Olga, Liliána
22 °C
35 °C

Öt érv amellett, miért lesz tartós az infláció

B  OB20160104018
2021.06.16. 17:02
Az előző évtized alacsony inflációs környezetét követően ma bárki a bőrén tapasztalhatja, hogy idén elszabadultak az árak. Ugyanakkor a közgazdász, elemzői társadalmat jelentősen megosztja, hogy ez meddig tart. Már csak az év végéig kell kibírni a magas inflációt, vagy legalább még egy évtizedig?

Nem csak a befektetőket tartja lázban a kérdés az utóbbi időben, hogy az árak idei megugrása után tartós lesz-e az infláció, vagy csupán átmeneti folyamatról van-e szó. Egyelőre úgy tűnik, hogy a globális inflációs folyamatokat vizsgálva az elemzői szakmában máris kialakult a vita és ezzel együtt a két nagy inflációs iskola:

  • Az egyik szerint globálisan készüljünk fel az elmúlt évtized viszonylag alacsony szintjéhez képest a jóval magasabb inflációra – sőt vannak, akik a hetvenes évek újbóli eljövetelét vizionálva egyenesen extrém, két számjegyű inflációt vetítenek előre, amely félő, hogy komoly ár-bér spirált is beindíthat a következő öt-tíz évben.
  • A másik oldal – ahol elsősorban a fejlett országok döntéshozói és jegybankjai állnak – azt képviseli, hogy nem kell félni, a most tapasztalható infláció pusztán átmeneti, negatív hatásait legfeljebb a jövő év végéig kell kibírni; illetve ha mégiscsak elszabadulnának a folyamatok, a jegybankok rendelkeznek a megfelelő eszközökkel, amelyekkel megfogják az inflációs megugrást.

Kiss Péter, az Amundi Befektetési Alapkezelő kötvényportfólió-menedzsere ismertette a cég szerdai sajtótájékoztatóján a két elemzői tábor legfontosabb érveit.

Érvek a tartós infláció mellett

1. Soha nem látott mértékben pumpálnak pénzt a gazdaságba a kormányok

Akik a tartós inflációtól tartanak, előszeretettel hivatkoznak arra, hogy a járványhelyzettel járó válságkezelés nemegy országban példátlan központi pénzügyi beavatkozással, költségvetés-módosítással járt.

Ez különösen az Egyesült Államokban volt jellemző, ahol a kormányzat közvetlenül az állampolgároknak juttatott jelentős összegeket, valamint megemelte a munkanélküli-segély összegét, és adójóváírással is támogatta a családokat. Mindemellett a Fed több ezer milliárd dollárral növelte mérlegét tavaly március óta, és jelenleg is havonta 120 milliárd dollár értékben vásárol kötvényeket. És mint tudjuk,

minél több pénzt pumpálnak a kormányok a gazdaságba, annál inkább elszabadul az infláció.

2. Visszaveszünk a globalizációból

Az érvek sorában talán a legnépszerűbb, amikor a koronavírus-járvány hatására elinduló deglobalizációs folyamatokra hivatkoznak.

Magyarul a pandémia és a vele járó kereskedelmi láncokat lelassító vagy éppen teljesen ellehetetlenítő határlezárások miatt az elmúlt kicsivel több mint egy év alatt felértékelődött a helyi vagy legalábbis a kisebb, regionális körben zajló kereskedelem.

Különösen akkor, ha a hátán 18 ezer konténerrel még egy gigantikus méretű szállítóhajó is megfeneklik a Szuezi-csatornában, szintén megkérdőjeleződik, hogy nem jobb-e, ha az ellátási láncok inkább helyben vagy legalábbis a közelben koncentrálódnak. Mert így biztonságosabb.

Az szintén a globalizáció ellen hat, hogy Kínában folyamatosan drágul a munkaerő, ezért a keleti országban is egyre fontosabb a belső fogyasztás, így a helyi ellátási láncok üzembiztos kiszolgálása.

Az infláció ettől pedig úgy szállhat el, hogy a globális kereskedelem hagyományosan lejjebb nyomta az inflációt az utóbbi évtizedekben.

3. Elszabaduló nyersanyagárak

A tartós infláció mellett érvelő elemzők közül sokan úgynevezett nyersanyag-szuperciklust is előrevetítenek, amely leegyszerűsítve a nyersanyagárak tartós emelkedését jelenti a következő öt-tíz évben. Egyre növekvő kereslet az egyre csökkenő, kimerülő készletek mellett.

