Szakadék felé tartott, az állam megmentené az egykori Ganz Műveket

Kormányrendeletben jelentette be az állam, hogy stratégiailag kiemelt jelentőségű gazdálkodó szervezetté minősítette a súlyos válságba került CG Electric Systems Hungary Zrt. nevű céget, ahol információink szerint akadozik a termelés, pénzüket követelik a szállítók, kötbért kérnek a vevők, 31 millió euró a bankhitel, amit 9 millió eurónyi szállítói tartozás fejelt meg a tavalyi beszámoló alapján.

A helyzet június elején fordult válságossá, mert a Tápiószelén és Szolnokon is gyártó cég 415 munkavállalója a májusi bérnek csak a harmadát kapta meg. Azt írtuk, hogy CG Electric, de vajon ismerős így ez a cégnév? Nem?

A Ganz-örökség

Egy kis múltidézés: Ganz Ábrahám 1844-ben alapította legendás vasöntödéjét, amelyből később a magyar nehézipar emblematikus gyárai (villamossági, közlekedési és hajógyártók) és a magyar ipar világszerte ismert termékei (transzformátorok, motorok, vasúti berendezések) nőttek ki.

Olyan régi cégről van szó, hogy az még az 1848–49-es szabadságharchoz is öntött ágyúkat. Ganz elkötelezettségére jellemző, hogy amikor egy üzemi baleset során elvesztette az egyik szemét, a legenda szerint felnézett, és azt mondta:

A fél szem oda, de az öntés sikerült.

Ganz Ábrahámnak súlyos, örökölt betegsége volt, 1867-ben pedig öngyilkos lett, levetette magát a palotája ablakából. Ezután neves utódai fejlesztették tovább a céget – csupa olyan mérnök, akiknek a nevét ma is utcák, terek, múzeumok viselik (Mechwart András, Zipernowsky Károly, Déri Miksa, Bláthy Ottó).

A gyárak többsége azonban mára bezárt, de ha beírjuk a Céginfo.hu keresőjébe, hogy „Ganz”, ma is 300 feletti találatot kapunk.

az elmúlt években folyamatosan milliárdos veszteséget termelt, és miközben 2014-ben még 92 millió eurós forgalmat „generált”, azóta ez a harmadára olvadt.

Az 1990-ig állami cég először az olasz Ansaldo-csoportba került, majd 2000-től 2006-ig Székely Péter Transelektro-vállalatának lett a része, végül amikor ez az egykori gigantikus ipari csoport nagy robajjal szétesett, a villamossági rész az utolsó pillanatban el tudta kerülni a felszámolást, és 2006 októberében indiai tulajdonba került.

A Crompton Greaves

A tulajdonos a Mumbaiban székelő CG (Crompton Greaves) csoport lett, amely társaság teljesen hasonló ágazatokban dolgozott, mint a Ganz, és Indiában piacvezetőnek számított, generátorokban, motorokban, transzformátorokban, vasútbiztosító berendezésekben, egyes termékekben 30-40 százalékos piaci részesedéssel.

A végső tulajdonos egy dúsgazdag család, a Thaparok voltak, ők birtokolták a tőzsdén forgó cégben a legnagyobb pakettet. Az elmúlt másfél évtizedben a harmadik generáció képviselője, a dollármilliárdos Gautam Thapar (Avantha Group) volt a cég legfontosabb embere.

Európai terjeszkedés

A CG ázsiai sikerei után 2005-ben indította európai offenzíváját, először megvette a belga Pauwels-csoportot, majd évente vett egy-egy újabb érdekeltséget.

A nagy nyomulásnak részben az Indián kívüli piacok meghódítása, részben a fejlett technológiák, a know how-ok megszerzése volt a célja. A társaság életét régóta követő forrásaink szerint a Ganztól például egy nagy távolságokat is jól kiszolgáló (korábban az orosz, de akár az indiai piacon is használható) 765 kV-os transzformátor, illetve egy nagyfeszültségű kapcsolóberendezés volt különösen vonzó a vevőnek.

