A tálibokon múlik Európa drogellátása

Miközben a talibán felemelkedésével nagy eséllyel épp modern korunk egyik legdrámaibb migrációs válságát szenvedik meg elsősorban menekülő afgánok tízezrei, zajlik egy másik, kevésbé látványos történet is. Afganisztán ugyanis Kolumbia után a világ kettes számú drogtermelő-, egyben elosztóközpontja, egy igazi Narco-state már évtizedek óta. A hivatalos GDP-adatok alapján igencsak szegény ország árnyékgazdaságának alapja nem más, mint a mák. Illetve minden olyan növényi származék – heroin, ópium és társai –, amelyet laborban elő lehet állítani a mákból.

Az ENSZ Kábítószer-ellenőrzési és Bűnmegelőzési Hivatala (UNODC) egyenesen azt állítja, hogy a világ ópium- és heroinkereskedelmének nyolcvan százaléka Afganisztánhoz köthető. Ha hitelt adunk a jelentésnek – márpedig miért ne tennénk –, a helyben megtermelt javak egy jelentős részét helyben el is fogyasztják, ami azért is különösen problémás, mert az afgán lakosság kétharmada a huszonöt év alatti korosztályba tartozik.

„Az egy dolog, hogy egy frissen elfoglalt drognagyhatalom uraiként a tálibok már korábban is rengeteget profitáltak a végtelen afgán mákmezők kincséből, részben ebből finanszírozták a háborút. Az ópiumtermesztésből nem csak ők, lényegében máig egész Afganisztán kiveszi a maga nyereségét” – mondta el az Indexnek Wagner Péter, a Külügyi és Külgazdasági Intézet (KKI) vezető kutatója és a Károli Gáspár Református Egyetem adjunktusa.

A szakértő hozzáteszi: körülbelül 2015-ig úgy működött a rendszer, hogy Afganisztánban mindenki tudta, az ország jelentős részén nappal a kormány az úr, éjszaka pedig a tálibok, így mindenki kétfelé jattolt.

Ettől függetlenül az Afganisztánból induló kábítószerbizniszből a legnagyobb hasznot a nemzetközi kábítószer-kereskedők húzzák külföldön, akik nem feltétlenül afgánok. A tálibok megadóztatják, ami már jóval kisebb összeg, akárcsak az, amennyit a helyi földművesek keresnek vele

– írta le részleteiben Wagner Péter az üzleti modellt. 

Egy jövedelmező vállalkozás számokban

• 2017-ben termelési regénybe illő csúcsot döntve közel tízezer tonna ópiumot állított elő az afgán mákipar, amit mintegy 1,4 milliárd dollárért értékesítették a gazdák.
• Az UNODC becslése szerint a teljes afgán ópiumgazdaság mérete akkor 6,6 milliárd dollár lehetett. Vagyis nagyságrendileg a hivatalos afgán gazdaság harmadával megegyező összeg.
• Egy hektáron megközelítőleg 28 kilogramm ópium terem meg egy év alatt. 
• Szintén az UNODC állapította meg, hogy 2020-ra 37 százalékkal nőtt az Afganisztánban előállított ópium mennyisége.
• Amikor arról beszélünk, hogy a tálibok egyik legjelentősebb bevételi forrása a kábítószerbiznisz megadóztatása, ez leginkább a védelmi pénzek beszedését jelenti. Bizonyos számítások alapján ez évente negyvenmillió és kétszázmillió dollár közti bevételt jelenthet a táliboknak.

Amerika csatát vesztett a droggal szemben is

Amint a mellékelt ábra is mutatja, az Egyesült Államok és a NATO-szövetség nem csupán demokráciára törekvő rendfenntartóként vallott csúfos kudarcot, Afganisztán illegális, ám annál virágzóbb drogvidámparkjával sem igazán tudtak mit kezdeni.

Bár a becslések eltérnek, a Reuters riportjában például arról ír, hogy az USA tizenöt év alatt rengeteg pénzt, több mint nyolcmilliárd dollárt áldozott arra, hogy a tálibokat megszabadítsa az afganisztáni ópium- és heroinkereskedelemből származó bevételeiktől, a sáptól, amit leszedtek a termelőktől és a kereskedőktől.

