Eljött az idő, amikor már nem kell Ázsiába vinni a gyárat

Kedd délelőtt beszélgetünk, néhány órája kijött a második negyedév es GDP-adat első becslése, a nyers adatok alapján az elemzői várakozásokat meghaladóan, 17,9 százalékkal nőtt a tavalyi második negyedévhez képest a bruttó össztermék. Hogy látja a Siemens vezérigazgatói székéből, olyan fényes a magyar gazdaság jövője, ahogy a KSH látja?

A 17 százalék körüli érték várható volt az alacsony bázis miatt, amit a Covid-válság okozott, de így is nagy ugrásról van szó. Ha többéves távlatban nézzük a magyar GDP-t, akkor szép emelkedést látunk, ami nem extra magas, de nem is alacsony, beleillik egy pozitív folyamatba. Külön öröm viszont, hogy gyorsan sikerült kimászni a gödörből, ami világpiaci tendencia, nem magyar sajátosság. Örülhetünk, hogy nyitott a gazdaságunk, és sok külföldi beruházás jön, fontos beruházási célpont Magyarország.

A Siemens idén már háromszor is emelte a várakozásait, 500– 600 millió euróval magasabb összeget vár az eredetileg belőtt, 5,7– 6,2 milliárd eurós idei nettó eredménynél. A magyarországi leány kilátásai is hasonlóan fényesek?

Mi is pozitívan látjuk a jövőt, de konkrétumokat a szeptember végén záródó pénzügyi év után mondanék.

Az alapanyaghiány, a beszállítói hiány vagy az ellátási láncolat szétesése mind-mind megviselte a világcégeket a Covid nyomán. A Siemensnél mi okozta a legnagyobb bajt ?

Nálunk a kihívás a csipek hiányával indult, ugyanis ezek az általunk gyártott gépek, eszközök már szinte mindegyikében megtalálhatók. Elsők között az autóipart érintette, amivel párhuzamosan az elektronikai szektorba is begyűrűzött, és komoly kihívást generált, hiszen például rengetegen home office-ba vonultak, amihez sokkal több laptop kellett világszerte. (A kecskeméti Mercedes-gyárban július végétől állt le a termelés csiphiány miatt – a szerk.) Aztán – mivel sokkal többet voltunk otthon – több tévére, kütyüre, játékkonzolra volt igény, így az elektronikai szórakoztatóipar szükséglete még jobban ráerősített a negatív tendenciára, és szívta fel az egyre szűkösebbé váló csipkínálatot. Aztán sorra hiánycikk lett a műanyag és a fém is, alapanyaghiány alakult ki, megjelent a dominóhatás.

Középtávon ez mit fog okozni?

Továbbra is hatalmas a kereslet szinte minden iparágban. A döntéshozók, a beruházások elindítói most már viszont tisztában vannak azzal, hogy a korábbi, jellemzően nagyon gyors szállítási idők egyszerűen nem tarthatóak ilyen körülmények között. A beszerzők – extra energiákat mozgósítva – egy ideig rohangáltak fűhöz-fához, hogy teljesíteni tudják a teljesíthetetlen határidőket. Mára rájöttek, hogy ez lehetetlen, inkább arra kell összpontosítaniuk, hogy a cégen belüli döntéseket, folyamatokat felgyorsítsák.

Mekkora csúszást kell elképzelni?

A globális folyamat több iparágat is érint. Korábban bizonyos alkatrészeket 1-2 héten belül be lehetett szerezni, ma ez akár fél évig is tarthat. Az autóiparban, építőiparban olyan vállalásokat is lehet látni, hogy csak 2022-re ígérnek kapacitást a beszállítók. Azokban a szektorokban, ahol a Siemens is jelen van, a pár napos határidők akár pár hétre, hónapra is növekedhetnek.

Az egy-két napos szállítási határidőknek akkor búcsút mondhatunk?

Igen, hiszen a gyártásban összetett rendszerekről beszélünk, ha egy alapanyag szállítása csúszik, akkor a végtermék előállítása is csúszik. Tovább terheli az ellátási láncot, hogy a megrendelők felismerték, előrébb kell tervezni, és sokkal korábban berendelnek mindent a gyártóktól. Kérdés, hogy a kereslet és a kínálat egyensúlya mikor fog visszaállni. A Siemens egyik erőssége, hogy a magas fokú digitalizáltságának köszönhetően gyorsan tud pluszkapacitásokat beiktatni és terméket váltani a gyáraiban. Ezért volt jó döntés az ipar 4.0-ra összpontosítani.

Öntől idézek, egy interjúban azt mondta, a járvány miatt „át kell alakítani a globalizációra építő stratégiákat”. Itt az egyedi megrendelői igények fokozódó jelentőségére vagy a most is említett ipar 4.0-ra célzott, esetleg másra?

