Koronavírus adatok

2021. dec. 07.
Oltottak Kórházban Elhunytak Fertőzöttek
Ambrus
-3 °C
3 °C

Gazdag örökség helyett váratlan banki tartozás

MG 715
Mit tehet az örökös, ha évekkel a hagyaték megszerzését követően kap egy fizetési felszólítást egy olyan tartozásról, amelyről nem is tudott? Vagy ha a tartozás az eltelt idő alatt jelentősen megnövekedett? Van-e egyáltalán lehetősége még a jogerős hagyatékátadó végzés kézhezvétele előtt arra, hogy a megörökölt tartozás kapcsán intézkedjen, és ha igen, mit tehet? Egyáltalán mire kell figyelnie egy örökösnek, ha el akarja kerülni a hagyatéki tartozások kapcsán a jövőbeni vitás helyzeteket?

A hagyaték elfogadásával az örökös nemcsak az örökhagyó vagyontárgyait, hanem esetleges tartozásait is megszerzi. Utóbbiak pedig sok esetben valamely bank vagy követeléskezelő felé állnak fenn. Amennyiben a hagyaték jogerős átadását követően az örökös és a követelés jogosultja (bank, illetve követeléskezelő) között jogvita keletkezik, az örökös – eredménytelen panaszeljárást követően – a Pénzügyi Békéltető Testülethez (PBT) fordulhat. Az elmúlt években erre számos példa volt, az eljárások során jó néhány egyezség is született.

Az egyik leggyakrabban felmerülő probléma, hogy a bank vagy a követeléskezelő akár évekkel a jogerős hagyatékátadó végzés után kereste meg az örököst.

A PBT előtti eljárásban számos alkalommal hivatkoztak arra a kérelmezők, hogy nem tudtak arról, hogy az örökhagyónak tartozása volt, az a hagyatékátadó végzésben nem szerepelt, ráadásul több év telt el az öröklés óta.

Így történt ez abban az ügyben is, ahol a kérelmező – többek között – sérelmezte, hogy a tartozás nem volt feltüntetve a hagyatéki terhek között, továbbá az édesanyja halála után több mint egy évtizeddel kereste meg a követeléskezelő a tartozás rendezése miatt, ráadásul szerinte a követelés már el is évült. A követeléskezelő az eljárás során kifejtette, hogy ha a hitelezői igényt a hagyatéki eljárás során nem jelenti be, az nem zárja ki a fennálló tartozás érvényesíthetőségét. A követelés elévülését ugyanakkor elismerte, bár megjegyezte, hogy az elévülés csupán annak bírósági úton történő érvényesíthetőségét befolyásolja. Végül a felek egyezséggel rendezték jogvitájukat, a követeléskezelő lezárta az ügyletet, és eltekintett a tartozás megfizetésétől.

Fontos tehát szem előtt tartani, hogy

ha a jogosult a követelését hagyatéki hitelezői igényként nem jelenti be, ettől az nem válik jogszerűtlenné, nem szűnik meg, vagyis később is követelhető.

Visszatérő probléma továbbá, amikor a hagyatéki eljárás során az örökösök egyezséget kötnek, és ennek során – az örökrészek ingyenes átengedése következtében – a teljes örökséget csak az egyik örökös szerzi meg. Jogvita abból adódhat ilyenkor, ha a hagyaték átadását követően – akár évek múltával – a bank vagy a követeléskezelő azoktól az örökösöktől (is) követeli a tartozást, akik az egyezség keretében örökségüket átengedték, úgymond nem kaptak semmit. Gyakran hivatkoznak arra a kérelmezők ilyen esetben, hogy „nem is örököltem”, illetve „lemondtam az örököségről, miért nekem kéne fizetnem”.

Az ilyen egyezségek esetén közbenső jogszerzés is történik, vagyis hiába engedi át az örökrészét az örökös, a tartozásért akkor is helyt kell állnia. Az egyik ilyen ügyben a kérelmező sérelmezte, hogy a bank rajta próbálja behajtani két követelését is, annak ellenére hogy ő és a többi örököstárs egyezséget kötött, ami alapján a vagyont csak az egyikőjük kapta meg. Az eljárás során a kérelmező a közbenső jogszerzést és annak jogkövetkezményeit elismerte, de mégis sérelmesnek tartotta helyzetét, hiszen – végső soron – ő semmit sem kapott az örökségből. A felek egyezséget kötöttek, amely a követelés egy kis részének megfizetésére vonatkozott.

