Üdvözöljük az egymillió alkoholista országában!

Van alkesz a családjában? Alighanem van. Pontosabban a statisztika alapján várhatóan akad valaki, ha jobban meggondolja.

Van ugyan némi bizonytalanság arról, hogy pontosan hány alkoholista van Magyarországon, de azt sejthetjük, hogy a KSH által megadott 380 ezer körüli szám súlyosan alulbecsült, inkább több mint dupláját jelzik a hazai szakemberek, vagy épp a háromszorosát, a WHO pedig pár éve több mint 900 ezerre lőtte be a magyarországi alkoholisták számát. Hozzátéve például, hogy nálunk a felnőtt férfiak több mint harmada fogyaszt káros módon szeszt, tehát a veszélyeztettek száma is elég magas.

Hiába súlyos országos probléma, teljesen megszokott is piálni, sőt, itt a környéken tartozik még a nagy berúgásokhoz egyfajta kelet-európai virtus is vagy az is jobban belefér a kultúránkba, ha valaki minden nap megiszik 3-4 pohárral mondjuk a saját borából. Ez is hozzájárulhat ahhoz, hogy a függők 90 százaléka soha nem ismeri fel az alkoholproblémáját, hanem egyszerűen belehal az ivásba.

Némileg inkább a férfiak problémája mindez, férfias, macsó dolog nálunk baromi sokat inni, a nőknél eggyel kevésbé elfogadott totál szétesni a szesztől. A WHO alapján a férfiak hozzávetőleg átlagosan háromszor annyit isznak nálunk, mint a nők. Bár egy közelmúltbeli kvalitatív kutatás szerint a magyar nők is egyre többet isznak, különösen a legfiatalabbak és a 60 év felettiek veszélyeztetettek.

Van tehát egy komoly egészségügyi problémánk egy veszélyes termékcsoport miatt, azonban mintha például a cigarettával vagy az agyoncukrozott üdítőkkel ellentétben itt csak a termékek piaci sikereiért dolgozna a szabályozás, a kárai ellen nem. 2014-ben még az egészségügyi államtitkárság is fontosnak látta volna visszaszorítani a hazai alkoholfogyasztást, el is készült elvileg az alkoholstratégiánk („Szakpolitikai Program az Alkoholprobléma Visszaszorítására 2014-2018”), aztán végül valamiért mégis gyorsan visszatettük a fiókba.

Amire van adat

A probléma megismeréséhez azzal is jobban képben kell lennünk, hogy mennyit és mit isznak az emberek Magyarországon. Több okból is nehéz viszont igazán pontos helyzetképet kapnunk. Egyrészt ugyanis szeszfogyasztást kérdőívekkel szokták mérni, ami sosem olyan pontos, mint a ténylegesen megvalósult fogyasztást nézni.

Itt viszont az a gond, hogy például a vendéglátóhelyek, fesztiválok forgalmát is igen nehéz mérni, pláne, hogyha teljesen kikerülik az adóhivatalt. És még az is fontos tényező nálunk, hogy többfajta szeszt is gyártanak saját fogyasztásra illetve a feketepiacra, nehezen ellenőrizhető módon, de nagyobb mennyiségben.

A pálinkagyártók lobbicsoportja a Pálinka Nemzeti Tanács nemrég borult ki azon, hogy a pálinkáknál mindent eláraszt a feketekereskedelem. És akkor még nem számoltuk azokat bizonytalan lőréket, töményeket, kannás borokat, amiket semmiféleképp nem lenne szabad senkinek meginnia. Ezekhez jön még például a csempészet is.

Bolti forgalom

Ha nem az emberek önbevallására hagyatkozunk, akkor megnézhetjük például azt, hogy miből mennyit vásárolnak a magyarok a boltban. Ez messze nem lesz teljes, és tisztaszeszre átszámolva csak egy kisebb részét adja a teljes fogyasztásnak (illetve be is készletezhetnek a vevők), de ezek legalább biztosan megvalósult vásárlásokat jelentenek. Ehhez a Nielsen piackutató cég adott nekünk régiós adatokat 2017 júniusától idén júniusig. A borokkal majd külön foglalkozunk, mert azokról nem voltak elérhető régiós adatok.

