Oltsuk el a tüzet, utána építhetünk házat!

Viharos időszakban választották meg a Magyar Bankszövetség elnökének. Miközben a nyitások, lazítások miatt sokan már úgy érezhetik, hogy túl vagyunk a járvány csúcspontján, a bankoknak most jön a neheze, hiszen még tart a moratórium, illetve kezelni kell majd a vállalati csődöket, már ha lesznek ilyenek. Milyen kilátásai vannak ilyenkor a hazai bankoknak?

A júniusi számok némi optimizmusra adnak már okot, már elindultunk a remélt V betű felfelé tartó szárán. Csődhullámot egyelőre semmiképpen nem tapasztaltunk, ami nem garancia ugyan arra, hogy nem is lesz, de azért úgy tűnik, tényleg nem olyan rossz a gazdasági helyzet, mint ahogy március végén sejtettük. A következő időszakban kulcsfontosságú lesz, mennyire indulnak meg a vállalati befektetések Magyarországon. Ebben az évben ugyanis elsősorban ezek pörgethetik a gazdaságot, nem pedig a fogyasztás. Tapasztalatunk szerint a lakossági fogyasztás ugyanis erősebben csökken itthon, mint a bérek.

Magyarul az emberek az óvatosság elvét követik, tartva a jövőtől, kevesebbet költenek, nem vesznek fel hiteleket?

Így van. Péntek délután azzal búcsúztam a kollégáimtól, hogy jó az idő, mindenki menjen fagyizni, vacsorázni, növeljük a GDP-t. Mindez persze csak a megfelelő óvatosság mellett javasolt, de azt hiszem, mindenki érzi, hogy más a helyzet a fővárosban vagy vidéken. A szüleim Nagybaracskán élnek, ott a környéken a járvány eddig annyit jelentett, hogy az emberek hallották, hogy Baján is állítólag volt egy fertőzött. Természetesen teljesen érthető, normális emberi reakció az, hogy aki megijed, aki bizonytalanabbnak látja a jövőjét, elhalasztja a nagyobb kiadásait. De ezzel valójában nem is a járvány, hanem mi magunk járulunk hozzá ahhoz, hogy zsugorodjon a GDP.

Akkor hogy lesz ebből V betű?

Azért vannak biztató jelek is. Sok program indult el, és szerintem a mostani helyzet több szempontból is stabilabb, mint a 2008 utáni volt. A bankszektor sokkal erősebb helyzetben indult neki ennek a válságnak, több tőkénk van, nincs már lakossági devizaadósság, a projekthitelek mögött jobbak a fedezetek. 2008-ban Magyarország a sereghajtók között volt, most ilyen szempontból is éllovasok vagyunk. És más a bankok, az emberek, az államok hozzáállása, de abban is eltérés van, hogy ez a válság nem a pénzügyi, befektetési termékekhez kapcsolódik – még ha hatása rájuk is van. Most egy egészségügyi helyzetből eredő civilizációs kihívással állunk szemben.

Vagyis most nem okolja senki a bankokat?

Nem, és ez természetesen nem is lenne indokolt. Most mindenki elfogadja, hogy a bankok kéz a kézben együttműködve dolgoznak a gazdasággal. Mi vagyunk a reálgazdaság tükörképe. Ha a gazdaság vérzik, akkor a bankszektor is vérzik. A nyári hónapok döntőek lesznek abban, hogy a gazdaságnak milyen lesz a teljesítőképessége idén.

Jobb a helyzetük, nem önök okozták a járványt, szükség is van a bankok hitelezésére. Mi következik ebből a hazai bankok szempontjából? A kormány megadóztatható jövedelemtulajdonosként tekint önökre, vagy támogató a szektorral, mert számít a gazdaság újraindításában a bankokra?

Engedje meg, hogy provokatív legyek. Szerintem nincsen ma olyan európai politikus, aki szívesen nevezné magát a bankszektor barátjának. De azt is érdemes megnézni, hogy amikor Magyarországon mindenki segítséget kér, halasztást a meglevő kötelezettségeire, a bankszektor az egyetlen olyan ágazat, amely előre befizetett egy különadót, és még azt is mondta, hogy ez méltányos. Nekünk is az az érdekünk, mint a politikának, hogy a gazdaság jól teljesítsen. Ez egy win-win helyzet. Sokat tanultunk a múltból, és ma már sokkal jobb a kommunikáció a kormányzat, a Magyar Nemzeti Bank és a kereskedelmi bankok között. És, bár lehet, hogy ez az újságíróknak nem örömteli, de azt is hozzá kell tennem, hogy – mint minden más iparágban –a gazdasági egyeztetések sokszor a tárgyalóasztaloknál és nem a nyilvánosság előtt zajlanak.

