkavállalóhoz képest kevésbé kiszolgáltatott, autonóm, a saját üzleti döntéseiért számonkérhető gazdasági szereplőként tartja számon. Így a törvény szerint felelősség terheli azért is, ha belemegy egy olyan ügyletbe, ami a szabályok alapján már munkaviszonynak számít, és ezért büntetésre is számíthat.

Ahhoz, hogy egy ellenőrzés során a NAV-nál tisztázzuk magunkat, bizonyítanunk kell, hogy az alábbi feltételekből legalább kettő igaz ránk:

• nem kizárólag személyesen végezhettük a tevékenységet;
• a munka rendjét is magunknak határozhattuk meg;
• az éves bevételünknek legalább a felét nem olyan partnertől szereztük, akinek az adott évben több mint 1 millió forintot számláztunk;
• és akitől az 1 millió forint feletti bevételünk származott, nem adhatott utasítást, hogyan végezzük a tevékenységünket;
• a tevékenységet saját tulajdonú helyiségben végeztük;
• az ehhez szükséges eszközök is a mieink, vagy legalábbis nem az adta nekünk, akitől a legalább 1 milliós bevétel származott;
• a katás vállalkozás egyik kisadózó tagja sem főállású kisadózó, és a bevételüknek legalább a fele olyan adóalanytól származik, ahol a naptári éven belül nem volt a kisadózóknak főállású munkaviszonyuk vagy nem kiegészítő tevékenységnek minősülő társas vállalkozói jogviszonyuk.

Ha ezek közül kettő pipa, akkor rendben vagyunk (még akkor is, ha amúgy tényleg munkaviszony-szerűen dolgozunk az adott cégnek), ha viszont nem, akkor jön a büntetés. A NAV ebben az esetben úgy veszi, mintha a szerződés megkötése óta valójában klasszikus munkaviszonyban lettünk volna, az (áfa nélkül számolt) alvállalkozói jövedelmünket pedig bruttó bérjövedelemnek tekinti.

Mennyit kockáztatunk? 

Megkértük az RSM Hungary adótanácsadó céget, segítsenek megmondani, mivel jár egy ilyen lelepleződés. Ha a NAV megállapította, hogy mindvégig nem fizettük a 15 százalékos szja-t, és a 18,5 százalékos egyéni járulékot, azt visszamenőleg be kell fizetni – nyilván minél hosszabb ideig tartott a megbízás, annál vaskosabb tétel lesz ez. Emellett az adóhatóság a késedelmi pótlékot is beszedi, valamint adóbírságot szabhat ki. 

A katás magánszemély szempontjából öröm az ürömben, hogy ha meg is büntetik, neki csak az szja-t kell kifizetni, a vele összefüggő késedelmi pótlék, büntetés és az egyéni járulékokkal kapcsolatos pótlólagos befizetések is a munkáltatót terhelik. A munkáltató emellett az elmaradt szochót (2019-ben 17,5 százalék) és szakképzési hozzájárulást (2019-ben 1,5 százalék) is köteles kifizetni a késedelmi pótlékkal és az esetleges bírsággal együtt.

Az adóbírság főszabály szerint az adóhiány 50 százaléka, de 200 százalék is lehet, ha bevétel eltitkolásával, bizonylatok, nyilvántartások meghamisításával keletkezett, így ebben az esetben ez utóbbi sem kizárható. A késedelmi pótlék alapja az adóhiány, mértéke minden naptári nap után a késedelem időpontjában érvényes jegybanki alapkamat 5 százalékponttal növelt mértékének 365-öd része. A kiszabható mulasztási bírság magánszemélyek esetén maximum 200 ezer forint, egyéb esetekben 500 ezer forint lehet. Emellett az a munkáltató, aki adólevonási kötelezettségét nem teljesíti, a késedelmi pótlék 50 százalékáig terjedő mulasztási bírság fizetésére is kötelezhető.

Ennek ismeretében térjünk vissza ismét a kezdő pr-menedzserünkhöz, aki 2019 januárjában kezdett kényszerkatásként dolgozni egy trükköző kommunikációs cégnek, és tegyük fel, hogy 2020 februárjában fennakad a fokozott NAV-ellenőrzésen. Ebben az esetben egy teljes évnyi adó- és járulékkülönbözet befizetésével biztosan számolnia kell neki és munkáltatójának.

A munkavállalónk 290 ezer forintot számlázott (áfa jelen esetben nincs, mert adómentességet választott), ezt tekintjük havi bruttó bérnek, aminek a 15 százalékát most egy évre visszamenőleg leverik rajta. Ez összesen 522 ezer forint adóhiány egy év alatt, amellyel viszont nem állítható egy az egyben szembe a katás által egy év alatt befizetett 600 ezer forint, mivel a kata díja több adót és járulékot is kivált. Vagyis a NAV nem fogja azt mondani, hogy a korábbi befizetés fejében elengedi a katás teljes szja-tartozását, de valamekkora visszatérítés azért kinézhet az év folyamán befizetett összegből. 

