Hedvig
4 °C
15 °C
127 802 szavazat
188 646 szavazat

Ki állítja meg a Barca végzetes adósságspirálba tartó szekerét?

GettyImages-1228839533
2020.11.14. 11:04
Hiába sorakozik négy megnyert bajnoki cím és Spanyol Kupa a vitrinben, az utókor úgy tekint majd vissza a Bartomeu-időszakra, mint arra az érára, amikor a klub elindult egy olyan pénzügyi úton, amin nem kellett volna. Az adósságállomány növekedése eddig is megállíthatatlannak tűnt, a koronavírus-járvány azonban újabb lökést adott a lejtőn.

Tizenkét év után először fordult elő, hogy a Barcelona labdarúgócsapata trófea nélkül zárt egy szezont:

  • a La Ligában második lett a csapat,
  • a Spanyol Kupából az Athletic Bilbao ütötte ki a katalánokat a negyeddöntőben Busquets 93. percben szerzett öngóljával,
  • a Spanyol Szuperkupa elődöntőjében az Atlético Madrid bizonyult jobbnak (2–3),
  • a Bajnokok Ligájában pedig egy soha nem felejthető összecsapáson gyalulta földbe a legjobb nyolc között a Bayern München (2–8).

Utóbbi meccsen megdőlt a negatív klubrekord: egy félidő alatt még soha nem kapott négy gólt a Barca a sorozatban.

A sportsajtó is alaposan felpumpálta a negatív hangulatot a klub körül, ám Lionel Messi kiugrási kísérlete, Luis Suárez és Ivan Rakitic kiebrudálása, a klub szétesésére utaló játékosnyilatkozatok (Piqué) végül elvezettek ahhoz, amit sok Barca-drukker már hónapok, évek óta áhított: Josep Maria Bartomeu elnök elhagyta a székházat a vezetőséggel együtt. (Ne hallgassuk el, a csapat Bartomeu alatt is nyert négy-négy bajnoki címet és Spanyol Kupát és két Spanyol Szuperkupát!)

Ami jelenleg talán a legérdekesebb kérdés a klub körül, hogy

milyen állapotot hagyott maga mögött Bartomeu?

Ehhez pedig érdemes a Barcelona könyveibe tekinteni. Joseph Mailil elemző az offthepitch.com-nak készített egy alapos vizsgálatot, melyben nagyító alá vette a klub kiadásainak és bevételeinek egyes tételeit a 2015–16-os idénytől kezdve. A végkövetkeztetés súlyos: pénzügyi varázslókra lesz szükség, hogy a Covid–19-járvány következményei által tovább terhelt adósságspirálból ki lehessen vezetni a Barcelonát.

Szép remények

Bartomeu ötéves elnöki időszakának első évében (2015) 561 millió eurós árbevételt jegyzett a klub, ami minden évben emelkedett. 2019-ben ez az összeg már 852 millió euró volt, ami 2015-höz képest 52 százalékos növekedés.

A Barca a kereskedelmi bevételeket 2015 és 2019 között 64 százalékkal tudta emelni, amivel a Juventus (164 százalék) mögött második lett Európában.

A PSG (52 százalék), a régi fényét kereső Manchester United (39) vagy a Real Madrid (19) jócskán lemaradva követte a gránátvörösöket, a friss BL-győztes Bayernről (4) nem is beszélve. A Deloitte kimutatása szerint 841 milliós bevételre tett szert a 2018–19-es idény során, s ezzel megdöntött minden eddig rekordot, a történelem legnagyobbat kaszáló futballklubjává vált.

Ezekből az adatokból egyértelműen látszik, hogy az elnök, amellett, hogy nyilatkozataiban a sportszakmai teljesítmény csúcsra járatását is rendre kiemelte, valójában a „cég” gazdasági befolyását, erejét próbálta növelni – mindhiába.

A sötét oldal

A mérleg másik serpenyőjében persze ott vannak a kiadási tételek, melyek egyik legfájóbb eleme a bérköltség. Számos elemzés ekézte már a klubot emiatt, ugyanis

Európában kevés csapat fizetett annyit a játékosainak, mint a Barca.

Bartomeu első évében mintegy 340 millió euró ment el a bérekre, s az összeg egyre csak nőtt. 2018-ban, a Neymar távozását követő szezonban a fizetési tétel 378 millió euróról 529 millióra emelkedett, s mivel 2019-ben újabb emelés következett, a Barca hiába szedett be Neymar után 222 millió eurót (plusz spórolta meg a kieső bérét), a vaskos összeg el is tűnt a süllyesztőben. Rakitic és Suárez távozásával alaposan megcsappantak a bérre fordított kiadások,

ám a Bartomeu-érában összesen mintegy 60 százalékkal nőtt a bérköltség, amit még egy Barca-szintű klub sem bír el.

