ZRI Závecz: A magyarok kétharmada arra számít, pénzt veszít a járvány miatt

• A munkavállalók egytizedének már nagy veszteségei vannak a koronavírus-járvány első szakasza után, 8 százalékukat fizetés nélküli szabadságra küldték, 3 százalékukat elbocsátották.
• További egynegyedük valószínűsíti, hogy hamarosan kényszerszabadságra kell mennie, és nem fog bért kapni, vagy talán el is küldik.
• A teljes lakosság kétharmada úgy gondolja, hogy a koronavírus-járvány kedvezőtlen pénzügyi következményeket hoz neki.
• A vállalkozók kifejezetten pesszimisták, 80 százalékuk számít negatív fejleményekre.
• A megélhetésük miatt egyelőre még kevesen, 2 százaléknyian nyúltak hozzá a lekötött pénzükhöz, az emberek négytizede viszont már elhalasztotta valamilyen tervezett nagyobb kiadását.
• Az óvintézkedések enyhítése és a járvány megszűnte javíthatja az emberek munkaerőpiaci pozícióit is: az előbbit június elejére, utóbbit augusztus közepére várják.

Ezek a legfontosabb megállapításai a ZRI Závecz Research és a CAWI Services által készített közvélemény-kutatásnak, amely 6400 fő megkérdezésével készült, online módszerrel, március végén, április elején – a kijárási korlátozás első hetében (az azóta eltelt két hétben akár tovább romolhatott a helyzet). A magas elemszám és a nagy rétegzettség lehetővé teszi, hogy a megkérdezettek az ország teljes felnőtt népességét életkor, iskolai végzettség, településtípus és nemi hovatartozás szerint reprezentálják.

A koronavírus-járvány gyors elterjedése hetek alatt rendkívüli változásokat hozott a gazdasági életben, új (válság) tervekkel vágnak neki a cégek és a munkavállalók is a következő hónapoknak, talán éveknek. Az első kényszerű döntések megszülettek, 

A fizetés nélküli szabadságot minden szektorban alkalmazták már, de legnagyobb mértékben a turizmust és a vendéglátást érinti, az itt dolgozók egynegyede várja, hogy újra munkát és bért kaphasson.

Az iskolai végzettség emelkedésével csökken az ily módon kereset nélkül maradók aránya: az alapfokú végzettségű alkalmazottak 10, az érettségizettek 7, a diplomások 5 százaléka kényszerült erre a megoldásra. Vidéken sokkal inkább jellemző a fizetés nélküli szabadság, mint Budapesten: a falvakban a munkavállalók 11, a városokban 8, a fővárosban 4 százalék tartózkodik otthon emiatt. Az elbocsátások is az idegenforgalmi szektorban fordultak elő az átlagosnál gyakrabban, az ott dolgozók 5-6 százaléka vesztette el a munkáját.

Az alkalmazottak egynegyede rövidtávon a mostani munkavállalói pozíciójának jelentős romlásától tart, valószínűnek tartja, hogy a közeljövőben nem fog fizetést kapni vagy akár el is küldik. Különösen azokban az ágazatokban félnek a dolgozók, ahol már eddig is hoztak efféle szigorú döntéseket.

A legrosszabb a községek lakóinak és az alacsony végzettségűeknek

A turizmusban alkalmazottak 56, a vendéglátásban munkát végzők 45 százaléka számít fizetésmegvonásra vagy munkanélküliségre. Ha ebben a két szektorban az történne, amitől az ottani alkalmazottak tartanak – kiegészítve az eddigi bér- és állásvesztéssel – akkor a turizmusban a munkavállalók nyolctizedének, a vendéglátásban héttizedének lehetnek már a következő hónapokban anyagi gondjai.

Azok a társadalmi csoportok tartanak leginkább a fizetésük, állásuk elvesztésétől, amelyeket már eddig is negatívan érintett a válság: a községekben lakók és az alacsony végzettségűek. A fővárosi munkavállalók 18, a vidéki városokban élők 25, a községekben lakók 29 százaléka számít arra, hogy nem lesz úgy munkája, jövedelme, mint eddig. Az alapfokú végzettséggel rendelkezők 29, az érettségizettek 25, a diplomások 14 százaléka tudja elképzelni, hogy a munkahelye ideiglenesen vagy tartósan elküldi.