Közben a munkáltató ennél még nagyobbat veszít, hiszen neki a bruttónak tekintett bér összesen 37,5 százalékát (ennyi az egyéni és foglalkoztatói járulékok összege) kell visszafizetnie, plusz a büntetéseket saját maga és a bújtatottan foglalkoztatott katás után is. Ez még a legkedvezőbb esetben is nagyjából 2 millió forintra jön ki, vagyis ha valaki lebukik, anyagilag rosszabbul jár (igaz, nem túlságosan sokkal), mint ha simán bejelentette volna a munkavállalót a legelején.

Ennél sokkal nagyobbat kockáztat viszont a másik példánkban bemutatott it-startup és az ő katás vezető fejlesztője, már amennyiben nem tudja bizonyítani, hogy nincs szó bújtatott munkaviszonyról.

a munkavállaló pedig több mint 1,6 milliót, amiből viszont az átlagkeresetű példához viszonyítva jelentős összeg maradna még akkor is, ha a NAV levonja belőle az év folyamán befizetett 600 ezer forint egy részét. 

Még úgy is igazságtalan, ha nem csalnak vele

Ha ezt a logikát megfordítjuk, nem nehéz eljutni arra a következtetésre, hogy az államot sokmilliárdos kár érheti a katával való trükközés miatt. Ha a jelenlegi 360 ezer katást vesszük alapul (hosszabb távon egyébként a Pénzügyminisztérium úgy számol, hogy számuk még ennél is nagyobbra nőhet), és feltételezzük, hogy csak a töredékük leplez munkaviszonyt, akkor is több tízezer ember után nem fizetik be a gazdasági szereplők a megfelelő összegű adót és járulékot.

Ez óriási érvágás a költségvetésnek, de Fajcsák Gábor, az RSM szakértője szerint valójában a kata jelenlegi rendszere még akkor is az lenne, ha egyetlen ember sem trükközne vele. Gondoljunk csak bele, hogy egy teljes állású katás (2018-ban ők majdnem 229 ezren voltak) akkor is csak 600 ezer forint adót fizet be egy évben a közösbe, ha 3 millió forintot keres, és akkor is, ha 12 millió forintot, miközben a közszolgáltatásokat ugyanúgy használja, mint mindenki más. (Mint azt fentebb részleteztük, a nyugdíjelőtakarékosság és egyebek miatt azért kell félretennie, de a jövedelmi skála felső végén ez nem jelenthet problémát).  

A konkrét számok szintjén az állam katás bevételei egyébként természetesen nőnek, 2019-re még 135 milliárd forintot várt a kormány kisadózóktól, míg 2020-ra már 192,6 milliárdot. Ugyanakkor ha utóbbi számot elosztjuk 400 ezerrel (nagyjából ennyien lehetnek majd a katás egyéni és társas vállalkozók jövőre), akkor kijön, hogy kisadózónként csak kevesebb mint fél millió forint jut az államnak egy év alatt (ebben benne vannak a „félállású”, havi 25 ezres katások is, akik lefelé torzítják az átlagot, de ők kevesebb mint feleannyian vannak, mint a főállásúak).

Erre a fajta igazságtalanságra a bejelentett munkavállalókkal szemben az sem megoldás, ha a kormány szigorítja a katás ellenőrzéseket, és nagyobb arányban képes leleplezni a visszaéléseket.

Nem hatékony az ellenőrzés 

„Ráadásul elég valószínűtlen, hogy az államnak egyáltalán megérné a sokszorosára növelni az ellenőrzések számát” – mondta Fajcsák. Az ellenőrzés egy munkaigényes műfaj, az egyszeri katás leleplezése ráadásul egy körben maximum néhány milliós behajtható összeggel kecsegtet, miközben egy számlagyárként működő cég felderítésével akár milliárdokat is vissza lehet szerezni egy akció keretében – nem nehéz megmondani, mire éri meg jobban fókuszálni az energiákat. (Tavaly összesen 16 ezer, a katásokat érintő ellenőrzést tartott a NAV, megkérdeztük őket, ezek közül hány esetben tártak fel visszaélést, de cikkünk megjelenésééig nem kaptunk választ.)

Az egyszerű adónem megtartása fontos lenne az RSM szakértője szerint, ugyanakkor az ekkora mértékű különbség az adómérték tekintetében komoly csábítást jelent az adóelkerülésre, és jelentősen növeli az ügyeskedők számát. A kata ugyanis a fő jövedelemadók (társasági adó és személyi jövedelemadó) jelenlegi „egykulcsos” rendszeréhez képest egy valójában „változó kulcsos” adónem, hiszen minél többet keres valaki, annál alacsonyabb mértékű adót fizet.

(bár a 10 százalékos nyugdíjjárulék tekintetében ez csak korlátozottan igaz, hiszen jóval alacsonyabb nyugdíj jár a kata után). A katázásra vonatkozó szabályoknak köszönhetően pedig ezek a visszaélések sokkal nehezebben felderíthetők, mint például a magas áfakulcs miatt elszaporodott csalások, melyeknél a digitalizációnak köszönhetően sikerült jelentős javulást elérni.