Kutyája és macskája milliárdokat hoz a konyhára és százezreknek ad munkát

A 18 országot és 5 piacvezető vállalatot magába foglaló Európai Állateledel Iparszövetség (FEDIAF) 2018-ban publikált statisztikái szerint 

• 21 milliárdot állateledelre
• 8,5 milliárdot kiegészítőkre
• 10 milliárdot szolgáltatásokra 

132 állateledelgyártó cég nagyjából 200 gyárában közel százezer ember dolgozik, valamint másik 900 ezer ember közvetve az iparágból keresi a kenyerét. A globális állateledel-piac a becslések szerint 2024-re elérheti a 98 milliárd dollárt is (összehasonításként a teljes divatipart 300 milliárd dollárra becsülték 2018-ban).

Haszonállatból szőrős gyerek

Ennek a szakértők szerint főleg demográfiai oka van, ugyanis a nagycsaládok eltűnésével egyre több az idős ember, akik négylábú társat választanak maguk mellé, valamint a fiatalok körében egyre jobban kitolódik a gyerekvállalás ideje, és 

De nem csak az egyedszám számít, sokat nyom a latba az is, hogy mennyit hajlandó a gazda költeni állatára. Az elfogyasztott mennyiség inkább az állat igényeitől, mint a gazdától függ – viszonylag kevesen tervezik halálra etetni kedvencüket –, mégis gyakorlatilag bármennyi pénzt ott tud hagyni az ember a kisállateledel-boltban. A kutya- és macskatápok ára a kilónként néhány száztól a több ezer forintig terjed.

Változnak az állattartási szokások is,

Alapból fontos átalakulás, hogy a házi kosztot kiszorítja a táp. Ez az úgynevezett calorific coverage, az a szám, amely megmutatja, hogy egy országban arányaiban mennyien etetik gyártott táppal háziállatukat.

Általánosságban azt lehet mondani, hogy Európán belül a magasabb GDP-vel rendelkező nyugati országokban magasabb ez az arány is, 60-80 százalék körül mozog, de ott is vannak eltérések – például Hollandiában kifejezetten magas, Franciaországban viszont alacsonyabb. Kelet-Európában jóval alacsonyabb ez a szám, azonban mindenhol folyamatosan nő, egyre nagyobb a táppal etetők aránya. 

Bodrinak csak a legjobbat

A termékmix eltolódik, egyre nő a prémium, valamint kisebb kiszerelésű, drágább termékek aránya. Egy alutasakos vagy pástétom kiszerelésű állateledel fajlagosan akár négy-ötször annyiba is kerülhet, mint a nagy kiszerelésű zsákos tápok. Így a kereskedőknek és a gyártóknak is az az érdeke, hogy ezek felé, valamint általában a szofisztikáltabb termékek (fogvédő, vitamin) felé tereljék a vásárlókat. 

A 2019-es Global Pet Expo témáit átnyálazva azt tapasztalhatjuk, hogy nagyjából ugyanazokkal a hívószavakkal próbálják meg eladni az állateledelt, mint az embereledelt: organikus, fenntartható forrásból származó, egészséges, CBD-olajjal megspékelt és a többi. Utóbbi nem meglepő, hiszen első sorban a gazdikat kell meggyőzni. Akinek van kutyája, az tudhatja, hogy a háztartási hulladékra és a wagyu marhára is örömmel vetik magukat az ebek (persze az egészségük szempontjából nem mindegy, hogy mit esznek).

Az emberek nem szívesen adnak rosszabb minőségű, olcsóbb tápot kedvencüknek akkor sem, ha egyébként az élet más területén spórolni kényszerülnek.

Magyar macskába magyar tápot

Az állateledel-gyártásban Magyarország is érintett, ugyanis hazánkban három nagyobb szereplő is képviseli magát, két nemzetközi óriás, és egy hazai központú, saját márkás termékeket gyártó cég:

• Utóbbi a magyar központú Partner in Pet Food, az évi 450 ezer tonna tápot gyártó cégcsoportnak öt országban kilenc gyára van, itthon körülbelül 500 embernek adnak munkát.
• De jelen van hazánkban a világ öt legnagyobb állateledel-gyártójának egyike, a MARS is, 60 milliárd körüli éves árbevétellel és közel 800 alkalmazottal.
• Valamint fontos szereplő még a Nestlé büki állateledel gyára, a Purina márkanéven ismert termékeivel. A cég évente több mint 200 ezer tonna állateledelt gyárt az 1998-ban átvett üzemben, amely az indulás óta már három bővítésen átesett.