2006 és 2009 között a NATO Afganisztán-stratégiájának egyik alappillére volt a mákmezők és a droglaborok felszámolása. Ám egy idő után kénytelenek voltak belátni, hogy ezt a pusztítást katonai erővel sem tudják elvégezni. Közben az Egyesült Államok a mákmezők kiirtásával végső soron azt az afgán földművest büntette meg, akit közben igyekezett megnyerni az általa exportált nyugati típusú demokráciának – magyarázza Wagner Péter.

Veszélyben Európa heroinellátása?

Jó kérdés, hogy a tálib hatalomátvétel drogfonton mit hoz a jövőben. Elképzelhető-e, hogy a jelenleginél is nagyobb politikai káosz, valamint az ország instabilitása még az eddiginél is kevésbé ellenőrizhetővé teszi az illegális afgán drogbizniszt?

Wagner Péter egyáltalán nem tartja biztosnak, hogy a talibán alatt végleg elszabadul az afganisztáni drogkereskedelem. Különösen azok után, hogy az afgán kormány uralkodásának utóbbi másfél évtizedében ugrott meg csak igazán az országban a kábítószer-termelés. Sőt a tálibok 2000-ben már egyszer nemet mondtak a drogra.

Pontosan máig sem értjük az okát, hogy a tálibok 2000-ben miért szüntették be a drogalapanyag kitermelését. Az egyik narratíva szerint azért, hogy bizonyítsák a nemzetközi közönség felé, hogy ők az urak Afganisztánban, akik képesek még ezt is elérni. Bár ezen a ponton érdemes hozzátenni, hogy a drogtermelési moratórium anno végül nem érte meg senkinek, mert veszélybe került az afgán földművesek és velük együtt tulajdonképpen egész Afganisztán megélhetése

– emeli ki Wagner Péter.

Az Afganisztán-szakértő szerint hallani olyan érveket, amelyek szerint a tálibok semmit sem változtak, az elismerésért és a nemzetközi segélyekért cserébe viszont hajlandók lesznek ismét leállítani a drogtermelést. Azonban ha a hatalmat a napokban átvevő tálibok nemzetközi elismerés híján a jövőben is megmaradnak a jelenlegi páriastátuszban, és semmiféle külföldi támogatást nem kapnak, logikusan mondhatják azt, hogy hölgyeim és uraim, nekünk is fizetnünk kell valamiből a katonáinkat, virágozzék száz mákvirág.

Csiki Varga Tamás a kereslet oldaláról közelítve a kérdést azt állítja, hogy amíg a globális ópiátszármazékok ellátásának hatvan-hetven százaléka Afganisztánhoz kötődik, és amíg van rá kereslet – márpedig van rá kereslet –, addig üzlet is lesz. A szaksajtó eleve két és fél millióra becsüli csak Afganisztánon belül az aktív szerhasználók számát, akik napi szinten fogyasztják el drog formájában a termést. Az ENSZ szerint nemegyszer előfordul, hogy már gyermekkorukban tudatosan rászoktatják a termelésben és feldolgozásban részt vevő afgánokat a drogra.

„Afganisztánban most már pláne nincs olyan legitim szereplő a palettán, aki képes lenne az illegális drogbiznisszel összefonódó intézményesült korrupciót leállítani. Arról nem is beszélve, hogy olyan most sincs, aki a máknevelés mellett élhető alternatívát tudna nyújtani, elsősorban a vidék Afganisztánjának. Az biztos, hogy jelenleg a tálibok uralják a vidéki területeket, amelyet a most megbukott afgán kormány nem uralt sosem”

– vonja le a konklúziót Csiki Varga Tamás.

(Borítókép: Egy afgán fiú máktejet, nyers ópiumot nyer egy mákgubó bemetszésével az afganisztáni Nangarharban 2016. április 19-én. Fotó: Gulamullah Habibi / MTI / EPA)