A gazdasági szereplők számára kiemelten fontos az ázsiai jelenlét, elsősorban az óriási piac és a kedvező termelési költségek miatt. Ám ennek onnantól kezdve kockázata van, hogy bizonyos országok például elkezdték korlátozni egyes alapanyagok külföldre szállítását...

..mint például Magyarország az építőipari alapanyagokét.

Ezek sokszor jogos, észszerű döntések. Ezért fontos az új stratégia, amire utaltam, hiszen egy automatizált üzemeltetésű gyárat már nem szükséges elvinni Ázsiába. A másik szükséges elem a diverzifikálás: az egy-két csatornás beszerzés olyan váratlan esemény alatt, mint a Covid, visszaüt. Ezt is biztosan újra fogják gondolni a vállalatok. A pandémia többek közt rámutatott, hogy az ipar 4.0 eszköztára megkerülhetetlen tényezővé nőtt, nemcsak a cégek, hanem a térségek versenyképessége szempontjából egyaránt. Az „új normalitásban” a hazai cégeknek szintén fel kell ismerni, és helyesen kiválasztani, hogy milyen új technológiák segítik a versenyképességük növelését.

Úgy látja, hogy vannak olyan vállalatok itthon, amelyek nem a hozzájuk leginkább passzoló utat választják ebben a negyedik forradalomban?

Inkább a köztudatban van egy olyan kép, hogy az ipar 4.0 egyet jelent a „dark factory”-val, a sötétben működő, csak robotok által benépesített üzemmel. A valóság az, hogy ha van például egy gyártósorom, akkor azt kell megnéznem, hogy inkább az alapanyag-beszerzésnél vagy a késztermék-raktározásnál, esetleg az energiafelhasználásnál, netán az értékesítésnél tudok hatékonyságot növelni valamilyen új technológia segítségével. Minden részletre kiterjedő technológiai fejlesztést egyszerre nem reális megvalósítani, már csak pénzügyi oldalról sem.

Ön saját céget is épített korábban, így talán van arra rálátása: a magyar kis- és középvállalkozások bátran be mernek lépni az ipar 4.0-ba?

Vannak, akik igen, járják a világot, akár online is, tanulnak, fejlesztenek. Akik pedig egyelőre nem, azoknak itt a lehetőség, hisz komoly támogatások igényelhetőek a digitális fejlesztésekre. Most akár úgy tűnhet, hogy sorjáznak a túlzó mértékű beruházások, de ha most van rá támogatás, akkor most lehet és kell megcsinálni, előrelépni. Érdemes élni a fejlesztési lehetőségekkel. A konzumerpiacon megszokott, hogy ha nincs a polcon az, amit a vásárló kinézett korábban a weben, akkor 5 perc alatt megrendeli a telefonjáról, akár más cégtől. Az ipari teljesítés is ezen rugalmasság irányába megy. Jó példáért nem is kell messze menni, egy szlovákiai autógyártó üzemben egy gyártósoron 5 különböző márka 6 különböző típusát szerelik össze. Ezt csak úgy lehet megcsinálni, hogy kombináljuk az emberi munkát egy nagyon magas szintű automatizált informatikai háttérrel. Erről szól az ipar 4.0.

A Covid-járvány közismert következményein túl – mint például a home office kiterjedt alkalmazása – milyen pozitív és negatív hatások jelentkeztek a Siemens Zrt.-nél?

Válasszuk külön a munkaszervezésre és az üzletre gyakorolt hatásokat! Mivel a cég mindig is nyitott volt az újfajta megoldásokra, a távmunkára egyik napról a másikra át tudtunk állni – persze azokban a munkakörökben, ahol nem indokolt közvetlen jelenlét. Az informatikai háttér ugyanis már korábban rendelkezésre állt ehhez. Eleinte jelentkezett némi túlterhelés, de nagyjából egy hét alatt mindenki felvette a fonalat ugyanúgy, mintha bentről dolgozott volna. Az új belépők integrálása a szervezetbe természetesen jelentősebb kihívást jelentett. A munkaszervezésben hosszú távon a hibrid rendszer marad meg, otthonról és az irodából is dolgozunk.

Az üzletet nézve tapasztaltunk visszaesést, főként olyan területeken, ahol a megrendelőink, az üzemek nem dolgoztak, akkor ugyanis nem kell karbantartás, nem kopik az alkatrész. Pár hónap után javult a helyzet, és mára minden területen óriási a kereslet. A cégek korábban is nagy lendülettel fordultak az energiahatékonyság, az adatgyűjtés, a digitalizáció felé, ez pedig az ipar 4.0 előszobája.

És ahogy a Digital Hungarynek is fogalmazott pár hete: az ipar 4.0 „megvalósítja az egyedi igények szerinti sorozatgyártást”.