Ha már az egyeztetéseket szóba hozta, a legutóbbi válság után főleg a diplomatikus Patai Mihály bankszövetségi elnök és a bankokkal nagyon kemény Nagy Márton, mint MNB-s vezető tárgyaltak, azóta sokan foglaltak el új székeket a ringlispílben. Ön szeret nyíltan, fogalmazni, nem éppen egy óvatos, vagy száraz banki vezető, ez előny, vagy hátrány ezekben a helyzetekben?

Szerintem csak akkor érdemes valakinek a Bankszövetség elnöki posztját elvállalni, ha partneri kapcsolata van minden olyan döntéshozóval, akinek ráhatása van a szektorra. Ilyen kapcsolatok nélkül nem érdemes beülni ebbe a székbe.

És mivel beült, gondolom lezsírozta ezeket?

Az is számíthatott, hogy már 9 éve vezetem a hazai Erste Bankot. Többféle részvényesünk van (anyabank, EBRD, magyar állam), sikerült a felek között mindenkinek előnyös megállapodást is összehozni. Központi bankári múltam is van, ami fontos tapasztalat lehet. Büszke vagyok arra, hogy egy évvel korábban a bankvezetők az év bankárának választottak, most pedig elnökként tiszteltek meg a bizalmukkal. Ezt köszönöm.

Amikor bankszövetségi elnöknek választották mit ígért, volt 100 napos programja?

Az a legfontosabb, hogy a nemzetgazdaság jó állapotba kerüljön, ebben kell először partnerként segítenünk. Emellett elindult egy jelentős digitalizációs program, amire a járvány csak rágyorsított. Hangsúlyozom a kormányzati együttműködés fontosságát, hiszen mindig jobb, ha a bankszektor proaktív, és az is célom, hogy a bankszektor jó hírét visszaszerezzük. Emellett természetesen a bankszektor terheinek enyhítéséért is lobbizni szeretnék. 2020-ban 12 féle adót fizetünk. Van régi és új bankadó, tranzakciós járulék, OBA-, BEVA-, szanálási- és felügyeleti díj, moratórium, illetve a klasszikus adók, szocho, nyereségadó, iparűzési adó, kutatás-fejlesztés. Ezen azért jó lenne változtatni. Hiszen a társadalmi teherviselésben a szektor tulajdonosai így igencsak élen járnak, ráadásul a nemzetközi versenyhelyzetünk gyengébb ezáltal. De a mostani helyzetben vannak ennél fontosabb feladatok.

A kezembe került egy a 2008-as válság sűrűjében adott Index-interjúja, amit akkor még szerb jegybankelnökként adott. Hogy nehezebb egy ilyen válságban bankárnak lenni, reagálni is képes jegybankosként, vagy a bajokat elszenvedő kereskedelmi bankosként?

Most a piaci oldal kihívásait és lehetőségeit látom, habár a másik oldalt is már megtapasztaltam. Az azonban mindkét oldalon igaz, hogy sok mindenre fel lehet készülni, de a sors rendkívül kreatív - gyakran jön olyan meglepetés, amire az ember nem számít. Az első és legfontosabb mindig a likviditás biztosítása, ezt nézik a betétesek, a bankok, a cégek, és a jegybank ebben tud segíteni. Egy olyan országban, ahol rugalmas az árfolyam, az árfolyam is megérzi a nehéz időszakot, sokszor túl is reagálja.

A járvány eléggé megbolygatta a piacot, vannak olyan intézmények, amelyeknél nagyobb, van, ahol kevésbé jelentős az érintettség. Például egy olasz tulajdonos esetén a veszélyhelyzetből eredő egészségügyi védekezés tapasztalatai például hamar ideértek, és akár markánsabban alakították a hazai cég működését is.

Átformálhatja 2020 a hazai bankpiac élmezőnyét?

Krízishelyzetekben – amilyet a tavaszi időszakban is megéltünk – sokszor felgyorsul az idő. Annyi minden történik mostanában két-három hónap alatt, mint máskor 2-3 év alatt. Ilyenkor nagyon sok minden letisztulhat a piacon. Ha majd leülepszik a most felkavarodó por, meglátjuk, ki nyert, ki veszített, de ilyenkor könnyebb piaci részesedést növelni, mint a nyugodt, normál piacon. Minden krízis esély is.