De nem csak a termelés, a fogyasztás is pörög hazánkban, ha vetünk egy pillantást a nagyobb állateledel-áruházak beszámolóira, azt láthatjuk, hogy évről évre növelni tudták a forgalmukat. Utóbbinak persze számos oka lehet, például hogy a kisebb, sokszor egy fő vagy egy család által üzemeltetett „állateledelesektől” szívják el a vásárlókat, de 

Az ismertebb állateledel-forgalmazók közül majdnem mind Magyarországon is stabil növekedést tudott produkálni az elmúlt években, még a Fressnapf is – akik amúgy egészen más ligában játszanak, éves árbevételük meghaladja a többiekét összesen – folyamatosan növelni tudja a bevételeit – hozzá kell tenni, hogy ebben benne vannak a kiegészítők (póráz, kiságy, játék) is. 

Egyre népszerűbbek emellett a webshopok is, utóbbiaknál nem ritka, hogy a határon túlról, például Szlovákiából érkeznek a termékek.

Buzzwordok és CO2

2019 legfontosabb hívószavai az állateledel-iparban a következők:

• Kevésbé feldolgozott termékek. Ahogy az emberi ételeknél is egyre inkább szitokszó a feldolgozott élelmiszer (processed food) – keressünk csak rá, az első 10 találat a rákról fog szólni – úgy a gazdák a kutyájukat, macskájukat is próbálják kímélni az ilyen típusú termékektől.
• Átláthatóság. Ez is inkább általános trend, mint állateledel-specifikus, az emberek szeretnék tudni, honnan származik, ami a kutyatálba kerül, miből és hogyan készül.
• Fenntarthatóság. Ez is egy olyan téma, ami lassan beszivárog a hétköznapok minden szegletébe. Az állattartók között egyre nagyobb arányban vannak jelen a fiatalabb generációk képviselői, akik számára a környezetvédelem kiemelt téma, van pénzük, és hajlandóak többet fizetni a környezettudatosnak vélt termékekért. Ennek megfelelően a gyártók igyekeznek releváns termékekkel előállni.

A környezettudatosság kérdése nem csak a marketing szintjén létezik. Az állateledelek előállítása, csomagolása, szállítása ugyanis – hasonlóan az emberi ételhez – igen környezetszennyező. Mind a takarmányok előállítása, mind a vágóállatok maguk is jelentős üvegházhatású gáz kibocsátásával járnak, valamint rengeteg vizet igényelnek. 

Bár a kutya és macskatápok elsősorban az emberi élelmiszerek gyártási melléktermékeiből készülnek, még így is komoly terhet jelentenek a környezetre. Ráadásul ront a helyzeten a következetlen vásárlói gondolkodás, és az ahhoz korlátlanul igazodó gyártói mentalitás is.

Flambérozott baglyos kutyatáp D-vitaminnal

De mitől különlegesek az állateledelek? Érdekes dologra hívja fel a figyelmet az University of Illinois állateledelek fenntarthatóságát vizsgáló tanulmánya: az állateledeleknél a termék elfogyasztója és a vásárló nem egyezik.

Ennek kettős eredménye van: az állat elhízik, ami rontja az egészségét, valamint 

Akinek a kutyája lopott már el és evett már meg egy egész kiló kenyeret, annak van fogalma róla, mit is jelent ez.

Ez kihívás elé állítja a gyártókat, még akkor is, ha tényleg szeretnének környezettudatosak lenni, ugyanis a fejlett országokban egyre jellemzőbb, hogy a gazdák szinte emberként kezelik kedvencüket. Így nehéz meggyőzni a őket, hogy négylábú barátjuk olívaolaj vagy lazac nélkül is jól elvan. Ennek extrém esete az, amikor vegán diétára fogják a gazdák személyes meggyőződésből állatukat, még ha ezzel lehet, hogy meg is ölik. 

Tücsköt, bogarat

Ráadásul az erősen érzelmi alapú döntéshozatal számos, amúgy potenciálisan életképes alternatívát is gátol. 

Azonban itt jön képbe az antropomorfizáció: amit az ember nem szívesen enne meg, azt manapság sokszor már a kutyájának sem adja oda. Eközben egyre jobban divat a nyersetetés, amikor nyers hús és mindenféle zöldségek, tojásfélék, növényi származékok keverékét adják a kutyáknak. Utóbbi sokszor szájhagyomány útján terjedő receptúrák alapján kerül összeállításra, és nincs mindig garantálva, hogy tényleg jobb lenne, mint a táp, mégis sokan harcos szószólói a dolognak.

Mielőtt bárki billentyűzetet ragadna, hogy az ő kutyája tényleg élénkebb a nyers etetéstől, szebb a szőre, vidámabb, a táptól pedig beteg, a fenti megállapítás pedig csak a gonosz nagyvállalatok lobbija: könnyen lehet, pusztán arra szeretnénk ismét kicsit rávilágítani, hogy sokszor szívesebben választjuk azt, ami otthonos, gusztusos, természetességet sugall, és nehezebben fogadunk el olyan tényeket, amik ellentmondanak annak, amit ösztönösen jónak érzünk.