Egy másik ügyben a kérelmező szintén egyezséget kötött örököstársával, aki így a hagyatékot törvényes öröklés és ingyenes engedményezés jogcímén a kérelmező közbenső jogszerzésének megállapítása mellett megszerezte. A hagyaték részét képezte többek között egy ingatlan, amely az örökhagyó által felvett kölcsön fedezete volt. A bank ezt követően a kérelmezőtől követelte a tartozás megfizetését, mivel a kérelmező nem utasította vissza az örökséget, és örökösként felelősséggel tartozik a hagyatéki tartozásokért. Az ügyben végrehajtási eljárás is indult a kérelmezővel szemben, míg az az örököstárs, aki végső soron az ingatlant megszerezte, elzárkózott a tartozás rendezésétől. A felek a meghallgatáson egyeztetni tudták álláspontjukat, ennek során a pénzügyi szolgáltató attól tette függővé a végrehajtási eljárás szüneteltetését, ha az örököstárssal is el tudnak indulni az érdemi egyeztetések a tartozás megfizetéséről.

Ezek az esetek is rámutatnak arra, hogy

nagy jelentősége van a hagyatéki eljárás során tett nyilatkozatoknak.

A köztudatban elterjedtekkel ellentétben így ha valaki egyáltalán nem szeretne örökölni (sem vagyont, sem tartozást), egyezség helyett vissza kell utasítania az örökséget. Érdemes tehát egyedileg végiggondolni, hogy a két megoldás közül melyik a megfelelőbb az örökségnek a többi örököstárssal való rendezésére.

Előfordul, hogy az örökösök nem a tartozásért való helytállásukat, hanem annak összegét – például az örökhagyó halála után felhalmozódott kamattartozás összegét – sérelmezik a PBT-nél. Egy esetben azzal fordult ide egy kérelmező, hogy az elhunyt férjnek több személyi kölcsönszerződés miatt nagy összegű, magas kamatozású hiteltartozása maradt fenn, amelyet az elhúzódó hagyatéki eljárás jelentősen megnövelt. Az elhalálozás időpontjában fennálló tartozást családi segítséggel ugyan visszafizette, a hiteleket terhelő hatalmas kamatokat azonban nem tudta elfogadni. Bár ez az ügy a felek egyezségével zárult, volt olyan eset is, ahol egyezség hiányában, a kérelem megalapozatlansága miatt a PBT-nek meg kellett szüntetnie az eljárást.

A bírói gyakorlat szerint az örökhagyó által kötött kölcsönszerződésből eredő jogok és kötelezettségek egészben szállnak át az örökösre, ezért az örökös az eredeti kölcsönszerződésben kikötött kamatokkal tartozik késedelem esetén, és az örökhagyó által vállalt egyéb terhek is rá hárulnak.

Az örökösök tehát nem a halál, hanem a megfizetés napján fennálló követeléssel tartoznak a banknak. Lehetőség van azonban arra, hogy a hitelszámlán fennálló tartozás csökkentése vagy akár teljes megfizetése érdekében az örökhagyó közeli hozzátartozója a hagyatéki eljárás lefolytatásáig befizetést teljesítsen. Az adott banknak az örökhagyó közeli hozzátartozója írásbeli kérelme esetén már a hagyatéki eljárás vége előtt tájékoztatást kell nyújtania a tartozásról, az esedékes havi törlesztőrészletről, a törlesztésre szolgáló számlaszámról, valamint a hátralévő futamidőről. Ezen adatok birtokában tehát az örökhagyó közeli hozzátartozója (például a részletek teljesítésével) elkerülheti a tartozás jelentős megnövekedését. Több kérelmező viszont arról panaszkodott az eljárások során, hogy az örökhagyó halála után felkeresték ugyan a bankfiókot, és szerették volna törleszteni a kölcsönt, de azt a tájékoztatást kapták az ügyintézőtől, hogy semmilyen információval nem szolgálhatnak, amíg be nem mutatják a jogerős hagyatékátadó végzést. Amennyiben ezt tapasztalják, minden esetben írásban kérjék a fenti adatokat.