A társaság a belga, majd a magyar megjelenés után vett még ázsiai cégeket, de spanyol, ír, kanadai és amerikai gyárakat is, ám a gyors terjeszkedés nemcsak pénzügyileg, de integrációs feladatként is túlságosan megterhelő volt.

Nehézségek

Az eredeti elképzelés a szinergiák jobb kiaknázása volt, például olyan gyártásoptimalizációval, hogy a fejlett nyugati és magyar technológiákat olcsó indiai gyártásban hasznosítsa a cég.

A 2005–2006-os csődközeli helyzet után azonban nem volt könnyű visszaszerezni a vevők és a szállítók bizalmát. A nagy átalakítás globálisan, de konkrétan Magyarországon is rendre akadályokba ütközött.

Központi sales

A CG is érezte, hogy nincsen kellő tapasztalata a globális piacon, ezért a tulajdonos Mumbaiba csábította a francia Alstom több vezető menedzserét, és kialakított egy teljesen francia felső vezetést.

A franciák nemzetközi céget próbáltak építeni, egyrészt sorra, egyesével kirúgták a szerintük mindent szabotáló korábbi indiai vezetőket, majd kialakítottak egy globális értékesítési láncot, és méregdrága irodákat nyitottak Dubajban, Szingapúrban. Csakhogy ez csak a költségeket növelte, nem igazán működött, ugyanis egyedi, komoly műszaki specifikációt igénylő berendezéseket nem lehet megfelelő műszaki tudás nélkül eladni.

A hazai cég azonban már csak a magyar vevőket szolgálhatta ki közvetlenül, az exportértékesítés Belgiumból történt, és a magyar fél azt kezdte tapasztalni, hogy a jó nyereségtartalmú, izgalmasabb üzleteket nem a magyar gyárak kapják, a rosszabbak viszont sorra itt landolnak.

Súlyos problémák

A lejtmenet megállíthatatlan volt, egyre rosszabbak lettek a számok, az indiaiak kapkodtak. Előbb azt tervezték, hogy a belga gyártást is idehozzák, de hosszú előkészítés után ez meghiúsult, majd az egyre nagyobb lyukak (a leányvállalatokat rendre Indiából kellett finanszírozni) láttán elkezdték eladogatni a leányvállalatokat.

A magyar vállalkozásra is jött volna amerikai, majd orosz hátterű vevő (úgy tudjuk, hogy egy nagy magyar energetikai cég is tárgyalt), de végül csak nem jöttek össze az üzletek, mert a cég mindvégig maga előtt tolt egy hatalmas MFB-s hitelt.

Az állam 2006-ban azzal segített a Ganznak, hogy az MFB 49 százalékos tulajdonrészét olyan hitellé alakította, amelyből 2022-ig nem kellett tőkét törleszteni, de az adósság azért ott volt (jelzálog terhelt minden épületet és berendezést), és folyton meggátolta a további hitelfelvételeket és a cég eladását is.

A végső csapás

2019 augusztusában aztán végleg beütött a ménkű. Az indiai menedzsment kiadott egy hivatalos közleményt, miszerint a hatóságok 500 millió eurós csalási esetet vizsgálnak, a CG árfolyama beszakadt a tőzsdén.

Gautam Thapar megbukott, igaz, a cég működőképessége fennmaradt, mert a lemondott igazgatóság helyére a céget átvevő bankok és más hitelezők kineveztek új embereket, illetve hatósági pénzügyi biztosok is érkeztek a társasághoz.

Csakhogy az új gazdák semmilyen kifizetést vagy leányvállalati finanszírozást nem engedélyeztek, a magyar cég pedig önmagában nem volt hitelképes, elzáródtak a pénzcsapok, a magyar cég már nem bírta megfinanszírozni a gyártását.

A vevők ugyanis általában csak 10-20 százalék előleget fizetnek, és bár voltak olyan elkötelezett partnerek, akik a nehéz helyzetben segítettek a saját megrendeléseik megfinanszírozásában, a CG Electric elkezdett kiszáradni.

