Meglátjuk, csörög-e újra a telefon

„Az első munkánk egy Suzuki márkajelzés volt, egy autókerék-embléma, védőlakkozást kértek rá, hogy olaj- és vegyszerálló legyen, de előttünk már több vállalkozónak beletörött ebbe a bicskája. A tárgyalásra vittem magammal a már lefújt mintát. Mielőtt elkezdtünk beszélgetni, beledobták egy üveg fékolajba, aztán elmentünk tárgyalni. A fröccsöntő cég munkatársai a végén kivették a darabot az olajból. Semmi baja nem volt, így egymás tenyerébe csaptunk” – mesélt a kezdetekről Balajti Tibor, a Paint-Plast Kft. tulajdonosa és vezetője.

Az interjút a koronavírus-járvány magyarországi kitörése előtt készítettük Táton, szép, napsütéses időben. Azóta nagyot fordult a világ, a magyarországi autógyárak sorra álltak le, de világszerte ez történik. Balajti Tibor egyelőre kivár, átütemezte a karbantartásokat, tartja a munkaerőt és bízik.

Az autóipar a világgazdaság motorja. Újra kell indulnia. Kérdés, mikor és mennyire fog.

Az autóipari alkatrészek festésével foglalkozó cég üzeme Táton van, a kaputól egy köpésre a Duna, kocsival negyedórára Esztergom és a Suzuki-gyár, ahol Balajti Tibor hét éven keresztül dolgozott, a tiszaújvárosi festékgyár, az Akzo Nobel kihelyezett munkatársa volt.

Akkoriban még „csak” a karosszériát festették az autógyárak, az ő dolga az volt, hogy ha bármilyen probléma merült fel a festékkel, festéssel kapcsolatban, megoldja azt. „Hozzám tartozott a karosszéria-festés és a lökhárítók festéséből eredő reklamációk kezelése. Akkoriban még oldószeres rendszerek voltak, ma már vizes bázisút is használunk, főleg környezetvédelmi szempontok miatt.”

A kétezres évek elején kezdett látszani a trend, hogy egyre több, nem a karosszériához tartozó autóalkatrészt, jellemzően műanyag, külső elemeknek is kezdtek különböző divatszíneket adni. A dizájnszempontú újításra az autógyárak nem voltak felkészülve, az ott dolgozók a karosszériát fújták csak. Az igény a fröccsöntő cégeknél csapódott le, akiktől elkezdtek a gyárak színes alkatrészeket is rendelni.

Mivel festék festék, Balajti Tiborhoz is eljutott néhány tanácskérés, mit és hogy kellene ezekkel csinálni. Ekkor látta meg a rést a pajzson és alapított – ekkor még egy társával együtt – erre a szegmensre egy céget. A két tulajdonos azonban nem jött ki egymással, és a cég még igen korai szakaszában elváltak egymástól. Balajti Tibor utána indította el a Paint-Plast Kft.-t, immár egyedül. A 2003-ban indult cég tavaly 1,3 milliárd éves árbevétellel 82 millió forintos adózott eredményt ért el, és olyan márkáknak dolgozott, dolgozik, mint a Porsche, a BMW, a Rolls Royce, a Fiat, a Kia, a Suzuki, a Jaguar vagy a Volvo.

Az ezüst elég macerás

„Mi megkapjuk a nyersanyagot a világ legkülönbözőbb tájairól, kimegy tőlünk festetten, és megy a világ legkülönbözőbb tájaira, ahol beépítik az autókba.” A Paint-Plast megrendelői nem közvetlenül az autógyárak, hanem az őket kiszolgáló fröccsöntő cégek, ahol a műanyag-alkatrészek készülnek. Balajtiék zömében magyar cégeknek dolgoznak, de van régiós vállalkozás is, ami rendel tőlük, jelenleg 11 partnerük van.

Hűtőrácsok, fogantyúk, belső dizájnelemek, különböző keretek – ezek a leggyakoribb tárgyak, amiket a Paint-Plast színesre fest. Ha egy terméket megnyernek, az az általános, hogy annak minden színét ők készíthetik, de itt is van ellenpélda. „Az ezüst például elég macerás. Azzal előfordul, hogy nem boldogul egy cég, és a fröccsöntők addig mennek, míg nem találnak valakit, aki az ezüstöt megoldja nekik. Van termékünk, amiből egy színt mi csinálunk, egyet meg egy cseh vállalat.”

És vannak extrém utakat bejárt alkatrészek is. A mostani helyzetben nehéz elképzelni, hogy ez valaha újra így tud működni. „A Nissan egyik, csak orosz piacra készített modelljéhez kellett egy elemet próbából lefestenünk. Kínából hozták bőröndben a mintaalkatrészeket (mert azok többnyire ott készülnek, a sorozatgyártás pedig máshol), lefestettük, és vitték Szentpétervárra őket. De ez csak a mintadarab volt! Amikor elnyertük a megbízást, a festendő darabokat egyenesen Izraelből küldték, majd a végén Oroszországba került tőlünk.”