Ezek a félelmek a turizmus és vendéglátás területén lényegében mindenkinél megjelennek, de a kereskedelmi vállalkozók 86 százaléka is erre számít. Minél idősebb egy vállalkozó, annál inkább anyagi veszélyben érzi magát: a 30 év alattiak fele, a 30 és 50 év közöttiek 69 százaléka, a náluk idősebbek 74 százaléka jelentős bevételkieséssel számol a tavaszi, nyári hónapokban.

A magyar lakosság 64%-a arra számít, hogy a koronavírus-járvány pénzügyileg kedvezőtlenül érinti, veszít rajta. A lakosság 22 százaléka bizonytalan abban, hogy milyen közvetlen anyagi hatásai lesznek a járványnak, 13 százalék reménykedik, hogy nem érinti. Az átlagosnál jóval nagyobb mértékben feltételeznek negatív fejleményeket magukra vonatkozóan a vállalkozók – 80 százalékuk. Rajtuk kívül még az ötvenes, kora hatvanas éveikben járók körében magas a későbbi veszteségeket feltételezők aránya: 70 százalék.

Az emberek nagyjából fele, 52 százaléka rendelkezik valamilyen megtakarítással. Ők egyelőre még nem nyúltak hozzá a félretett pénzükhöz, mindössze 2 százalékuk szüntetett meg idő előtt valamilyen lekötött betétet, biztosítást annak érdekében, hogy nagyobb anyagi biztonságban érezze magát.

Ugyanakkor nem nyugodtak megtakarításaik értékállóságával kapcsolatban, egy ötfokú skálán a közepesnél valamivel nagyobb 3,4-es értékkel fejezik ki aggódásuk mértékét. Azok tartanak leginkább a megtakarítások értékének csökkenésétől, akik úgy jellemezték magukat, hogy nagyon nehezen élnek meg a jelenlegi jövedelmükből. Nekik alapvetően önkéntes nyugdíjpénztárban és életbiztosításokban vannak tartalékaik, és ezek értékmegőrzésében inkább szkeptikusak, mint bizakodók (aggódásuk mutatója az ötfokú skálán 3,9).

Lemondtak a nagyobb kiadásokról

A lekötött megtakarításokhoz eddig még alig nyúltak hozzá ez emberek, de az már gyakran előfordult – a lakosság négytizedénél, ezen belül a takarékoskodók 44 százalékánál -, hogy márciusban lemondtak valamilyen tervezett nagyobb kiadásról. Elsősorban azoknak kellett ezt a döntést meghozniuk, akik a gyorsan veszteséges ágazatokban dolgoztak, illetve akiket a munkahelyük fizetés nélküli szabadságra küldött vagy elbocsátott: előbbiek fele, utóbbiak hattizede tett így.

A cégek és a munkavállalók perspektíváját jelentősen befolyásolja, hogy mikor oldják fel a korlátozásokat és mikor ér véget a járvány – ezek feltételezett időpontjára a kutatásban becslést tettek az emberek. A válaszokat csoportosítva látható, hogy 

egynegyedük szerint inkább három hónap múlva csökkennek a korlátozások, 12 százalék szerint még ennél is később. A várakozások átlaga 8,5 hét, tehát a magyar lakosság – az adatfelvétel időpontjához, március, április fordulójához képest – bő két hónappal későbbre, május végére, június elejére várja az óvintézkedések enyhítését.

A járvány végét jóval távolabbra teszik az emberek: 20 százalékuk szerint két hónapon belül térhet vissza minden a régi kerékvágásba, 43 százalékuk három-négy hónapot prognosztizál, 20 százalékuk fél évet, 17 százalék még ennél is többet. A koronavírus-járvány lecsengésére vonatkozó becslések átlaga 17 hét, azaz Magyarországon körülbelül augusztus közepére várják az emberek a különleges helyzet végét, a megszokott életrendjük visszatértét.

(Borítókép: Kiadó üzlet Budapest belvárosában 2020. április 2-án, a koronavírus-járvány idején. Fotó: Bődey János / Index)