Ön- és közveszélyesek a ráérő férfiak némi pénzzel a zsebükben

Bármilyen pénzügyi, keresleti buborék felfúvódásának fontos eleme, hogy kik vesznek részt benne. Például az 1990-es években a Beanie Baby plüssjátékok körül kialakult hisztériában az volt az újdonság, hogy ez volt az első olyan keresletbuborék, amelynek felfújását nem a férfiak, hanem a nők vásárlásai hajtották. A 19. és 20. század fordulóján persze még szó sem lehetett erről, ám különleges tanulságot rejt a vásárlók szerepéről egy tanulmány, amely az akkori kerékpárpiaci boomot járja körbe – derül ki Jamie Powell írásából, amely a Financial Timeson jelent meg.

A publicista a belfasti Quenn's University két kutatója, William Quinn és John Turner tanulmányát elemzi (Riding the bubble or taken for a ride? Investors in the British bicycle mania), amely az 1885 és 1900 között kialakult kerékpárvásárlási lázat elemzi. Ez volt az egyik mini tőzsdei boom az Egyesült Királyságban a 19. század végén, amelyet egyébként az akkor újdonságnak számító elektromos fényforrások iránti őrült kereslet követett. Hasonlóan az elektromos járművek mai gyors fejlődéséhez, az akkori bicikliboomot is az újítások hajtották.

A tanulmány szerint az 1880-as évek végén, az 1890-es évek elején átalakult a kerékpárok technológiája. Megjelent rajtuk a gumitömlő, a vázakat hegesztésmentes csövekből készítették, és kialakult klasszikus rombusz formájuk. Becslések szerint a kereslet csúcsán évente 750 ezer kerékpárt gyártottak a szigetországban, és az akkor 35 milliós Egyesült Királyságban 1,5 millióan bringáztak. Az említett 15 évben több mint 600 új, biciklikkel foglalkozó céget alapítottak.

A buborék receptje

Minden együtt volt ahhoz, ami egy buborékhoz kell. A fogyasztók egyre lelkesebb érdeklődése, ami növelte a vállalatok bevételét és profitját, ami felfelé hajtotta tőzsdeirészvény-árukat, ami újabb vállalkozókat csábított a piacra, akik nem akartak kimaradni a nagy kaszálásból. A sztori végén mind az iparágba áramló tőke, mind az árukínálat meghaladta a keresletet, és az árak összeomlottak. Elkezdődött a vállalati konszolidáció: az életképes halak felfalták a vergődőket, és megnyílt az út az új piaci szereplők megjelenése előtt.

Ami ebben a történetben érdekes, az az, hogy nem azok voltak a nagy vesztesei, akiket általában elsodornak az ilyen típusú pénzügyi összeomlások. Rendszerint a a kiskereskedelmi cégek befektetői viszik el a balhét, akik kevés információval rendelkeznek a termékkel kapcsolatos divathullám közelgő végéről. Ebben az esetben az úriemberek és a birtokaik jövedelméből élő nemesek bukták a legnagyobbat, akik a legtöbb pénzt fektették be a buborék felfúvódása idején.

Micsoda népség

Ez a csoport rendkívül aktív volt a másodlagos részvénypiacon, amikor az árak a csúcshoz közeledtek, és bár aktívabbak voltak az eladásokban is, mint más társadalmi csoportok, sokkal valószínűbb volt az is, hogy vásárolnak – írják a tanulmány szerzői. Ez arra utal, hogy nem a bringák iránti rajongásból, hanem pénzügyi spekuláció keretében fektették be a pénzüket. A tőzsdei buborék kipukkadásakor egy kisebbségük, aki jókor adott el, kaszált az üzleten, a többség bukott.

A két csoport közti különbség a jelentős vagyon, a rengeteg szabadidő és a tőzsde közelsége. Ugyanis – mint a tanulmányból kiderül – azok az úriemberek jártak a legrosszabbul, akik közel laktak a tőzsdéhez, és volt idejük átruccanni részvényeket adni-venni.

A mához szóló tanulság egyszerű: amíg lesznek emberek, akik ráérnek, és van egy halom pénz a zsebükben, addig elkerülhetetlenül valami ostobaságot fognak kezdeni a pénzükkel. A helyzet annyiban más, hogy nem kell közel élni a tőzsdéhez, mert minden online történik. Borítékolható, hogy ebből a helyzetből fakadóan folytatódik a miniboomok sorozata.

(Borítókép: Kereskedők a New York-i tőzsdén 2022. február 15-én. Fotó: Brendan McDermid / Reuters)