Az örökhagyó szerződéséhez esetlegesen kapcsolódó hitelfedezeti biztosítással kapcsolatban is célszerű minél előbb intézkedni. A hitelfedezeti biztosítás lényege, hogy a biztosító kifizeti a biztosítási esemény bekövetkeztekor fennálló tartozást az elhunyt helyett.

A PBT elé került egyik ügyben a kérelmező mint örökös már a hagyatékátadó végzés meghozatalát megelőzően megkereste mind a bankot, mind a biztosítót a hitelfedezeti biztosítás érvényesítése érdekében. A biztosító ugyan teljesített, azonban az általa megfizetett összeg nem volt elegendő a bank által nyilvántartott tartozásra. Emiatt a felek között a fennmaradó tartozás kapcsán jogvita alakult ki. A bank, majd a követelés engedményezését követően a követeléskezelő a fennmaradó – és az évek alatt jelentősen megnövekedett – tartozás megfizetésére szólította fel a kérelmezőt mint az elhunyt adós örökösét, míg az a tartozás törlését és az ügylet lezárását kérte a PBT-től. Határozatában a testület kötelezte a követeléskezelőt az ügylet lezárására, és megállapította, hogy a bank nem megfelelően járt el – többek között – az elhalálozást követő törlesztőrészletek, valamint kényszerhitelkamatok felszámítása kapcsán. A biztosítótól beérkezett összeg ugyanis meghaladta a szerződésnek megfelelő tartozás teljes összegét, így az örökös kérelme megalapozott volt. A követeléskezelő a kötelezésben foglaltakat teljesítette, így a PBT kevesebb mint négy hónapos eljárása egy bő tízéves jogvita végére tett pontot.

Volt olyan eset is a PBT előtt, ahol abból származott a jogvita a felek között, hogy a kérelmező az általa örökölt ingatlant nem a hagyatékátadó végzésben szereplő összegért, hanem annál magasabb áron értékesítette, s e vételárból egyenlítette ki örökölt jelzáloghitel-tartozását. Az örökös kifogása az volt, hogy a jelzáloghitel kapcsán érintett követeléskezelő nem a hagyatékátadó végzésben rögzített összeget, hanem a fedezeti ingatlanért ténylegesen kapott vételárat vette figyelembe a tartozás rendezéséről történő megállapodás során. A PBT szerint itt az örökös kérelme megalapozatlan volt. Bár a Polgári törvénykönyv alapján az örökös elsődlegesen a hagyaték tárgyaival és azok hasznaival felel a hitelezőknek a hagyatéki tartozásokért, ám ha a hagyatéki vagyontárgy már nincs az örökös birtokában, annak értéke erejéig felel a tartozásért. Ez pedig az értékesítés időpontja szerinti összeg (vagyis a ténylegesen kapott vételár) volt, nem pedig a hagyatékátadó végzésben szereplő érték.

Mindenképp érdemes tehát kellő körültekintéssel eljárni az örökölt tartozásoknál, legyen szó akár egy évekkel később felbukkanó követelésről vagy egy, a hagyatéki eljárás során jelentősen megnövekedett tartozásról.

Minél hamarabb foglalkozik az örökös az örökölt tartozással, minél előbb nyújtja be panaszát vagy kezdi el az egyeztetést a pénzügyi szolgáltatóval, annál könnyebben rendezhető a helyzet.

Amennyiben pedig nem ért egyet a bankkal vagy a követeléskezelővel, akkor sem a bírósági út az egyetlen lehetőség, hiszen a békéltető eljárás során a felek ingyenesen, érdemben és személyesen egyeztethetik álláspontjaikat, lehetőséget teremtve a megegyezésre.

A szerzők a Magyar Nemzeti Bankon belül működő Pénzügyi Békéltető Testület tagjai.

(Borítókép: Martiskó Gábor / Index)