A vizsgált boltban vásárolt szeszek közül messze a legtöbb alkoholt sör formájában tesszük magunkba, második jócskán lemaradva a vodkák és a gyomorkeserűk, utánuk jön csak a pálinka. Idén júniusra egyébként tisztaszeszben nézve 1,5 százalékkal többet vásároltunk a megelőző 12 hónaphoz képest, értékben viszont majdnem 9 százalékkal, érezhetően többet költöttünk piára.

Úgy tűnik, hogy egy főre nézve délnyugaton veszik az emberek a legtöbb alkoholt. Ez Zala, Somogy, Tolna és Baranya megyéket jelenti. Talán azt lehetett volna sejteni, hogy a középső régió, azaz Budapest és Pest megye lesz a nyerő. Hiszen jó eséllyel vidéken több alkoholt állíthatnak elő házilag, mint a fővárosban. De Budapestet és környékét az északnyugati régió is előzi.

Sör és cider

Sörből nagyjából ötmillió literrel ittunk többet az idén nyárig, mint a megelőző egy éves időszakban, de ez csak egy százalékos növekedést jelent. Értékben is mennyiségben is némileg kevesebb sört vettünk a legkisebb boltokban, nagyobb diszkontokban, szupermarketekben és hipermarketekben (400 nm-nél nagyobb üzletekben) összesen növekedett a forgalom, itt megy el az eladott sör több, mint fele. A mennyiségbeli forgalom növekedése inkább a deli országrészből jött.

Az ízesített sörök forgalma is növekedett, ahogy a búza és kukoricasöröké is, ahogy a hagyományosoké is. Emellett az alkoholmentes sörök forgalma is nőtt, de ezek csak a bolti sörforgalom nagyjából 7 százalékát teszik ki mennyiségben.

Nagyon jönnek fel a ciderek, 14 százalékkal fogyott több belőlük a mostani időszakban. Ezek átlagosan drágábbak és édesebbek a söröknél, de felfutóban lehetnek még nálunk, mennyiségben kis túlzással minden száz eladott sörre jut egy cider jelenleg.

Délen rákaptak a gyomorkeserűkre

A gyomorkeserűknél az az érdekes, hogy mindenhol nagyjából ugyanannyit vagy kevesebbet ittunk nyárig, mint a korábbi időszakban, kivéve az ország déli részét.

Itt kiszerelésben változik az ízlésünk, egyre többet veszünk nagyon kis, azaz 2 dl-nél kisebb kiszerelésű gyomorkeserűket. Ez a kiszerelés 9 százalékot tudott nőni, és csaknem a teljes szegmens ötödét teszi ki.

Az olcsó vodkákra mentünk rá

Vodkából már lényegesen, hat százalékkal vettünk többet mint egy évvel korábban. Egyre kevésbé veszünk vodkát kisebb boltokban, és itt is a déli régiókban nőtt gyorsabban az értékesítés. Érdekes még, hogy ízesítetlen vodkából 25 százalékkal vettünk, mennyiségben többet, mint egy évvel korábban, és édesebb, gyümölcsös ízesítésű vodkák is erős növekedésben vannak. Cserébe a gyógynövényes vodkák komoly leszállóágba kerültek.

Emellett valószínűleg a szegényebbek, azaz az árérzékenyebb vodkafogyasztók dobták meg igazán a keresletet. Amíg ugyanis a gyártói vodkák szinte stagnáltak, addig a saját márkás, jellemzően olcsóbb vodkafajtákból 20 százalékkal lehetett többet eladni. Alkoholos italoknál az se gyakori, hogy a saját márkás termékek adják a piac negyedét, de itt ez a helyzet, ha az eladott mennyiséget nézzük.

Budapesten nem veszik a pálinkát

Komolyan visszaesett a bolti pálinkaforgalom a mostani vizsgálat évben a Nielsen számai szerint. De ennél a terméknél ebből kár bármilyen következtetést tenni a tényleges forgalomra, ugyanis itt mondjuk a sörtől eltérően őrületesen nagy lehet a feketepiaci forgalom.

Az viszont érdekes, hogy minden szeszfajtánál a legnépesebb vizsgált régió, Budapest és Pest megye fogyasztotta a legtöbbet, kivéve a pálinkáknál. Pedig még azt is feltehetjük, hogy Északkelet-Magyarországon lényegesen több olyan pálinkafőző van, akiknek a termékei soha nem kerülnek a boltokba. Lehetséges persze az is, hogy itt nagyon különbözik a fogyasztók ízlése.

