Koronavírus: gyors lépések kellenek a gazdaság megsegítéséhez

A koronavírus gazdasági hatásai már most is – ha visszafogottan akarunk fogalmazni – jelentősek, és még nem is igazán látszik a vége. Hogy érzékeltessük, mekkora az aggodalom gazdaságpolitikai körökben, ajánljuk a Nemzetközi Valutaalap (IMF) nemrég publikált blogbejegyzését, amelyben az IMF szakértői azt írják:

Ezzel a hasonlattal nemcsak az IMF élt: Adam S. Posen, a washingtoni Peterson Institute for International Economics elnöke szerint ami a pénzügyi piacokon történik, az a Lehman csődje utáni időkre emlékeztet. Mindez pedig a számokban is látszik, a londoni tőzsde legfontosabb indexe, az FTSE 100 például 2008 óta nem esett akkorát egy nap alatt, mint hétfőn.

A kormányok és jegybankok több módon is tehetnek azért, hogy valahogy tompítsák a várható recesszió hatásait, kérdés viszont, hogy elég gyorsan döntenek-e, és a megfelelő megoldásokat választják majd.

A helyzet viszont egyelőre nem sok reményre ad okot: Trump elnök gigantikus összeget költene a gazdaság élénkítésére, viszont kérdés, hogy ahogy csinálná, annak van-e egyáltalán értelme, az európai kormányok egyelőre csigalassúsággal reagálnak a válságra, az Európai Központi Banknak pedig nem biztos, hogy van még elég fegyvere ahhoz, hogy érdemben segíteni tudjon.

Teljes tűzerő kell a járvány és válság ellen!

Az IMF finoman úgy fogalmaz, hogy a járvány keresleti és kínálati oldalon is sokkot okoz, mert egyrészt nem készülnek el dolgok, másrészt a karanténok, egyéb intézkedések, a félelem, a sok beteg és – morbid módon – a halálesetek miatt pedig kevesebben vásárolnak dolgokat. Vagyis úgy is fogalmazhatnánk, hogy a globális gazdaság elkezdett leállni.

A valutaalap a járvány okozta válság ellen gyakorlatilag azt javasolja, hogy a kormányok és nemzeti bankok tüzeljenek minden irányba, vagyis költségvetési és monetáris eszközökkel is igyekezzenek élénkíteni a gazdaságot és tompítani a járvány hatásait.

A kormányoknak azt tanácsolja az IMF, hogy adókedvezmények, bértámogatások és pénzügyi transzferek formájában igyekezzen minél több pénzt adni a háztartásoknak és cégeknek, illetve minél több pénzt tartani náluk. Emellett  ahol nincs fizetett betegszabadság és hasonló rendszer, ott az államoknak elég hamar be kellene vezetni és finanszíroznia kellene ilyet, hogy a betegség miatti kiesés minél kisebb nyomást jelentsen az állampolgárok pénztárcáján és munkalehetőségein.

A nemzeti bankoknak pedig azt javasolja az IMF, hogy ha tudnak, vágjanak kamatot, és egyéb monetáris lazításokkal nyomjanak annyi pénzt a gazdaságba, amennyit csak lehet, így biztosítva a pénzügyi stabilitást.

Bizonyos kormányok már el is kezdték az ajánlott lépések bevezetését:

• Olaszországban például kiterjesztették a vállalati adók befizetésének határidejét és megnövelték a munkájukat elvesztő dolgozók támogatását;
• Dél-Koreában a kiskereskedők kaptak bértámogatást, és megemelték az otthoni ápolás és munkakeresés után járó támogatást;
• Kínában pedig ideiglenesen nem szedik be a cégektől a társadalombiztosítást.

Trump gigantikus élénkítő terve

Hasonló költségvetési lépéseket fontolgat az amerikai kormány, Donald Trump ugyanis azzal a tervvel állt elő, hogy a munkáltatók terheinek csökkentése érdekében az idén a kormány nem szedné be a cégektől a társadalombiztosítási hozzájárulást és egyéb, munkavállalók után fizetett járulékokat.

ami azt jelenti, hogy Trump akkora mentőcsomagot talált ki, ami mellett eltörpül a 2008-as bankmentés és a 2009-es élénkítő program is.

Közgazdászok szerint viszont ez önmagában nem lesz elég a recesszió elkerülésére, a korábbi válságok tanulsága szerint ennél gyorsabb és szélesebb körű gazdaságpolitikai lépésekre lenne szükség. A foglalkoztatás után fizetett adók eltörlésével ugyan jól járnak azok, akiknek van munkája (ugyan leginkább azoknak kedvez Trump terve, akik évi 250 ezer dollárnál többet keresnek), viszont, ahogy erre jobb- és baloldali közgazdászok is felhívták a figyelmet, nem segít azoknak, akiknek nincs stabil munkahelye, és nem segít a leginkább érintett csoportnak: az időseknek, nyugdíjasoknak sem.

Vannak, akik szerint a legjobb megoldás az lenne, ha az állam minden egyes állampolgárnak utalna valamennyi pénzt. Így gondolja például Jason Furman, Obama elnök volt gazdasági tanácsadója, aki szerint felnőttenként 1000, gyerekenként 500 dollárt kellene adnia az államnak. Ez szerinte elég lenne lakbérre, élelmiszerre, benzinre, amíg a járvány miatt esetleg kiesik a családok bevétele, és nincs szükség arra, hogy megállapítsák, kinek van a leginkább szüksége a támogatásra, így nagyon gyorsan tudna lépni a kormány.

