Egy nem létező adó miatt indíthatunk új rezsiharcot Brüsszel ellen

A hazai klímacél teljesítése érdekében csökkentenünk kell a szén-dioxid-kibocsátásunkat, s ebben hamarosan a magyar lakosságnak is aktívan részt kell vállalnia. Orbán Viktor klímaadónak címkézi a tehervállalást, és azt sejteti, konfliktusunk lehet belőle Brüsszellel, de közgazdász szemmel nézve nem erről van szó. Lássuk akkor, mégis miről!

ami beleillik az uniós trendbe, hiszen az EU is ugyanezt a cél tűzte ki. Egy közelmúltbeli háttérbeszélgetésen elhangzott, hogy ehhez az Innovációs és Technológiai Minisztérium tervei szerint mintegy 24 ezer milliárd forintos beruházásra lesz szükség.

Abban kormányzati szinten sincs kérdés, hogy a klímaváltozás elleni harc, a saját kibocsátásaink nullára faragása nem fog menni költségek és áldozatok nélkül. Ám Orbán Viktor a múlt csütörtöki kormányinfón mégis arról beszélt, Brüsszel klímaadót akar kivetni a magyar lakásokra, autókra, ezért a magyar kormánynak ebben éles vitája lehet az EU-val, s mielőtt ez bekövetkezne, nemzeti konzultációban kérik ki róla az emberek véleményét.

Úgy tűnik, a miniszterelnök egy új rezsifrontot szeretne nyitni Brüsszellel szemben, ám azt gondolom, a klímaadó szó használata félrevezető

– kezdte az Indexnek nyilatkozó Bart István, aki a 2000-es évek első felében az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszerének (ETS) hazai bevezetését irányította a gazdasági minisztériumban. Az ETS-nek (Emissions Trading System) az a lényege, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátóknak CO2-kvótákat kell vásárolniuk, az EU így ösztönzi őket a szén-dioxid-szint csökkentésére. 

„Az Európai Bizottságnak a 2030-as kibocsátáscsökkentési célok 40 százalékról 55 százalékra való emeléséről szóló elképzeléseiben nincs szó semmiféle klímaadóról. A bizottság valójában a kibocsátáskereskedelmet, vagyis az ETS-rendszert szeretné kiterjeszteni valamilyen formában a közlekedési és lakossági kibocsátásra, ez utóbbi Magyarországon elsősorban a gázfűtést jelenti. Egy közgazdász sosem nevezné »adónak« a kibocsátáskereskedelmet, bár az átlagember számára mindkettő áremelkedéssel járhat” – mondta Bart. Szerinte

A lakosság közvetlenül nem venne részt a rendszerben, ehelyett a gázszolgáltatóknak és az üzemanyag-nagykereskedőknek kellene szén-dioxid-kvótákkal lefedni a kibocsátásukból fakadó kötelezettségeiket. A bevételeket pedig nem általános költségvetési célokra fordítanák, hanem további kibocsátáscsökkentési beruházásokra, illetve várhatóan a szegényebb fogyasztók támogatására.

Magyarul, így Bart, ez egy újfajta kibocsátáskereskedelmi rendszer lenne az eddig meglévő mellett, amiben eddig csak az ipari és energiaszektornak kellett részt vállalnia. A rendszer jelenleg úgy fest, hogy az EU előre meghatározza, hogy az érintett ágazatok összességében mennyit bocsáthatnak ki a jövőben, és ezt a mennyiséget kvóták formájában szétosztja az érintett vállalatok között, illetve elárverezi. A vállalatok annyit bocsáthatnak ki, amennyit akarnak, csak annyi a kötelességük, hogy évente annyi kvótát „adjanak vissza” az államnak, mint amennyit kibocsátottak.

A kvótákat a tulajdonosaik szabadon adhatják-vehetik. Mivel sosincs annyi kvóta, mint amennyi szén-dioxidot a vállalatok szeretnének kibocsátani, a kvótáknak értéke és így piaci ára is lesz. Az egyes vállalatok eldönthetik, hogy milyen stratégiával válaszolnak a kvótaszűkösségre: megemelik az árakat, hatékonyabb termelésbe ruháznak be, vagy felhagynak a termeléssel. A kibocsátáskereskedelmi rendszer nagy előnye, hogy a kibocsátáscsökkentés annál a vállalatnál megy végbe, ahol az adott kibocsátás a legkisebb hozzáadott értéket termelte, azaz nemzetgazdasági szinten a legkisebb költséggel valósul meg a csökkentés.