Mindenesetre hivatalosan is elindult a Takarékbank, az MKB és a Budapest Bank integrációja, most nem feltétlenül bankszövetségi, hanem erstés sapkában kérdezem, hogy önöknek számít, hogy már nem a 2-3-ik helyen fognak állni, hanem a 3-4-ik helyen? Figyelik az integrációt?

Persze, hogy figyeljük, mindenki követi az eseményeket, a legnagyobb banktól a legkisebbig. Azért ilyen nem történik minden évben, inkább csak 30 évente. Ugyanakkor az EU piacára kitekintve az elmúlt 5 évben a bankok száma 20 százalékkal csökkent a konszolidáció hatására. Mondhatnék mást, de valójában kőkeményen ügyfelekről, rendszerekről, munkavállalókról van szó, konkurenciaharc zajlik, és a másik esetleges gyengeségeit mindenki szeretné kihasználni.

Vagyis, ha az integráció körül robaj van, akkor munkavállalók, ügyfelek csábíthatók el?

Még szép. A piac úgy működik, hogy a versenytársak minden lehetőséget megpróbálnak felhasználni. Saját bankomban is túl vagyunk egy nagy állomány-átvételen, a Citi lakossági ügyfeleit integráltuk, az is óriási munka volt, na de három bankot integrálni...

Erre szokták azt mondani, hogy ilyenkor dőlhetnek hátra a versenytársak és rendelhetnek még egy koktélt.

A konkurenciától valóban nem félünk, egy alapelvünk van, hogy a verseny tiszta legyen.

A bankszektorban már a járvány előtt is intenzív időszak volt, nagy szabályozói változások következtek be, a PSD2, az azonnali fizetés. Kívülről úgy tűnt, hogy a kötelező leckét a bankok teljesítettétek, de a lényeggel, vagyis új, hatékony és trendi szolgáltatásokkal még nem jelentkeztek.

Ezt nem teljesen így látom. A bankok felvették a kesztyűt, a fejlesztések folyamatosak, és a legnépszerűbb szolgáltatások ma bankokhoz kötődnek, legyen szó a mobiltelefonos fizetésről vagy a pénzügyi applikációk használatáról. Az azonnali fizetés bevezetése persze óriási kihívás volt, de számos lehetőséget hordoz, a QR-kódos fizetéstől a fizetési kérelmek bevezetéséig. Az természetes, hogy mindenki szeretett volna levegőt venni. Közben pedig, ne felejtsük el, moratóriumoztunk is „picit”, most pedig jön az, hogy majd mindenkinek elmagyarázzuk 2021. január 1. után, hogy mi van a tőkével, a kamattal, a 2020-ban meg nem fizetett kamattal. Az elmúlt 3-4 hónap valóban nem az új szolgáltatásokról szólt, de erre most tényleg jó okunk volt, mással foglalkoztunk.

Ez nyilván valid érv, csak a fintechek nem fognak ölbe tett kézzel várni arra, hogy a bankoknak kevesebb feladatuk legyen. Nem tartanak a kihívóktól?

A járvány azt is megmutatta, hogy amikor válság van, a nagy és biztonságos márka erősebb, mint egy új, ismeretlen, nehezebben elérhető brand. Lehet, hogy jó mindenfélét kipróbálni „békeidőben”, de azért én most úgy láttam, az emberek nagyon is meggondolták, kire bízzák a pénzüket, és kivel bankolnak.

A biztonság és a stabilitás biztosan fontos, de azért a járvány alatt a trendi, érintésmentes, mobilos vásárlások is felértékelődtek, a maguk friss szereplőivel.

Ezt még igazán nem éreztük. Talán azért, mert ez a szolgáltatás több hazai banknál már létezik. Közben pedig a bankszektor hozzáállása is alapvetően megváltozott az ügyfelekhez. Innovatív partnernek tekintjük őket, akiknek megmutatjuk szolgáltatásaink lényegét, sokszor együtt kialakítva velük a még jobb megoldásokat – és – a jogi kötelezettségek szigorú táblái között is igyekszünk kihagyni az apróbetűket, praktikussá, érthetővé válni. Úgy gondoljuk, a jól informált, edukált ügyfél a bankszektor legnagyobb szövetségese. És igen, vannak kihívók, de én azt látom, hogy az ügyfelek, főleg a fiatalok nagyon jól tudják, hogy mikor, mit kell használni, hol melyik kártyával érdemes fizetni.

Vagyis mégiscsak kicsipegetik a fintechek a legjobb üzleteket.