Csődhelyzet

A CG nemzetközi gondjai innentől már csak sokasodtak, a koronavírus sem segített, de például a belga cég már előbb, 2020. február 3-án csődbe ment, magával rántva az ír és az indonéz leányvállalatot is. A késések, elmaradó szállítások miatt kötbérfizetési helyzetek adódtak itthon is, perek indultak, volt, aki felszámolást kezdeményezett.

Itt tartott a történet, amelyet nyilván jól ismert a magyar állam is, a kiemeltté nyilvánítással valamiképpen ezért lépett közbe.

Az biztos, hogy a magyar nehézipar egyik legrégibb, speciális know how-t felhalmozó cégéről van szó, amely világszerte keresett és magas hozzáadott értékű berendezéseket gyárt a mai napig, ugyanakkor valahogy időről időre az derül ki, hogy a cég nem életképes, minden külföldi partnernek is beletörik a bicskája.

A megmaradt három fő üzletág (gázszigetelésű kapcsolóberendezéseket 2017 óta nem gyárt a cég, az már teljesen átkerült Indiába) egyaránt komoly nemzetközi üzleteket szerzett az elmúlt időszakban is, és amennyiben a finanszírozás ezt lehetővé tette, magas minőségben szállított.

A három fő termék

Mi az, ami megmaradt tehát? A csoport Tápiószelén 23 hektáron három gyártócsarnokban gyárt transzformátorokat, egyedi motorokat, generátorokat, illetve Szolnokon, egy régóta nem felújított csarnokban 6,5 hektáros területen hegesztett vasszerkezeteket.

A legfontosabb termékek

1. ipari teljesítményű transzformátorok, amelyeket elég sokszor magyar cégek (Mavir, áramszolgáltatók, Mol-csoport, E.ON) vásárolnak meg, de volt a cégnél mostanában észak-európai, francia, algériai megrendelés is;
2. a motorok, ahol nem a kínai cégek vagy esetleg a Siemens, Alstom, ABB által uralt kisebb és széria motorokra, hanem egyedi, nagy teljesítményű motorokra kell gondolni, amelyeket a cementgyárak, az atomerőművek, olaj- és gázipari létesítmények, roncskocsi-aprítók használnak, vevő például a Roszatom, a SaudiAramco,
3. a hidrogenerátorok, amelyek szintén hatalmas, egyedi berendezések, tavaly például egy indiai vízerőműbe szállított a csoport két egyenként 300 tonnás (!), részenként kivitt generátorokat, melyek helyszíni összeszerelése jelenleg is folyik. Ennek az üzletnek az érdekessége az, hogy nem az anyavállalaton keresztül jött.

Kiemelt cég

A dolgozók mostanában abban bíznak, hogy a százötven éve felhalmozódott know-how, illetve az ezt ismerő és eddig még valahogy megtartott mérnöki gárda (70 fő), illetve a kulcsfontosságú fizikai dolgozók egyben tarthatóak.

Az a remény, hogy amennyiben a Nemzeti Reorganizációs Nonprofit Kft. felszámolja a céget, az eszközök egyben tarthatók, és a gyártás talán megmenthető.

Beszélgetéseink során arról senki egy szót nem szólt, hogy hol is landolhatna a későbbiekben ez az értékes tudás, maradna az államnál, vagy jelentkezne rá valamilyen hazai, de magán tulajdonosi kör.

Ha az elmúlt évek nagy állami építőipari vagy különösen a vasútipari üzleteire gondolunk, biztosan vannak olyan csoportok, amelyek nemcsak jártasak ebben az iparágban, de bírják is a kormányzat bizalmát. Utóbbi azonban egyelőre csak spekuláció. Forrásaink, amikor konkrét nevekre rákérdezek, csak rázzák a fejüket, vagy tényleg nem tudják, hogy ki lehet a Ganz Villamossági hosszú történetének újabb gazdája, vagy csak egyszerűen nem mondják.

Borítókép: A CG Electric Systems Hungary Zrt. tápiószelei transzformátorgyára 2013. október 25-én. A kormány stratégiai partnerségi megállapodást kötött a transzformátorokat és nagyfeszültségű gépeket gyártó indiai CG Electric vállalattal. MTI Fotó: Szigetváry Zsolt