Whisky-kből is az olcsók egyre divatosabbak

A whisky-k is némi növekedést mutatnak, de ez döntő részben az olcsóbb saját márkás whisky-k növekvő népszerűsége miatt van. Mennyiségben lényegében stagnáltak a gyártói termékek itt, viszont a saját márkás whisky-k 11 százalékos növekedést mutatnak.

A kisebb szegmensekben a gin a menő

Rumból nem vettünk lényegesen többet, mint a megelőző 12 hónapban, de jóval többet költöttünk rá. Talán azért is, mert itt is egyre divatosabb a 2dl-nél kisebb kiszerelés, már a bolti rumvásárlásaink több mint ötödét, 172 ezer litert adták ezek a kicsi rumok. Vermutból is egy kicsit vettünk csak többet, ahogy likőrökből is. Kilőtt viszont a gin, amiből harmadával fogyott több. Mondjuk nem is volt túl népszerű korábban, literre nagyjából nyolcszor annyi likőrt veszünk jelenleg, mint gint.

Bár a magyar rakéta-fogyasztók jellemzőiről nem áll rendelkezésre adat, azt talán feltehetjük, hogy nem a visszafogottabb fogyasztók kedvence ez a kiszerelés.  Sőt, valószínűleg a többség egy ilyet se vesz lényegében soha, inkább kevesen vehetnek sokat. 

A borokról kevesebbet tudunk

Itt nem a Nielsen adataira támaszkodtunk, de nagyobb vonalakban érdemes egy pillantást vetni arra is, amit a borfogyasztásról tudunk. Ami nem túl sok, már csak azért is, mert az állam se tudja pontosan, hogy itt mi lehet a helyzet. Legalábbis a Parlament Szőlő- Bor- és Pálinka albizottságának júliusi ülése alapján ők is csak egy 2017-es, önbevallásos piackutatásra támaszkodtak.

Ez alapján azt sejthetjük, hogy a borfogyasztás inkább otthon vagy vendégségben történik, és a fogyasztók nagyjából ötöde felelős a teljes fogyasztás háromnegyedéért. A népesség harmada eszerint egyáltalán nem iszik bort. Ízben népszerűbbek az édes és félédes borok, és a borvásárlások fele a mindennapi fogyasztást szolgálja. Érdekes lehet még, hogy a bort inkább „mindennapi italnak” tartottuk, és a válaszadók inkább úgy gondolták, hogy a borfogyasztásnak nincs köze az alkoholizmushoz, csak annak, ha rendszeresen olcsó bort vesz valaki.

Cseh-szlovák

A vizsgált szeszeknél adhat némi összehasonlítási alapot, ha nagy vonalakban megnézzük két régiós versenytársunk, Csehország és Szlovákia alkoholfogyasztási szokásait. Ez az ábra értékben hasonlítja a össze az időszaki vásárlásokat, a Numbeo.com alapján pedig azt is feltehetjük, hogy a bolti alkoholárak nagyjából azonosak mindhárom országban.

Az látszik rögtön, hogy nagyjából ugyanannyian lévő csehek lényegesen többet költenek szinte minden italfajtára. Sőt, csak sörre többet költ egy átlagos cseh, mint egy magyar az összes vizsgált szeszfajtára. A szlovákok szintén több vizsgált szeszt vásárolnak, azt leszámítva, hogy hozzánk képest alig isznak vermutot vagy épp gyomorkeserűket.

A WHO szerint mindkét országban nagyjából ugyanannyit vagy még többet is isznak fejenként, mint nálunk, kevesebb absztinens van náluk, mégis lényegesen kevesebb alkoholistájuk és veszélyeztettettük van.

Ez több dolgot is jelenthet, például akár azt, hogy mi jóval hatékonyabban tudjuk eltitkolni a valós számainkat, és igazából sokkal többet iszunk, csak inkább vendéglátóhelyeken vagy házi készítésű szeszeket otthon.  De az is lehetséges, hogy kisebb a szórás, azaz többen isznak viszonylag rendszeresen, de nem sokat, azaz eggyel normálisabb a viszonyuk az alkoholhoz.

(Borítókép:  Mohai Balázs / MTI )