Igen. A versenypiaci cégek minél gyorsabban a piacon akarják látni a saját fejlesztéseiket, hiszen mihamarabb pénzt szeretnének keresni velük. Minél többet ülnek rajta, annál nagyobb a költség, ráadásul a versenytársak is a nyakukban lihegnek. Ehhez jön még, hogy egy vállalat attól lesz jövőálló, hogy egyedi igényt tud teljesíteni nagy volumenben.

És persze egyre kevesebb energia felhasználásával, minél zöldebben szeretnék ezt megvalósítani a cégek. A Siemens ebben elég erős, van olyan vegyi üzem, ahol korábban ezer liter vizet használtak el egy gyártási folyamat során, a mi segítségünkkel ez néhány literre csökkent. A negyedik ipari forradalom szól a minőségről is, hiszen a gyorsaság és a hatékonyság mit sem ér, ha alacsony a minőség. Az informatikai rendszerek biztonságáról nem is beszélve.

A globális Siemens üzemei sok üvegházhatású gázt bocsátanak ki, viszont önök is fejlesztenek olyan technológiákat, melyekkel csökkenthető a kibocsátás. Milyen léptékben és hogyan fogják tudni eltüntetni a szén-dioxidot a termelésből?

A szektorunkban azon élbolyban vagyunk, amely az elsők között hirdette meg CO₂-tervét, elkezdte csökkenteni a kibocsátást, és nagyon jól haladunk a cél felé:

Nekünk ugyanakkor az is felelősségünk, hogy a mi felhasználóink is előremozduljanak a zöldirányba, ehhez kellenek például azok az eszközök, amik a hátam mögött láthatóak. Ezek is hozzájárulnak ugyanis ahhoz, hogy az ügyfeleink világszinten Németország évi CO₂-kibocsátásának háromnegyedével megegyező mennyiségű emissziótól mentesítsék a földet. A zöldátálláshoz kis lépések sorozata szükséges.

Jó is, hogy említi, hisz a zöldátállásnál időről időre felmerül a vízben tárolható, karbonmentesen előállítható zöldhidrogén szélesebb körű felhasználása. A fosszilis alapú szürkehidrogén egyelőre sokkal olcsóbb megtermelése miatt uralja a piacot, ahogy a rendkívül környezetszennyező akkumulátor is, ha energiatárolásról van szó, Magyarország ráadásul európai nagyhatalom az akkupiacon. A Siemens víziójában benne van, hogy inkább a drágább, de környezetkímélő technológiát alkalmazza?

A hidrogénipar jelenleg a fejlődése első lépéseit teszi. A Siemens elkötelezett az újító technológiák mellett, például fővállalkozóként jegyzi Németország egyik legnagyobb zöldhidrogénüzemének megvalósítását. Ennél kevésbé látványos, de a közeljövő számára legalább olyan fontos a mindennapok életminőségét biztosító áramhálózati rendszer fejlesztése. Ugyanis jelentős változások zajlanak a konnektoron túl: ilyen például a CO₂-kibocsátás csökkentése az energiatermelés során, a megújuló energiák növekvő részaránya, a lehetséges tárolási módszerek, az új energetikai szereplők (például napelemes házak, energiaközösségek) megjelenése, hálózatba kötése, kiegyensúlyozása. Mindezt úgy, hogy az áramhálózat egyre nagyobb terhelést kap, mivel egyre több az elektromossággal működő eszköz a környezetünkben. Gondoljunk csak az e-autók, e-buszok óriási energiaigényére! Ezek egyaránt olyan kérdések, melyekre fenntartható megoldást kell találni. Ezen a téren is aktív a Siemens, rengeteg pénzt fordítunk kutatás-fejlesztésre. Bízunk benne, hogy a múlt olyan találmányai mellett, mint a dinamó, a távíró, a jövő megoldásainak feltalálásával is bekerülünk a technológia nagykönyvébe.

A Siemens első nagy dobása a nagykörúti villamosszakasz kiépítése volt, majd jött a kontinens első föld alatti vasútja az Andrássy út alatt. Ezekhez hasonló volumenű beruházást tervez mostanság a cég?

A nagy zöldmezős iparvállalatok automatizálása nem annyira szembetűnő folyamat, ám mostani léptékkel mérve hatalmas mérföldkőnek számítanak, ilyenekből jó párat csinált a Siemens az elmúlt években. Kívülről szintén nem látszik, de nemsokára Budapest legmagasabb épületében is Siemens-technológia áll szolgálatba. A Siemens ma már kevésbé ipari konglomerátum, mint inkább high-tech cég, amely nem a konzumerpiacra fejleszt, hanem vállalatok számára készít eszközöket, szoftvereket, megoldásokat, megkérdőjelezhetetlen a szerepe.

(Borítókép: Jeránek Tamás. Fotó: Bodnár Patrícia / Index)