Egy ilyen általános pénzügyi injekció a járvány vége után is segítene gyorsabban újraéleszteni a gazdaságot. Több másik közgazdász is azt támogatná inkább, hogy a kormány közvetlenül az állampolgároknak nyújtson támogatást, ne a céges adók felfüggesztésén keresztül élénkítsen, mert míg ez nagyon drága, nagyon lassú is, mire elér a polgárokhoz és kifejti élénkítő hatását.

Azt az ötletet is bedobta az amerikai elnök, hogy a kisvállalkozásoknak hitelt nyújthatna a kormányzat, a jegybank szerepét betöltő Federal Reserve azt javasolja a bankoknak, hogy legyenek rugalmasabbak az ügyfelekkel szemben, akik a koronavírus hozadékai miatt nem tudják törleszteni időben a hiteleiket.

Persze a legfontosabb lépés a gazdaság megmentésére is a gyors egészségügyi reakció lenne, mert minél hamarabb túl lesz a világ a járványon, annál kisebb a gazdasági hatása. Ennek elősegítésére pedig az Egyesült Államokban szakértők szerint arra lenne szükség, hogy a szövetségi kormányzat pénzügyi támogatást nyújtson az államoknak az egészségügyi ellátás finanszírozására. De emellett szélesebb körű költségvetési élénkítésre is szükség lehet, hogy pénzt öntsön a kiszáradó gazdaságba és segítse átvészelni a nehéz időket.

Van még mivel élénkíteni Európát?

Egyre inkább úgy tűnik, hogy a járvány miatt recesszióba kerül majd Európa, a német Berenberg bank előrejelzése szerint az eurózóna GDP-je például 0,4 százalékkal eshet vissza az év első negyedében, 0,5 százalékkal a másodikban. A nagy kérdés viszont az, hogy tudnak-e tenni valamit az európai kormányok, jegybankok vagy az unió intézményei, hogy tompítsák a járvány gazdasági hatásait.

Ha a 2008-as válságot követő európai hitelválság tanulságaiból indulunk ki, akkor nem túl rózsás a kép, az unió vezetői ugyanis túl későn léptek a görög, olasz, ír és más válságok kezelésében, a segítség pedig még nagyobb megszorításokkal járt és tovább mélyítette a gazdasági válságot. Ráadásul a maastrichti adósságszabályok miatt az unió tagjainak alig van mozgástere arra, hogy eladósodás terhére élénkítsék a gazdaságot anélkül. Kérdés, hogy az EU ugyanolyan szigorú lesz-e a költségvetési hiánnyal elszaladó tagállamokkal szemben a járvány idején, mint volt korábban.

Vannak erre utaló jelek, Olaszországnak például megengedte az EU, hogy 7,5 milliárd eurót költsön a járványban érintettek megsegítésére. Viszont ahogy terjed a járvány, ennél több pénzre lesz szükség több országban. Bruno Le Marie francia pénzügyminiszter a francia sajtónak azt nyilatkozta, hogy március 16-án egy európai szintű költségvetési élénkítő csomagról fog tárgyalni, sokak szerint viszont addigra már túl késő lesz, hogy az európai kormányok hatékonyan fel tudjanak lépni a járvány gazdasági hatásaival szemben.

Az előző válság és recesszió alatt a legkomolyabb élénkítést az államok helyett a jegybankok, elsősorban az eurózóna monetáris politikáját meghatározó Európai Központi Bank irányította, amely kötvényvásárlási programjával és alacsony kamataival igyekezett minél több pénzt pumpálni a gazdaságba. A New York Timesnak nyilatkozó Peter Dixon, a Commerzbank közgazdásza szerint viszont

A frankfurti székhelyű európai jegybanktól azt várták elemzők, hogy legalább csökkenteni fogja az eurózóna kamatrátáját csütörtöki ülésén, de ez végül elmaradt. A Christine Lagarde vezette jegybank viszont bejelentett egy 120 milliárd eurós gazdaságélénkítő kötvényvásárlási programot, valamint azt, hogy a bankoknak olcsó hitelekkel biztosítanak majd likviditást. A terv szerint a 120 milliárd eurót az év végéig fektetné be az EKB, azon a havi 20 milliárdon túl, amiért már amúgy is minden hónapban vásárolt kötvényeket, így pumpálva pénzt a lassan növekvő európai piacra. 

Elemzők viszont nem várnak igazi megváltást az EKB bejelentett lépéseitől. A Capital Economics vezető európai közgazdásza, Andrew Kenningham a Financial Times-nak azt nyilatkozta, hogy bár jelentős Lagarde bejelentése, nem valószínű, hogy ez sokat változtat a befektetők hangulatán, ahogy a FED korábbi bejelentései sem igazán tudták megakadályozni a részvényárfolyamok zuhanását. 

Lagarde arról beszélt a kötvényvásárlási program bejelentésekor, hogy ezzel önmagában nem tudják megoldani a koronavírus körüli gazdasági bajokat, az államoknak is ki kell venniük a részüket za élénkítésből és az érintett emberek kisegítéséből költségvetési programokkal. 

Borítókép: Reuters Fotós: Yuri Gripas