Ettől pedig a nyersanyagok tartós áremelkedése várható, ami nyilván át fog gyűrűzni az inflációra. 

4. A dolgozók nem lesznek elégedettek a bérükkel

Újabb spirált várnak az elemzők attól az általános igazságtól is, hogy ha megváltoznak az inflációs várakozások, magasabb lesz az infláció is.

Amikor például a fogyasztók három-négy-öt százalékos inflációval szembesülnek, nagy eséllyel ők sem lesznek elégedettek a munkáltatótól kapott egy- vagy kétszázalékos fizetésemeléssel. Ők is többet kérnek, amit a gyártók végül beépítenek a termékek árába.

És mint láthattuk, a fogyasztói, illetve a piaci inflációs várakozások is megnőttek az utóbbi hónapokban. Főleg a rövid távú várakozások.

5. Elöregedő társadalmak

A társadalmak elöregedése már nem csupán a fejlett nyugati országokat érinti, lassan Kínát is eléri. Itt pedig úgy szól az érvelés, hogy minél kevesebb az aktív dolgozó egy adott társadalomban, annál értékesebbek és annál több pénzt kérnek a munkájukért. 

Így a cégek újabb terhet rónak a végső árakra. Arról nem is beszélve, hogy a nyugdíjból, illetve kevesebb pénzből megtakarító idősebb rétegek a fiatalabb, aktív dolgozóknál jóval kevesebbet költenek.

+1. A jegybankok új hozzáállása magához az inflációhoz

A jegybankok – köztük az amerikai jegybank szerepét betöltő Federal Reserve (Fed) és az Európai Központi Bank (EKB) – is mindenáron magasabb inflációt akarnak elérni, mint amit az előző évtizedben sikerült. Ám félő, hogy például az amerikai jegybank így csak későn reagálhat a kialakuló inflációs spirálra, amikor pedig már csak sokkal nagyobb szigorításokkal érheti el a kétszázalékos inflációs célját – ha egyáltalán sikerül.

Érvek az átmeneti infláció mellett

Ezzel szemben az átmeneti infláció mellett érvelők azt állítják, hogy:

  • Az újranyitás miatti fogyasztás megugrása pusztán átmeneti jellegű lesz, és hamarosan a kínálat is alkalmazkodik hozzá, ahogy a vállalatok is újra felpörgetik a kapacitásokat.
  • A kereslet a járvány által leginkább sújtott szektorokban lesz erős, ezek viszont sokkal kisebb szeletét adják a fogyasztásnak, mint a tartós javak, amelyeknél a válság kezdete óta megugrott a vásárlási kedv.
  • A kormányzati beavatkozások pótolták a kieső keresletet, és az USA-ban az úgynevezett helikopterpénznek csupán a negyedét költötték fogyasztásra az emberek, egyharmada adósságtörlesztésre ment, negyven százalékát pedig megtakarították.
  • Vagyis ahol magasabb az adósság, ott jellemzően magasabb az infláció, mert ilyenkor nem a fogyasztási cikkekre költünk, hanem jelentős részben adósságtörlesztésre.
  • Az empirikus tapasztalatok szerint az elöregedő társadalmakban általánosan alacsonyabb az infláció, Japán példája is ezt mutatja.
  • 2021 elejére új csúcsra ért a globális kereskedelem volumene, ami cáfolja az érvet, hogy visszaszorulna a globális kereskedelem.
  • A zöld forradalom és a környezetkímélő megoldások fejlődése szintén az infláció ellen hat, mert például a napelemárak is csökkentek az elmúlt évtizedben, és egyre hatékonyabb a technológia, és ez szintén csökkenteni fogja az energiaszámlákat, valamint a feketeenergia felhasználását.

Ha konklúziót kellene levonni, most azt látszik, hogy inkább átmeneti lehet ez az infláció, viszont van arra esély, hogy magasabb lehet a jövőben. Átlagosan a 2020-as években nem két százalék alatti inflációt fogunk látni például a fejlett országokban, hanem két és három százalék közöttit

– vonta le a tanulságot a sajtóesemény végén Kiss Péter.

(Borítókép: Oláh Tibor / MTI)