Hogy miképp festene az Orbán Viktor által klímaadóként címkézett ETS-bővítés? Az Európai Bizottság több opciót is felsorolt, hogy hogyan lehetne véghez vinni, tagállamokra lebontott hatástanulmányok viszont még nincsenek. A jogszabálytervezet részletes javaslatát várhatóan július 14-én mutatja be az Európai Bizottság, jelenleg a következő tervek vannak az asztalon:

• a mostani ETS kibővítése a közlekedéssel és a lakossági kibocsátásokkal,
• külön uniós ETS létrehozása csak a lakosságra és a közlekedésre,
• nemzeti ETS-ek létrehozása a lakosságra és a közlekedésre, korlátozott átjárással az egyes tagállami rendszerek között.

A jelenleg érvényes ETS-en kívüli szektorokban (például lakossági üzemanyag-fogyasztás, mezőgazdaság) tagállamokra van lebontva a kibocsátási kötelezettség, Magyarországnak a 2005-ös kibocsátási bázisát 7 százalékkal kell csökkenteni 2030-ig, de ez a 40 százalékos uniós csökkentési célra érvényes, az 55 százalékra emelt céllal ez valamivel várhatóan nő majd. A bizottság éppen azért szeretné bevonni az ETS alá a közlekedést és a lakossági kibocsátásokat, mert így nagyobb biztonsággal és erősebb központi ellenőrzés mellett valósulnának meg ezekben a szektorokban a kibocsátáscsökkentések, azaz nem kéne a tagállamok erőfeszítéseire hagyatkozni.

Mi azon kevés EU-tagállam közé tartozunk, amelyek a várakozások szerint különösebb megterhelés nélkül fogják teljesíteni ezt a célt, sőt akár túl is lőhetünk azon. Ennek sok oka van, a magas 2005-ös kibocsátásoktól a népesség csökkenésén át a viszonylag enyhe célkitűzésig. Összehasonlításul például Németországnak 38 százalékkal kell csökkenteni 2005-höz képest

– magyarázta Bart István, aki az Európai Bizottság budapesti kiküldöttjeként a magyar EU-elnökség idején az uniós klímaszakértők munkáját is segítette, jelenleg a Klímastratégia 2050 Intézet vezetője. Szerinte Magyarországnak a legelőnyösebb az lenne, ha nemzeti ETS-ek jönnének létre, hiszen hazánk kibocsátáscsökkentési feladatai ezen a téren jóval csekélyebbek, mint más tagállamokéi. Egy nagy közös ETS-ben egységes kvótaárak alakulnának ki, amelyek szükségképpen magasabbak lennének, mint egy tisztán magyar ETS árai.

A kormányfő feltehetőleg politikai céllal dobta be a klímaadót, hogy kialakuljon egy új rezsiharc Brüsszellel, amivel tűzben lehet tartani a választókat a jövő évi országgyűlési választások előtt. Azt is tudni kell, hogy bárhogy is alakul a nemzeti konzultáció, annak semmilyen jogi kötőereje nincs az uniós szabályozásra. Az EU-tagállamok vezetői decemberben elfogadták az 55 százalékos csökkentésre vonatkozó célkitűzést és a klímatörvényt, melynek részletes szövegét az Európai Tanács és az Európai Parlament is elfogadta nem olyan régen, ennek értelmében pedig így vagy úgy mindenképpen csökkenteni kell a kibocsátásokat. Amint az ETS eddigi története bizonyítja, a kibocsátáskereskedelem hatékony módja a kibocsátások lefaragásának.

Ami a tagállamok óvatosságát okozza a lakossági és közlekedési ETS-t illetően, az az információhiány: látni szeretnék, mik lesznek a következmények, milyen hatással lesz az ETS-bővítés a lakossági gáz- és benzinárra. Az EU-tagok egyelőre várják a bizottság hatástanulmányait, a szegényebb tagországok természetesen izgatottabban, hisz náluk mindig nagyobb horderejű egy ilyen áremelés, de a tehetősebbeknél is kiválthat népharagot, elég csak a franciák sárga mellényes tüntetésére gondolni az üzemanyagár-emelés miatt.

Frans Timmermans, az Európai Bizottság alelnöke a szegényebb tagországok érdekében dobta be azt az ötletet, hogy a lakossági kibocsátások ETS-be való bevonásával párhuzamosan létre kell hozni egy szolidaritási alapot azok számára, akiknek a legnagyobb gondot jelenti majd a gáz és a benzinár megemelése a klímacél eléréséért. Egyelőre ennek az alapnak a részleteiről nem tudunk semmit.

(Borítókép: Bodnár Patrícia / Index)