Csipegetnek, de azért a többségüknek fontos, hogy a munkabérük olyan intézménybe kerüljön, amely komoly felügyeleti szervek, szabályozók által ellenőrzött, illetve magas és jól működő betétgarancia rendszer van mögötte. Ezért gondolom, hogy a bankszektor még mindig a pénzügyi alapszolgáltató. Magyarország nem csak a jéghokiban, de már a bankszektorban is lehagyta Ausztriát. Bizonyos banki szolgáltatásokban ma már sokkal jobbak vagyunk, például az azonnali fizetést is említhetem. Mi magunk is meglepődtünk, hogy az utalások egyharmada március óta hétvégén, vagy munkaidőn kívül történik.

A jégkorongot említette, a bankja a sportág fontos szponzora, a bajnokság névadója. Mérhető a szponzorációjuknak az eredménye, személy szerint kedveli a sportot?

Ma is biciklivel jöttem.

Úgy értem, hogy a jégkorong, mint sport érdekli-e?

A hokinál minden összeállt, ami számunkra szimpatikus volt. Mindenképpen szerettünk volna egy ligát szponzorálni, és a jégkorong szerintem hasonlít ránk. Szeretjük a botránymentes, kemény, de nyílt és fair versenyt, a bajnokság ugyanúgy átnyúlik a kelet-közép-európai határokon, mint mi, és ezt a szponzorációt még meg is engedhettük magunknak. Hogy megérte-e? Ezt bizonyítja, hogy újabb két évre hosszabbítottunk.

Ha visszaugrunk a járvány és a bankok viszonyára, az elmúlt hónapokban kevesebb fióklátogatás történt, a bankárok is home office-ba vonultak, felértékelődtek a digitális csatornák, 5 ezer forintról, 15 ezer forintra nőtt a PIN-mentes kártyás fizetés. Mi marad velünk a mostani szokványokból a betegség után?

Szerintem sok minden. Őszintén remélem, hogy például a 15 ezer forintos határ előnyeit a piaci működés is igazolni fogja, így megmarad - természetesen a megfelelő csalásszűrésekkel. Dolgozunk a távmunka állandó feltételein is, de szerintem az teljesen normális működés lehet sok munkakörben, hogy a kollégák csak havonta egyszer jönnek be. Nemcsak fővárosi, de bármilyen más vidéki lakásból is lehet majd valaki a központunk dolgozója. A digitalizációban pedig két-három évnyi fejlődést ugrottunk meg pár hónap alatt. Természetesen rövid távon zavaró lehet, ha a call-centerünk majd megdöglik a sok hívástól, de valójában ennél nincsen hatékonyabb csatorna az ügyfelek felé.

És üzletileg, a hitelpiacot most megint elöntik a felülről érkező állami termékek, ez a bankoknak lehetőségeket nyit, vagy kiszorítja a piacról a jövedelmezőbb saját termékeket?

Mindenkinek, az ügyfeleknek, a bankoknak, az államoknak is gyorsan kellett alkalmazkodni. A klasszikus hiteleink kondícióit nekünk is aktualizálni kellett. Most ilyen lesz a hitelek többsége, ami lehetőség, de az izgalmas kérdés az, hogy mikor és miképpen hozzuk majd vissza a saját termékeinket. De előbb oltsuk el a tüzet, aztán beszélhetünk arról, hogy miképpen érdemes a házat újraépíteni.

Az Erste Bank Hungary esetében mindig kérdés az is, hogy meddig marad tulajdonos az EBRD és a Magyar Állam, amelyek 15-15 százalékkal beszálltak az Erste, vagyis az anyabankjuk mellé.

Én csak egy menedzser vagyok, ebbe nem szólhatok bele, de azt hiszem, hogy a három tulajdonos között sikerült bizalmat építeni. Szerintem a kisebbségi tulajdonosokhoz is ugyanúgy viszonyulunk, mint fő tulajdonosunkhoz.

Említette, hogy a következő nagy feladata a szektornak, hogy elmagyarázza az év elejétől a moratórium következményeit.

Igen, minden országban volt moratórium, de mindenhol más feltételekkel. A magyar verzió támogatta talán a legintenzívebben az adósokat, és a miénk tart a legtovább. Én abban bízom, januártól bizonyíthatjuk, hogy mi, a magunk mechanizmusaival is jól támogathatjuk az ügyfeleket.

Jól értem, hogy most arról beszél, hogy nem mindenkinek kellett volna moratóriumot adni, van, aki nem szorul rá?

Nem. Annyit akartam mondani, hogy remélem, januártól ezt a kérdést a bankok önállóan kezelhetik, hiszen ők tényleg látják, hogy kinek nem jött meg a bére, kinek van szüksége segítségre.

Borítókép: Index Fotós: Huszti István