Érdemes persze kontextusba helyezni a béreket: amíg a Barca 59 százalékkal növelte a keretet Bartomeu alatt, addig a Manchester United 64-gyel, a Juventus pedig 66-tal.

A bérköltségek terén célszerű odafigyelni az olyan gondolkodókra, mint Ben Lyttleton, aki a Mit tanulhat az üzlet a futballtól című könyv szerzője. Ő például arra hívja fel a figyelmet, hogy a jövőben a legnagyobb bevételt jegyző klubok tudják csak megtartani (és megfizetni) a legnagyobb értékeiket. A közepes bevételű (vagy rosszul gazdálkodó) sztárklubok ezt már nem engedhetik majd meg maguknak, nekik még a legnagyobb kincseiket is kölcsön kell majd adniuk, hogy zsugorítsák a bérköltségeiket. A Barca esetében Ivan Rakiticet hozza példának a szerző a Bleacher Reportnak nyilatkozva, akit végül nem kölcsönbe, hanem végleg eladott a Barca.

Vissza a távozó elnökhöz, aki a sajtó, vagy épp Lionel Messi részéről különösen intenzív kritikát kapott a saját nevelésű játékosok után származó bevételek, pontosabban ezek elmaradása miatt. (Miközben amúgy Messi sem szégyenlős, ha a saját pénzéről van szó.) A Transfermarkt adatai szerint

  • a klub 2015 és 2019 között 326 millió eurót adott ki játékosokra, s ebben nincs benne az Antoine Griezmannért (120 millió) és Frenkie de Jongért (75+11 millió) fizetett összeg;
  • a játékoseladásokból származó bevétel 379 millió euró volt, ebből csak Neymar után 222 millió folyt be.

A klub viszont a futballisták eladásából szerzett jövedelmet rögvest a működési veszteségekre költötte, melyek csak az elmúlt két évben elérték a 260 millió eurót.

Adósok adósa

A feketeleves mindig a végén jön, mi is ehhez tartjuk magunkat, lássuk tehát, hogy miképp vált a Barca a kontinens eladósodottsági listájának éllovasává! A 2015-ös átadás-átvételkor a Rosell-örökség még „csak” tíz százalékos emelkedést mutatott, 547 milliós adóssága volt ekkor a Barcelonának. 2016-ra még faragni is sikerült belőle, ezzel a Juve, a PSG, a Real Madrid és az MU is előzte a Barcát. Ami ezután történt, az egészen mellbevágó: a Barcelona adóssága meredeken elkezdett emelkedni, amivel egy évig a Juventus is tartotta a „versenyt”, ám az olaszok leszakadtak, a Barca pedig 2019-re az élre tört.

A kiadásokat tekintve a Barca jelenleg picivel megelőzi a Manchester Unitedet, ám a tiszta adóssága 2019-ben 860 millió euró volt annak 625 milliójához képest.

A súlyos költségeket 200 millió eurós kötvénykibocsátással próbálta enyhíteni a klub, mellyel sikerült elnyerni a valaha volt legeladósodottabb csapat címét.

Erre tette fel az idén a koronát a Covid–19-járvány. Bartomeu már a nyáron jelezte, hogy az élklubok közül a Barcát fogja legerőteljesebben érinteni a koronavírus miatti válság, s ez két-három évig tartó pénzügyi problémákat fog eredményezni a klubnál. A tavaszi járványhullám nyomán kieső bevételek elérték a 200 millió eurót. A Barca alelnöke, Jordi Moix október elején arról beszélt, hogy a tervezett 1047 millió euró helyett csak 855 milliót tudtak eddig behozni, úgy, hogy több mint 70 millióval vágták meg a kiadásokat. Ám az adósságuk mértéke így is megállíthatatlanul növekszik.

Apró öröm az ürömben, hogy Bartomeu jóslata szerint a Barca az idén nem fogja áttörni a tervezett 1,1 milliárd eurós kiadási plafont, ennek mintegy 30 százalékát meg tudják spórolni a csökkentett fizetések és az állami támogatás jóvoltából. A tervezett büdzsé így a 2020–21-es szezonra 791 millió euró lesz. Ez már most megdőlni látszik, hisz a megbukott elnökség azzal számolt, hogy optimista forgatókönyv esetén novemberben visszatérhet valamennyi néző a Nou Campba. Erre jó eséllyel még hónapokig kell várniuk.

Aki elindul a márciusról minden bizonnyal január végére előre hozott elnökválasztáson, annak a világ legjobb válságmenedzsereivel kell körbevennie magát, hogy a Barcát két-három éven belül elkezdje kivezetni a vészes adósságspirálból.

(Borítókép:  Josep Maria Bartomeu. Fotó: Joan Valls / Urbanandsport / NurPhoto / Getty Images)