Színmérés tízmillióért

A jó szín elérése mindig nehezebb, mint egy bonyolult alkatrész kezelése. A magasfényű bevonaton minden, a porszem is meglátszik, ezért kézi munkával igyekszünk minden apró hibát, szennyeződést eltávolítani. „Persze az is kihívás, amikor több apró lamellából álló szellőzőből kell 150 ezer darabot elkészítenünk.”

A táti üzemben 18 alkalmazott és három robot végzi a munkát. Bizonyos munkafolyamatokra kiváló a robot, kisebb hibaszázalékkal dolgozik, de egy embernek a robotot is kezelnie kell. Így a Paint-Plastnál a nemrég, darabonként 50-60 ezer euróért vásárolt robotok miatt egyelőre nem küldtek el embert, inkább örültek a plusz kapacitásnak. A hozzájuk érkezett nyersanyagokhoz a festőkereteket is nekik kell megtervezni.

Bizonyos elemekhez nem lehet gyártósort használni, azokhoz egy jó szórókabin és egy biztos kéz kell.

Balajti Tibor szerint sok dolguk van a betanítással is, mert ha egy fényező hozzájuk beáll, annak újra kell tanulnia szinte az egész szakmát, hogy műanyagot is képes legyen minőségben festeni, mert ez egy más szakma. „Diszkrimináció nélkül mondom, de a nők bizonyos munkafolyamatokban sokkal precízebbek, az ellenőrzéseket, az apró hibák kijavítását ezért ők végzik.”

Hogy egy színt elfogad-e a megrendelő, az márkánként nagyon eltérő lehet. Vannak, akik megelégednek a „vizuális ellenőrzéssel”, mások csak a speciális színmérők ellenőrzését fogadják el, és csak minimális eltérést engedélyeznek. „Az különösen izgalmas, amikor a megrendelő már az árajánlat elfogadása után dobja be, hogy csak a színmérő ellenőrzését fogadja el, és ha nincs nekünk, szerezzünk be. Hogy az 10 millió forint, az őket nem érdekli, oldjuk meg.”

Egyszer a Porsche olyan komolyan vette a színeket, hogy két hétre saját tanácsadót küldött Tátra, hogy kifejlesszenek egy új bevonatot.

Mondtuk neki, nézze meg inkább a Dunát, mi megoldjuk.

Két nap múlva minden egyes darab, mindenféle labormunka nélkül, megfelelő minőségben a kezében volt, és utazott haza. Nálunk nincs idő két hét kísérletezésre, akkor nem élünk meg."

Bármit le tudunk festeni

„Az autóiparba nehéz bekerülni, de kiesni sem hagynak könnyen” – összegzett az iparágról Balajti Tibor. „Viszonylag alacsony árréssel lehet dolgozni, de stabil iparág, ráadásul az utóbbi évek változásai ellenére is könnyebben tervezhető.” De eljutni egy üzletig hosszú idő. „Ha én adok egy árajánlatot ma, és netán elfogadják, két év múlva lesz belőle üzlet. Ráadásul sok cég elvárja, hogy az árajánlatunkba eleve építsünk be a futamidő alatt 3-5 százalékos költségcsökkenést.”

De ő sem látja, mi fog most következni. Sorra kapták a híreket a leállásokról, ennek ellenére ők még dolgoznak, korábbi megrendeléseket teljesítenek. Úgy tervezik, április elején leállnak egy hétre, karbantartási munkákat végeznek, és meglátják, csörög-e a telefon.

Az elmúlt év alapján eleve nem voltak optimisták, bár a 2019-es világszintű autóipari visszaesés nálunk idén érezteti hatását, nagyjából 30 százalékos csökkenéssel. Az interjú időpontjában még csak Kínában tombolt a koronavírus, Olaszországban kezdődött, de már ez a két momentum is aggasztó volt. „Számtalan alapanyag érkezett Kínából, amíg Európában nem kezdődött a járvány, csak az volt az elvárás, hogy nyilatkozzunk: semmilyen kínai terméket nem használunk. Aztán kezdődött az olasz helyzet, ami azért nehéz, mert a festékeink egy része onnan érkezik, a szavatosság miatt pedig ezekből nem tudtunk hatalmas készleteket felhalmozni, azért még az utolsó pillanatban tudtunk rendelni három hónapnyi adagot, amit a beszállítónk rugalmasságának köszönhetünk.”

A Paint-Plast jövője – ahogy nyilván az egész világé most – bizonytalan. Balajti Tibor ugyanakkor bizakodik: a cégnek nincs hitele, a nemrég lehívott 150 millió forintos támogatásból új robotokat vettek, bővítették az üzemméretet is. „Univerzálisak vagyunk, bármit le tudunk festeni.” Eddig orvosi eszközökkel és egy nagyon új iránnyal, a makettekkel próbálkoztak, de nyitottak bármire, ráadásul a tulajdonos is bármikor be tud állni a szórókabinba. „Előfordult már, hogy egy reggel három alkalmazott állt elém, hogy külföldön folytatják, akkor is meg kellett oldani valahogy a festést.”

(Borítókép: Balajti Tibor. Fotó: Bődey János / Index)