Bevetik a gazdasági atomfegyvert Oroszország ellen

Bár Magyarországon inkább amiatt esett szó Oroszország SWIFT-rendszerből való kitiltásáról, hogy a magyar kormány vétózott csütörtök este vagy sem, valójában ennél jóval nagyobb horderejű kérdésről van szó. Ez a lépés a gazdasági atomfegyver, amely valóban kiírhat bármilyen gazdaságot a fejlett országok sorából, súlyos és rövid távú gazdasági hatásai lehetnek.

A SWIFT (Society for Worldwide Interbank Financial Telecommunication) egy bankközi hálózat, amely a szolgáltatások rendkívül széles palettáját biztosítja: számláról számlára történő átutalások, elszámolások, devizapiaci és értékpapírügyletek, beszedési megbízások szerepelnek a repertoárban. Noha jóval az internetkorszak előtt jött létre, rendes, minden nagy gazdaság által elismert, megbízhatóbb alternatívája nem jött létre. Hiába a blockchain és a kriptoőrület, a decentralizált banki rendszerek, a SWIFT nagyjából olyan beugró a gazdasági életben, mint a bankszámla a bejelentett és rendesen adózó munkahelyek világában: megkerülhetetlen tényező, hiánya pedig teljes elszigetelődést jelent. Jól mutatja ezt, hogy ma a belga központú rendszert több mint 200 ország – köztük Oroszország – több ezer pénzügyi intézménye használja, és biztonságos üzenetküldő rendszert biztosít a határokon átnyúló pénzátutalások intézésére.

Az Orosz Nemzeti Swift Szövetség szerint az ország mintegy 300 vezető bankja és szervezete használja a rendszert, az orosz hitelintézetek több mint fele képviselteti magát a SWIFT-ben, és Oroszország a platform felhasználóinak száma alapján a második helyen áll az Egyesült Államok után. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy közel 200 millió bankszámla esne ki a rendszerből, ha Oroszországot kizárnák belőle, ami egyet jelentene azzal, hogy az oroszok nem férnének hozzá a világ pénzügyi piacaihoz.

„Képzeljük el ezeket az online működő szervezeteket. Vannak ügyfeleik, akikkel információkat küldenek és tranzakciókat bonyolítanak, és hirtelen nulla hozzáférésük van ehhez az infrastruktúrához” – írta le találóan Markos Zachariadis, a University of Manchester professzora.

A gyakorlatban Oroszország külkereskedelme ellehetetlenülne: ez magában foglalja az olaj- és gázkitermelésből származó nemzetközi nyereséget is, amely az állam bevételeinek több mint 40 százalékát teszi ki, de más pénzügyi műveletek is ellehetetlenülnek. Az orosz tőzsdék elszigetelődnek, gyakorlatilag nem vonhatnak be tőkét külföldről, valamint nehézkesebbé válik az ország államadósságának finanszírozása.

Maria Shagina, Helsinkiben élő nemzetközi szankciószakértő tavaly a Carnegie Moscow Center számára írt cikkében azt írta, hogy Oroszország SWIFT-ből való kitiltásának hatása ugyanolyan pusztító lehet, mint Irán esetében, amelytől 2012-ben nukleáris programja miatt megtagadták a hozzáférést a rendszerhez. Akkor Irán olajbevételeinek felét, külkereskedelmének 30 százalékát veszítette el, ami a perzsa állam jóléti szolgáltatásainak erodációjához vezetett, magas inflációt eredményezett, valamint a gazdasági növekedést legalább 5-7 százalékkal vetette vissza.

„Oroszország nagymértékben függ a SWIFT-től a dollárban denominált szénhidrogének exportja miatt. A lekapcsolás megszüntetné az összes nemzetközi tranzakciót, devizaingadozást váltana ki, és hatalmas tőkekiáramlást okozna” – írta Shagina az elemzésében.

Alekszej Kudrin, Oroszország korábbi pénzügyminisztere a már említett Carnegie Moscow Centernek írt elemzésben azt prognosztizálta, hogy egy ilyen lépés miatt Oroszország GDP-je 5 százalékkal csökkenhet. Ha a Kreml úgy dönt, hogy válaszul elvágja Európa gáz- és olajellátását, akkor fő piacát elveszítve akár ennek a dupláját veheti el a nyersanyagexportra berendezkedett orosz gazdaságból.

Igazán nincs is kiút a helyzetből Moszkva számára, mert bár ugyan a Krím 2014-es orosz invázióját követően (amely a SWIFT-ből való kivonulást követelő felhívásokhoz vezetett) az orosz jegybank elkezdte egy SWIFT-alternatíva (a System for Transfer of Financial Messages, rövidítve: SPFS) kifejlesztését tervezni, de ezzel átütő sikert nem ért el. Jelenleg az összes belföldi átutalás 20 százaléka történik csak az SPFS-en keresztül. A központi bank ezt az arányt 2023-ra 30 százalékra kívánja növelni, de még az előző év végén sem múlták fel a 20 százalékos szintet. Ahhoz azonban, hogy a kereskedelmi szereplők számára vonzó alternatívává váljon, a rendszernek még túl kellene lépnie technikai korlátain: a műveleteket csak hétköznapi munkaidőben könyveli el a rendszer, ellentétben a SWIFT-tel, amely a nap 24 órájában működik. Ráadásul az SPFS a rendszerüzenetek méretét 20 kilobájtra korlátozza, ami behatárolja, hogy milyen pénzügyi műveletek végrehajtására alkalmas.

A fő gond viszont az lesz, hogy a SWIFT nélkül, megfelelő nemzetközi alternatíva hiányában Oroszország rá lesz utalva partnereire. Mivel az euroatlanti államok egy ideig biztosan kerülni fogják a SWIFT-en kívüli ügyleteket, nem akarnak majd megbízhatatlan köztes szereplőkkel vagy törpebankokkal üzletelni, Moszkva, a kereskedelem rákényszerül, hogy a vevők igényeinek feleljen meg. Csak egy beszűkült piac lesz elérhető az oroszok számára, ahol az ügyfelek vagy fizetésképtelenek (például Észak-Korea), vagy ha fizetőképesek, akkor a világkereskedelem vérkeringésében a más kínálati lehetőségekre hivatkozva elkezdhetnének alkudozni. Egy példával élve: Kína bőven tehet a világpiaci árnál alacsonyabb vételi ajánlatot, ha földgázt vesz, arra hivatkozva, hogy Oroszország helyett találhat más eladót is.

Egyelőre még az tisztázandó részlet, hogy az EU, az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Kanada pontosan mely orosz pénzintézeteket zárja ki a SWIFT-rendszerből. Ha az összes orosz nagybank célpont lesz, akkor a lépés jelentősen visszavetheti az orosz gazdaságot, ha maradnak érezhető, nagy mérlegfőösszeggel rendelkező pénzintézetek a kivételek között, akkor csak erősen bekorlátozódnak Oroszország lehetőségei a kereskedelemre.

(Borítókép:  Friso Gentsch / picture alliance / Getty Images)